„Egyetlen tehetség se vesszen el a pénz miatt”

Nem sokkal a magyarországi országgyűlési választásokat követően a Szabad Magyar Szó hírportál, majd más hazai és külföldi médiumok is beszámoltak arról, hogy a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. (BGA) közvetlenül a választásokat megelőzően, február és március folyamán valamivel több, mint 12 millió eurót hagyott jóvá mintegy 40 vajdasági magyar intézmény és szervezet számára. Bár a BGA támogatási határozatai – a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan – bárki számára nyilvánosak az intézmény honlapján, a kifizetések volumene és időzítése élénk érdeklődést váltott ki a közvéleményben. Lapunk cikksorozatot indít, amelynek keretében lehetővé tesszük a támogatott intézmények vezetői számára, hogy beszámoljanak arról, milyen konkrét programokat és projektumokat valósítanak meg ebből a forrásból, változott-e a BGA korábbi gyakorlata, és milyen elszámolási, illetve ellenőrzési szabályoknak kell megfelelniük a lebonyolítás során.

A TSC Labdarúgóklub is szerepelt azon szervezetek között, amelyek az első negyedévben támogatásban részesültek a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. részéről, a topolyai egyesület a korábbi évekhez hasonlóan 900 millió forintot, azaz 2,4 millió eurót kapott idén. Zsemberi Jánost, a TSC elnökét kérdeztük a támogatás részleteiről.

A kimutatás szerint a TSC Akadémia működésére fordítják a támogatást. Ez pontosan mit takar?

– Pontosan azt, amit fel is tüntettek. Az akadémia egy komplex rendszer, 176 játékosunk van, emellett mintegy 140 gyermek jár hozzánk, akik fiatal korukból kifolyólag még nem igazolt játékosok, összesen tehát 316 srác focizik csak a topolyai komplexumban. A versenyeztetést és az edzők fizetését is ebből a támogatásból fedezzük. Az akadémiánkhoz ugyanakkor tartozik 21 alközpont is, a legjelentősebb ezek közül Tóthfalu, amelynek több ezer eurós támogatást folyósítunk, hiszen ott sok a bentlakó gyermek. A többi esetében – Szabadka, Hajdújárás, Horgos, Magyarkanizsa, Zenta, Óbecse, Péterréve, Ada, Kishegyes, Bajsa, Temerin, Szenttamás, Bácskossuthfalva, Pacsér stb., a szórványban pedig Magyarcsernye, Muzslya, Magyarittabé – edzőket fizetünk, felszerelést biztosítunk, továbbá ebből a pénzből fedezzük az infrastrukturális beruházásokat is. Korábban ezeknek a támogatásoknak köszönhetően épült műfüves pálya, illetve rendes öltöző több településen, ezeknek természetesen vannak éves karbantartási költségei, a fogyóeszközöket rendre pótoljuk. Emellett az edzéshez szükséges feltételeket és kellékeket is biztosítjuk, bójákat, labdákat, mezeket vásárolunk. Részben álljuk az edzők fizetését is, ezenkívül szakmai továbbképzésre irányítjuk őket, illetve közös tornákat szervezünk, igyekszünk megfigyelni és kiválasztani a legjobb játékosokat. Javarészt a gyermekek utaztatását is átvállaltuk. A járulékos költésegeket, a géppark fenntartását, szervizelését, az infrastruktúra fenntartásának költségeit is mi finanszírozzuk.

Hány gyermek tartozik jelenleg az akadémia kötelékébe, illetve hányan dolgoznak velük?

– Az alközpontokban összesen 1856 fiú focizik, emellett mintegy 100 kislány ismerkedik a sportág alapjaival, közülük 73 hozzánk jár, a többiek az alközpontokba. A rendszerben összesen 2200 gyermek van, 20 edző dolgozik a TSC Akadémián, és 80 szakember az egyéb településeken. A lányok esetében 4 edzőt foglalkoztatunk. Ez összesen 104 edző, és a kisegítő személyzetet még össze sem számoltuk, a takarítók, a pályakarbantartók, a szertárosok, a kertészek, a sofőrök… A topolyai akadémián és a stadionban mintegy 50 ember dolgozik állandó munkaviszonyban.

A BGA-n kívül milyen támogatásra számíthatnak?

– Az akadémia tekintetében más, külső pénzforrásunk nincs. Az éves költségvetésünk legalább 3 millió euró, a hiányzó összeget magunk pótoljuk. A Moltól az első csapat eddig egymilliót kapott, az mindenki számára világos lehet, hogy ez egy szuperligás együttes finanszírozására nem elegendő, itt is pótoltunk eddig. Számunkra az egyesület működtetése nem megélhetési kérdés, eddig csak tettünk hozzá, hogy működhessen.

Az idei folyamat bármiben eltért az eddigiektől, volt-e különbség az összegeket tekintve az előző évekhez képest?

– Mindig ennyi pénzt kaptunk, a valós összeget csak a forint napi árfolyama befolyásolta. A működtetésre mindig ennyit, azaz 900 millió forintot irányoztak elő, az építkezések alkalmával folyósítottak egyéb támogatást. Utóbbi közé tartozik az akadémia és a TSC Aréna építése, a zentai népkerti stadion pályájának felújítása, illetve Óbecsén és Tóthfaluban létesítettünk rendes méretű pályákat, emellett Péterrévén és Bácskossuthfalván öltözőket építettünk. Adorjánon és Bajsán öltözőket és természetes füves pályát, Adán, Hajdújáráson, Temerinben, Kishegyesen, Pacséron kis méretű műfüves pályát, és még folytathatnám.

Volt-e bármilyen ellenőrzési folyamat a költekezéssel kapcsolatban?

– Mindig is szigorú ellenőrzésen estünk át, nem volt ez másként legutóbb sem. Ez transzparens, könnyen nyomon követhető folyamat. A kollégák mindig panaszkodtak, hogy még ezt is, azt is le kell adni, igazolni, komoly elszámoltatás volt az évek folyamán és idén is.

Az akadémia 2018-as megnyitása óta hány diák fordult meg itt?

– Évente nagyjából a növendékek 10 százaléka cserélődik, nem túlzás tehát azt állítani, hogy több ezer gyermek fordult már meg nálunk.

Nálunk mindig sarkalatos kérdés a magyar focisták szerepeltetése, a közvélemény mindig ezt nehezményezi, holott ha megnézzük a keretet, az elmúlt években több fiatal játékost sikerült integrálni a felnőttcsapatba. A külföldi tapasztalat is azt mutatja, hogy egy akadémia inkább csak ugródeszka a tehetségek számára. Milyen perspektívát nyújt a TSC Akadémia az itteni gyerekeknek?

– A TSC Akadémiának több szerepe van, hiszen nemcsak focistákat nevelünk, hanem az egészség megőrzésére, a rendszeres testmozgás megszerettetésére is külön hangsúlyt fektetünk, mindemellett valamilyen formában életerőt sugározunk. Ezek a gyerekek megtanulnak közösségben élni, közösségben gondolkodni, a sport, a testmozgás az életük részévé válik. A későbbiekben sokkal könnyebben alkalmazkodnak majd, és illeszkednek be a társadalom más aspektusaiba. A labdarúgásnak nemcsak játékosokra, hanem szakemberekre is szüksége van, biztos vagyok benne, hogy ezek a gyerekek az életük során feltalálják magukat majd a pályán kívül is. Badarság lenne elvárni, hogy mindenkiből profi játékos legyen, viszont a menedzserekre, edzőkre, megfigyelőkre ugyanúgy szükség van és lesz. Ahogy korábban is említettem, a felsorolásból látszik, hogy elsősorban magyarlakta településeken vagyunk jelen, ebből kifolyólag a foglalkoztatottak, edzők zöme is magyar. Ezzel is törekszünk a vajdasági magyar közösség megőrzésére, erősítésére. A határ közelsége miatt az idősebbek közül nyilván sokan próbálnak Magyarországon érvényesülni, van már a Honvédban, a Győrben, a Puskásban, a Szegedben is játékosunk. Az ő helyükre újak kerülnek, az idősebb korosztályok tekintetében már nyitottabbak vagyunk, országszerte keressük a tehetségeket, akik később esetleg bekapcsolódhatnak az első csapat munkájába is. Ahogy haladunk felfelé, az elvárások, követelmények egyre professzionálisabbá, szigorúbbá válnak. Az U19-es csapatunkban jelenleg három magyar fiatal van, az idősebbeknél sajnos már nem akkora a merítési lehetőség, mint a kicsiknél. De ezt akkor sem tartom sikertelenségnek, hiszen korábban ezek előtt a gyerekek, fiatalok előtt is adott volt a lehetőség, gondjukat viseltük, a lehető legjobb körülmények között edzhettek, fejlődhettek, és ehhez semmiben sem szenvedtek hiányt. Kint, szabad levegőn mozogtak, kicsit elvontuk őket a digitális eszközöktől, barátkoztak, közösséghez tartoztak. Mindehhez igyekszünk mindent ingyen biztosítani. Már a magyarországi támogatások előtt is azt vallottam, hogy a foci ebben a korban nem a gazdagok sportja, a pályán egyetlen gyermek se szenvedjen hiányt az anyagi háttere miatt. Egyetlen tehetség se essen el a fejlődés lehetőségétől a pénz miatt. Van, akinek kiugrási lehetőséget, jövőképet biztosítunk, van, aki elé követendő példát állítunk, és van, akinek a szórakozást biztosítjuk – a TSC egy nagy család, mindenki megtalálhatja, ami számára fontos.

Bár kiesett a Szuperligából, azért az első csapat is azt igazolja, hogy a tehetséggondozásnak van létjogosultsága, és a fiatalokat sikerül beépíteni az első csapatba, hiszen számos feltörekvő kapott idén lehetőséget a Szuperligában.

– Sok fiatalunk van. Kicsit visszafogtuk magunkat, hiszen korábban kedvezőbb volt számunkra a szerb labdarúgás koefficiense. Vállalkozói fejjel állok hozzá ehhez, korábban, amikor biztos volt az európai szereplésünk, akkor természetesen több pénzt fektettem a csapatba, ám a jelenlegi viszonyok mellett nyilván óvatosabb voltam, vagyok. Fiatalítottunk, a váltás több megrázkódtatással járt, azért is tartunk ott, ahol. Jövőre ezek a játékosok már egy évvel idősebbek, tapasztaltabbak lesznek, majd meglátjuk, ki marad, ki megy, és ez mire lesz elég. Az első csapat piaci alapon működik, ahogy a nemzetközi példa is mutatja. Mindent a kereslet-kínálat határoz meg. Visszatérve a magyar játékosokra, el kell mondani, hogy Magyarországon a „magyarszabály” miatt a fiatal, ígéretes labdarúgók iránt magas a kereslet, ebből adódóan komoly összegeket is kérnek a szerződtetésükért. Nehezen is engedik el őket. Ugyanakkor a hasonló kvalitású szerbiai játékosok leigazolásáért sokkal kevesebbet kell fizetni.

Sok mindenről szót ejtettünk, így nem mehetünk el a lányok sikere mellett sem, hiszen a második helyen zárták a bajnokságot, így a következő idényben indulhatnak a nemzetközi porondon.

– A lányok tulajdonképpen csak úgy adódtak, mert valaki Magyarkanizsán felismerte azt, hogy a női focival is lehet valamit kezdeni. Vajda Fangyóra, valamint a jobbkezére, Izabellára gondolok, aki akkoriban még játszott. Leginkább nekik köszönhető, hogy útjára indult ez a történet. Aztán evés közben megjött az étvágyunk. Eleinte csak anyagilag segítettük őket, ám Magyarkanizsán számos nehézségbe ütköztek, többek között az infrastruktúra, a montázslelátók miatt hivatalosan nem játszhattak a pályán, így áthoztuk őket Topolyára, hogy méltóbb körülmények között készülhessenek. Felkaroltuk őket, a szakembereink rendszeresen besegítenek a munkába, aminek idén beért a gyümölcse. A lányok sikerével némileg vigasztalódhatunk a fiúk miatt, ráadásul ennek hatására nagyon sok kislány elkezdett focizni az akadémián. Ugyanakkor el kell mondani, hogy a TSC ma már nemcsak a labdarúgásban van jelen, hiszen a helyi asztaliteniszklub is jelentős sikereket ér el, ráadásul remélem, hogy Világos Adrianát senkinek sem kell bemutatni. Mindkét egyesületet, a pingpong- és az atlétikaklubot is támogatjuk, és segítünk, amiben csak tudunk. Elhivatottak vagyunk a tehetségek iránt, az akadémia nyújtotta lehetőségekkel leginkább a közösséget és nem az önös érdekeinket szeretnénk szolgálni.