Az ajándékba kapott vadonatúj piros tornacipő jelentette neki az egyik legnagyobb meglepetést az elmúlt hetekben, mesélte az egyik kedves barátom, aki az államtól kapott támogatásból vásárolta meg magának a különleges ajándékot, pontosabban – ahogyan ő mondja – a tornacipőt, amit magától az államelnöktől kapott ajándékba. Arra a kérdésre, hogy ez lesz-e a kedvenc tornacipője, sosem válaszol egyértelműen, inkább csak sejtelmesen mosolyog, majd elkezdi részletezni, hogy egy márkás darabról van szó, amelyre isteni sugallatra talált rá, hetvenöt...
Terasz
– Látszik, fiam, hogy nem voltál katona – mondta a nagyapám még gyermekkoromban. Sokszor.
Végül is nem lett madáretetőm. Pontosabban fából nem lett.
Rengeteget gúnyolódtak a médiumaink a németeken meg az osztrákokon, amikor egy-két hónappal ezelőtt egy videót tettek közzé a nép számára, hogyha megszűnne a gázszolgáltatás és akadozna az áramellátás, miként melegedjenek gyertyánál. Olyan megoldást ajánlottak, amelyhez nincs szükség különösebb szakértelemre, házilag összehozható.
Azt hiszem, a világ tökéletesen van megalkotva; amit az ember rontott rajta, az már az ő vétke. Úgy érezhetjük, hogy az esztendő hossza is éppen annyi, amennyi elviselhető a következő átfordulásig: ha kurtább lenne, jaj, mi mindent kellene félen hagyni; ha megnyúlna, unalmas és fárasztó volna kivárni a végét.
Éjjel, miközben azt hiszed, jár valaki a kertben, nem is valaki, hanem sokkal többen, félni kezdesz. Várod, hogy a szomszédba költözött és egyelőre a pincében lakó tacskó megszólaljon, nyüszítő ugatásba kezdjen – így vigyázzon rád.