Terasz

Ha el akartam jutni a faiskolába, márpedig ez feltett szándékom volt, meg kellett kerülnöm Palicsot. Ki is volt írva, hogy zaobilazak.

Érdeklődéssel szoktam olvasni, hallgatni, nézni az információkat, ha a fővárosi és a vidéki ember vagy közösség viszonya kerül szóba. Legföljebb furcsállom, amikor a fölfelé törekvő vidéki politikus szapulja a kisvárosi és a falusi embereket – önmagát alighanem kivételnek tekinti –, mondván, a tanulatlan vidékiek tudatlanságuk következtében rosszul látják a világot – mert nem a progresszió követői.

Ártatlan, csillogó barna szemmel, tiszta, ám fájdalmas és meggyötört tekintettel nézett a kamerákba az az ukrán kisfiú, akinek a története néhány nappal ezelőtt járta be a világot, milliók szemébe csalva könnyeket annak csaknem minden szegletében.

Ebben a tavaszi télben arra jutottam, hogy valami lelket és testet melengetőt fogok sütni. Alkalom mindig van, névnap, hétvége, valaki hazalátogat.

A Nemzet Főterén, a Kossuth téren állok. Körülöttem közel félmillió ember.

1951-ben jelent meg a Híd folyóiratban Gál László Béke című verse. Számos alkalommal idéztem ebből a versből, hivatkoztam rá.