Terasz

Tizenhárom. Ez az a szám, amely először eszembe jut az olimpia kapcsán.

Gyermekkorom egyik kedvenc rajzfilmje a Herkules című Disney-alkotás volt. Annak idején számtalan alkalommal megnéztük testvéreimmel.

„Minek? Minek?

Ha jól emlékszem, azt olvastam korábban, hogy a kábítószer és a prostitúció után a futballban fordul meg a legtöbb pénz. Az első kettőt legalább tessék-lássék módon igyekszik kordában tartani, ha nem is leküzdeni a világ, a harmadik meg olykor kábít, máskor prostituálódik: kificamodott ideológiák szolgálatába áll.

Néhány évvel ezelőtt még jóízűen nevettem az egyik népszerű humorista viccén, amelyben a burgonyaszirom-reklámból ismert nagypapát figurázta ki, aki csalódottan jegyezte meg, milyen kár, hogy a régi szép idők jó dolgaiból már nem maradt semmi, ma viszont már egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy magam is azoknak a bizonyos régi szép időknek a meghatározó momentumain kezdek el mélázni, különös nosztalgiát érezve gyermekkorom szép pillanatai és meghatározó tevékenységei iránt.

Számos évtizede már, hogy valahol Szerbia közepén megkérdezte tőlem a hadnagy, akarok-e hazamenni. Hogyne örültem volna a ritka alkalomnak, hiszen a Topolya környéki hadgyakorlatról hazaugrani már gyerekjáték.