– Fiam, mi leszel, ha nagy leszel? – kérdezte nagyapám, nagyjából húsz évvel ezelőtt.
2026. július 22., szerda
Terasz
Fiam, te otthon is az asztalon ülsz? – kérdezte határozott nemtetszéssel a hangjában az egyik általános iskolai tanárnőnk valahányszor, amikor úgy toppant be az osztályba, hogy még nem mindenki foglalta el a helyét, hanem akadt, aki az asztalon ülve folytatta szünetbeli tevékenységét, legyen szó akár az uzsonna elfogyasztásáról, egy-egy halaszthatatlan pletyka megosztásáról vagy bármilyen egyéb fontos kérdés megvitatásáról, amelyek értelemszerűen a legcsekélyebb mértékben sem álltak összefüggésben az adott tantárgyhoz kapcsolódó ismeretek kö...
A szabadkai közlekedés sem a régi, hanem teljesen megváltozott. Egzaltált, lüktető, akár egy középkorú úrinő.
Ily korán múlóban a nyár, vagy lesz még belőle bőven? Amiatt találgatok, mert már a csillagászati nyár kezdete előtt kutya meleg köszöntött be, de inkább ránk rúgta az ajtót, hogy gyorsan imádkozzunk esőért és enyhülésért, hátha túlélik mérsékelt kárral a növények.
Régóta nincs lelke az aratásnak. Péter-Pál sem igazán mérföldkő vagy támpont már, legföljebb múltidéző.
Munkába tartva a tömegközlekedésen egy furcsa párbeszédre leszek figyelmes. A legmagasabb fokú nyelvvizsgát sikeresen abszolváló diák elújságolja az örömhírt egy barátjának, aki a következő kérdéssel reagál: „De Ádám, mégis mire mész majd vele?