1938-ban, amikor Magyarországon megrendezték a 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, körülbelül éppen lezárult Gordon Zsigmond első, két évvel korábban kezdett nyomozása, hogy aztán rá egy évre, 1939-ben megjelenjen az egyik legjobb Philip Marlowe-történet.
2025. november 6., csütörtök
Terasz
Kissé szégyenkezve vallom be, hogy csak öt-hat évvel ezelőtt hallottam először Piroskáról, arról a fiatal lányról, aki egykor – már hatvanhat esztendeje – itt járt a felsőhegyi vasútállomáson, poszterszerű képei pedig néhány hete díszítik a vasúti épület ablakait. Nem is könnyű eldönteni, róla írjak-e, vagy a falu önkénteseiről, akiket okkal süvegelhetünk meg, nem is csupán azért, mert Piroskát a kirakatba tették, hanem amiatt is, mert az aprócska állomást befestették és berendezték.
Június van. Már csak kevés kell a napfordulóig.
Óvodáskoromról viszonylag kevés emléket őrzök. Azoknak a zöme is inkább valamilyen közösségi eseményhez, esetleg csínytevéshez, vagy az általa kiváltott büntetéshez kapcsolódik.
Lehetetlen összehaverkodni az idővel: megbízhatatlan és kibogozhatatlan, amellett, hogy nem is kézzelfogható. Hol gyerek az idő: „maradt még bőven belőle napnyugtáig a munkára”, hol öreg és szálló, deret hozó, mint a nótában és a valóságban.