Süveges Gergő a stúdióban...
Rákay Philip et és Süveges Gergő t nevezte ki Medveczky Balázs vezérigazgató a Magyar Televízió m1 és m2 csatornájának intendánsává. A vezetők a közszolgálati televízió két csatornájának programjáért felelnek, az ő feladatuk lesz az átalakuló csatornák új profiljának megteremtése.
Az m2 ez év őszétől a 3-17 éves korosztály csatornája lesz. Feladata, hogy felélessze a hazai gyermek- és ifjúsági műsorgyártást. A csatorna a hagyományos tévéműsorok mellett internetes tartalmat is gyárt majd. A magyar gyerektévé profiljának kialakítására Medveczky Balázs Süveges Gergőt kérte fel. Az MTV vezérigazgatója azzal bízta meg Süveges Gergőt, hogy magas színvonalú műsorokkal töltse meg az új csatornát, hogy az a kereskedelmi gyermekcsatornák minőségi riválisa legyen, és rövid időn belül a gyermekek és fiatalok első számú médiaplatformjává válhasson.
–Ha jól tudom, éppen egy évtizede dolgozik az MTV -nél. Szép szakmai út egy intézményen belül. Műsorvezetőből 2011. január 1-jétől intendáns lett…
– … és egy kicsit műsorvezető is maradtam, hiszen a vasárnapi Ma reggeleket átvettem Betlen Jánostól.
–Lehet tudni, hogy az MTV vezérigazgatója miért éppen önre gondolt?
– Azt mondta, fiatalembert szeretne, aki még nincs nagyon messze a gyerekkorától. Meg hogy négygyermekes apaként feltételezi rólam, hogy „láttam már gyereket”. Ez a leírás persze sokakra illik, de a mélyebb okokra én is kíváncsi lennék.
–Sokat vívódott, mielőtt igent mondott?
– Sokakkal beszéltem, lehetséges munkatársakon gondolkodtam, sőt, egy első körös struktúrát is kigondoltam. Hálás vagyok a feleségemnek, hogy azt a gyötrődő tíz napot is kibírta mellettem.
–Mi motiválta, amikor végül is vállalta ezt a nagy kihívást?
– Az első gondolatom az volt: nekem ez nem kell. És ezt most is tartom: nem nekem kell az intendánsi feladat. Én nagyon jól éreztem magam a Ma reggelben is. A második gondolatom viszont az volt: mi van akkor, ha Kárpát-medencében élő kétmillió magyar anyanyelvű gyereknek és az ő családjuknak viszont nagyon is kell? Mi van akkor, ha tényleg van lehetőség olyan gyermek-, ifjúsági és családi csatornát építeni, amelyik vonzó, de mégis van értelme? És bár sűrű két hét áll mögöttünk, a remény még pislákol bennem, hogy lehet…
–Új a feladat, de felelősség maga a vezetés is. Azt mondják, egy igazán jó vezető profi szakemberekkel veszi magát körül. Gyorsan választott maga mellé közvetlen munkatársakat.
– A felkérés pillanatában tudtam, hogy ezt a munkát egyedül nem tudom elvégezni. Pontosabban: csak akkor tudom elvégezni, ha olyan munkatársakkal dolgozom együtt, akikben maradéktalanul megbízom, akik nálam szélesebb látókörűek, találékonyabbak, kreatívabbak – ráadásul lelkesítők és lelkesíthetők, és nagyon teherbírók. Nagy megerősítés volt számomra, hogy Osztás Erika és Seres Tamás habozás nélkül mondtak igent.
–Itthon nincs példa arra, hogyan működjön egy gyermek- és ifjúsági csatorna. Mi alapján próbálja, próbálják a sávokat meghatározni?
– Józan paraszti ész alapján és az óránként tucatjával záporozó jó tanácsok, valamint külföldi minták szelektív figyelembevételével. Azt próbáljuk modellezni, a nap mely szakában, melyik korosztály van jó eséllyel otthon, ki az, aki éppen tévét nézhet. A megfelelő időben a megfelelő korosztály számára kínálunk műsorokat – és interaktív részvételi lehetőséget. Fontos alapelv a kiszámíthatóság: jól megkülönböztethető és állandó sávokat tervezünk.
–Mennyire támaszkodik a családra, az óvoda-iskola közösségteremtő erejére?
– Minden erőnkkel azon leszünk, hogy be tudjuk vonni a gyerekeket, fiatalokat; hogy részt tudjanak venni a műsorokban, a műsorok készítésében; hogy ismét megtapasztalhassuk a közösségek együtt mozdulását, illetve szeretnénk megteremteni és kihasználni minden internetes és mobiltelefonos lehetőséget.
–A kor kihívásaira is fel kell készülni. Hogyan ötvözi majd ezeket a lehetőségeket?
– A kor kihívásai címszó alatt többnyire technikai kihívásokra szoktunk gondolni. Pedig a kor egyre keményebb kihívásai közé tartoznak a széthulló családok, az egyszülős-egy nagymamás háztartásokban nevelkedő gyermekek, a tévé előtt magukra hagyott vagy éppen csellengő gyerekek, a kérdéseikkel, félelmeikkel, önazonosság-keresésükkel magukra maradó vagy csak egymásra utalt kamaszok, a távlatos cél nélkül útnak induló fiatalok – és így tovább. Ne értsen félre: nem hiszem, hogy a televízió majd célt és harmóniát ad minden lélek számára, nem is ez a feladata. De beszélgetéseket, közös gondolkodást azért talán el tudunk indítani. Szerintem ez a kor legnagyobb kihívása.
–Szép elképzelések, szinte a semmiből kell építkezniük. A szakértelmen kívül azonban pénz, nagyon sok pénz is kell ehhez.
– A csatorna zsebe üres, akárcsak a Magyar Televízió zsebe. Ha lesz pénz, az azAlapnál lesz. Nagy érdeklődéssel várom, hogyan is működik majd a megrendelő-gyártó kapcsolat.
–Intendáns-blog írásába kezdett. Miért érzi úgy, hogy szüksége van a nyilvánosság védelmező erejére?
– Nem ez volt az elsődleges szempont. Nem pajzsot akartam, hanem nyitott felületet. Tíz éve tapasztalom, hogy a döntések valahogyan megszületnek, mi valahogyan megkapjuk őket, és többnyire senki nem érti, miért így, miért akkor, miért úgy, miért nem másképp. Azt remélem, hogy a döntések kicsit átláthatóbbak is lehetnek. Arról nem is beszélve, hogy a terveink, törekvéseink gyors társadalmi kontrolljára is nagy lehetőség a www.m2intendans.blog.hu oldal: ki is fogjuk használni. És persze az oldal napló-funkciója is fontos. Sűrű időszak áll előttem: nem árt megörökíteni belőle néhány mozzanatot.
–Kap ott azért hideget és meleget egyaránt.
– Ahogy ez a nyílt internetes felületeken általában lenni szokott. Sosem az a baj, ha valaki kritizál, netán sommás véleményt mond. Sokkal nagyobb baj, ha nem vagyok hajlandó észrevenni a bírálatok mélyén olykor meglévő igazságot. De van ennek másik oldala is: az, hogy a blog ötletládájában lassan ötszázhoz közelít a javaslatok száma, szerintem olyan beszédes tény, amelyet nehéz félremagyarázni.
–Azt írja, „úttörőnek lenni nem hálás feladat, azzal is tisztában vagyok, hogy a személyes bukás esélye gyakorlatilag százszázalékos.” Ez nem hangzik valami optimistán.
– Ha nem hinném, hogy lehet értéket teremteni, nem vállaltam volna el. De ettől még érdemes kihúzni a fejem a homokból: egyelőre mély bizonytalanságban dolgozunk. Nem tudjuk, pontosan, milyen pénzből, milyen eszközzel, milyen munkatársakkal valósítjuk meg azt a tervet, amelyet elkészítünk ugyan, de az anyagi lehetőségek függvényében minden bizonnyal módosítani kell. És van egy olyan gyanúm, hogy nem bővíteni lehet majd… Szóval szerintem van alapja annak a mondatnak, amelyet idézett.
–A képernyőn lesznek ezután is feladatai?
– Egyelőre a vasárnapi Ma reggelben maradok, aztán meglátjuk…
–Idézek egy epés megjegyzést: nem kellene összedobnunk Süveges Gergőnek egy tv-készülékre pénzt?
– Lehet, hogy a blogon a számlaszámomat is közzéteszem.
–Átpolitizált világunkban személyét most nem érték támadások.
– Jól esik a széles körben megelőlegezett bizalom. Élni szeretnék vele.
–A HVG január 6-ai számból: „Keresztény újságírók vagyunk. Az újságírói semlegesség mítoszát nem tartjuk fenn, beismerjük és örömmel vállaljuk elfogultságunkat” – idézik a Mindennapi internetes portálról öntől és kollégáitól.
– Legyünk pontosak: kollégáimtól. A vállaltan keresztény alapokon álló portálnak „külső beszállítóként” blogbejegyzéseket adok, amelyeket aztán megvitatnak a hozzászólók. De ha keresztény elfogultságról kérdez, vagyis arról, hogy bizonyos értékeket fontosnak tartok-e, arra a válaszom, igen. Nincs értéksemlegesség, ez mítosz. Nagy baj lenne, ha bárki értéksemleges tudna lenni. Tulajdonságok nélküli ember? Ugyan már. Az újságíró sem lehet semleges. De attól még korrekt nagyon is lehet.
–Ízlés-direktornak nevezték valahol…
– Meg tévémacinak… pedig sosem gargalizálok, csak ügyesen megmosom a fogam.
… és családi körben
–Négy gyermek édesapjaként különösen izgathatja ez az alapozó, értéket teremtő feladat. De mennyi idő jut majd az új munkája mellett rájuk?
– Most alakítjuk ki az életünk új menetrendjét. Ha nem is mindennap, de némelyik reggelen én viszem őket iskolába, óvodába; ezek végére pedig mindenképp szeretnék velük lenni. A hétvége pedig szent és sérthetetlen. Megint csak azt mondom: köszönöm a feleségemnek, hogy zokszó nélkül viseli a növekvő terhelést.
–Azt már csak félve kérdezem, hogy marad-e majd szabadideje egyáltalán, s ha igen, olyankor mit csinál legszívesebben?
– Ha szabadidő alatt a nem munkával töltött időt érti, akkor az a feleségemé és a gyerekeké, mindenestől. Azt akarom, hogy család legyünk továbbra is, mint ahogy család voltunk az elmúlt tíz évben, amióta házasok vagyunk. Ehhez viszont ott kell lennem nekem is. Jelen akarok lenni a közös életünkben.
Ha a csak magamra fordított időt nevezi szabadidőnek… hát, olyanból nem sok van. Némi sport belefér, meg egy kevés félálomban olvasás. Egyébként az utóbbi években leginkább a fotózás izgat.
