Terasz

A tapéta giccs. Vasárnap délben, a rádióból áradó és gőzölgő leves fölött reszketve megpihenő hegedűszó giccs.

Lehetetlen összehaverkodni az idővel: megbízhatatlan és kibogozhatatlan, amellett, hogy nem is kézzelfogható. Hol gyerek az idő: „maradt még bőven belőle napnyugtáig a munkára”, hol öreg és szálló, deret hozó, mint a nótában és a valóságban.

Rémülettől jégbe dermedt szívvel néztem Grétsy Lászlót, ahogyan arról beszél, hogy a Beauty Shop belopakodhat a magyar nyelvbe. Nem fontos, hogy mely angol szavakra mondta, bennem így ragadt meg.

Lassacskán ötven esztendeje, hogy átléptem az anyaország határát. Jókora feszültség munkál olyankor az utasban, pedig semmi különös nem történt.

Régóta nem jártam színházban Magyarországon. Az egyetemi évek alatt még sok időt töltöttünk ott az évfolyamtársaimmal.

„Nézd, milyen szép! Ott! Nem, az még szebb! Ó, az még annál is csodálatosabb!” – kiáltozott lelkesen a kisgyermek, amikor szüleivel először utazott Budapestre, hogy élőben láthassa az augusztus 20-...