Terasz

Bizonytalan, hogy a korai szegénység, vegyük példának a gyerekkorit, később igénytelenné vagy spórolóssá teszi-e az embert. Bár az is megtörténhet, hogy a régmúlt hiányának pótlására pazarlóvá válik.

Valódi hullámvasút az életem, állapítottam meg mosolyogva a minap. Persze, ebben van is némi igazság, az eset azonban, aminek kapcsán megfogalmazódott bennem a gondolat, mégsem tekinthető a realitások talaján mozgónak, a valóságtól elrugaszkodottnak ugyanakkor annál inkább.

Miért mondom azt, hogy a küzdősportok az élet legjobb tanítói? Az ökölvívásnak köszönhetően számtalan életre szóló bölcsességgel gazdagodhattam.

„A Vajdaságban kevés ember van, aki könyvet vásárol, már kultúrpolitikai szempontból sem szabad tűrni azt az állapotot, hogy ennek a pár lelkes és áldozatkész kultúrembernek érdeklődését értéktelen könyvek előfizetési felhívásával hűtsék le” – írta Dettre János a vajdasági magyar irodalom kapcsán 1927-ben. Izgalmas vita bontakozott ki akkor vajdasági magyar irodalom kapcsán.

– Ne feledd, a Facebook minden felhasználónál függőséget okoz – jelenik meg előttünk a felirat hatalmas betűkkel egy digitális óriásplakáton. Utastársaimmal szkeptikusan felnevetünk az autóban, mit sem sejtve arról, hogy az élet pár óra múlva könyörtelen módon demonstrálja számunkra a valóságot.

„Én iskolám, köszönöm most neked, / Hogy az eljött élet-csaták között / Volt mindig hozzám víg üzeneted..." – forgatom az Ady-kötetet, a szebbiket, vagy legalábbis díszesebbet, mert bár a másik, a régebbi jóval visszafogottabb kivitelezésű, ma talán azt mondanánk, letisztultabb, esetleg kifinomultabb, mégis az újabb az, ami előbb a kezembe kerül, hiszen hivalkodóbb, előbb észreveszem a polcon, amikor egykori iskolámra gondolva eszembe jut ez a vers, és bár emlékszem, hogy egykor fejből, vagy ahogyan régebben mondták, kívülről is tudtam, ma m...