A lottó játék, remény, és hit abban, hogy egyszer minden megváltozhat. A bűvös öt szám eltalálása sokak számára nem csupán pénzügyi remény, hanem rítus is: kis kapaszkodó a hétköznapokban, egy gondolatkísérlet arról, „mi lenne, ha”.
A kilencven számos lottó gyökerei egészen Genováig nyúlnak vissza. Génua városállam nagytanácsa, a szenátorok kormányzó testülete oly módon újult meg, hogy tagjai köréből évenként öten kiváltak. Az öt megüresedett helyre előbb 120, később 90 jelölt közül, sorsolás útján delegálták az új szenátorokat, miközben a lakosság fogadásokat kötött a kiválasztottak személyére. Az egyre népszerűbbé váló játékot a pénzügyi gondokkal küzdő városvezetés 1620-ban intézményesítette.
A „genovai játék” gyorsan elterjedt Itáliában, majd Európa-szerte. Bár a pápák tiltották, a játékszenvedély erősebbnek bizonyult.
A génuai rendszerű lottót 1751-ben a császári pátens vezette be az osztrák és cseh örökös tartományokban állami monopóliumként, de egyúttal bérbe adta Octavio Cataldi grófnak, a kor nevezetes lottószakértőjének, aki 1763-ban Magyarország területére is koncessziót kapott. Az első játékokat Budán és Pozsonyban rendezték, de sokfelé felállítottak szelvénygyűjtőhelyeket.
A koncessziós rendszert II. József 1787-ben megszüntette, a lottó állami kézbe került. Kéthetente tartottak sorsolásokat, a szelvényeket gabonakupecek, kocsmárosok és trafikosok gyűjtötték.
A kiegyezés után, 1868-ban létrejött a Magyar Királyi Lottóigazgatóság, amely évente hárommillió forinttal gyarapította az államkincstárt. A lottónak azonban komoly ellenzői voltak, így végül 1895-ben megszüntették, helyét az osztálysorsjáték vette át.
A második világháború után a totó vált népszerűvé, a lottó csak több mint hat évtized szünet után tért vissza – 1957-ben.
A modern értelemben vett magyar lottó 1957. január 17-én született meg, amikor a pénzügyminiszter megbízta az Országos Takarékpénztárt a játék megszervezésével. Ez azonban nem az első állami szerencsejáték volt az országban: a totót már 1946-ban bevezették. Európa-szerte 1956-ban indultak el a nemzeti lottók, Magyarországon pedig 1956. december 29-én született meg a kormányhatározat a bevezetésről.
A Sportfogadás című lap 1957. február 13-án részletesen ismertette a szabályokat: a játékosoknak 90 szám közül kellett 5-öt megjelölniük, és már két találattól nyeremény járt. Ez a rendszer a mai napig változatlan maradt. Az első hivatalos sorsolást 1957. március 7-én tartották meg. Egy sima lottószelvény ára a kezdetekkor 3 forint 30 fillér volt.
