Terasz

– Ne feledd, a Facebook minden felhasználónál függőséget okoz – jelenik meg előttünk a felirat hatalmas betűkkel egy digitális óriásplakáton. Utastársaimmal szkeptikusan felnevetünk az autóban, mit sem sejtve arról, hogy az élet pár óra múlva könyörtelen módon demonstrálja számunkra a valóságot.

„Én iskolám, köszönöm most neked, / Hogy az eljött élet-csaták között / Volt mindig hozzám víg üzeneted..." – forgatom az Ady-kötetet, a szebbiket, vagy legalábbis díszesebbet, mert bár a másik, a régebbi jóval visszafogottabb kivitelezésű, ma talán azt mondanánk, letisztultabb, esetleg kifinomultabb, mégis az újabb az, ami előbb a kezembe kerül, hiszen hivalkodóbb, előbb észreveszem a polcon, amikor egykori iskolámra gondolva eszembe jut ez a vers, és bár emlékszem, hogy egykor fejből, vagy ahogyan régebben mondták, kívülről is tudtam, ma m...

Ács Károly 1958-ban íródott Májusi szólam című verséből kölcsönöztem a címet.A lelkesedésen gondolkodtam, az juttatta eszembe ezt a verset.

Levélpapír az asztalon, rajta ferdén írótoll, fölötte esetleg szemüveg. Enyhén giccses csendélet, ám így régről visszatekintve, egy egész novella ott lehet benne.

Gyermekkoromban imádtam a meséket. Tudom, ezzel nem mondok különösebben nagy újdonságot, hiszen csaknem minden gyermek így van ezzel.

A szegedi vonatállomáson állok. Budapestre mennék, de a járatom sehol sem látom.