2024. április 12., péntek

Cselekvőképes magyarság

Alkalmi beszélgetés Németh Szilárddal, a Magyar Birkózók Szövetsége elnökével

Elöljáróban gratulálok Losonczi Dávid kiharcolt aranyérméhez!
– Valójában két világbajnoki címünk van, hiszen szabadfogásban Kovács István 1979-es San Diegó-i sikere után Muszukajev Iszmail révén ismét van aranyunk szabadfogásban, aki a belgrádi döntőben egy olyan egyedi fogást hajtott végre, amin az egész világ elámult, így az év sportpillanatáért is versenyben van. Dávid aranyáért meg kellett küzdeni, de ez nem a mi érdemünk, hanem az övé. Felkészült, két tussal megnyerte a döntőt, aztán elvették tőle a győzelmet. Mi ezt nem hagytuk annyiban, mert már évek óta azért küzdünk, hogy a szerint lehessen himnuszt énekelni, ami a szőnyegen történik, és nem azért, mert egy-egy bíró épp úgy dönt. Ez a történet most tényleg „üvöltött”, de a lengyel bíró szaktárs a jövőben nem is lesz még egyszer ilyen pozícióban, hogy ennyire téves ítéletet hozzon. Visszakanyarodva Vajdaságba, sokat tanulhatunk itt. Hogy a VMSZ néhány nappal a választások kihirdetése előtt elveszítette az elnökét, és ilyen gyönyörű eredményt ért el, ezek mind egyfelé mutatnak, mert ide lehet sorolni a Vajdasági Birkózóakadémia szép sikereit is. Mindez a cselekvőképes magyarságról mutat példát.

Sikerekkel, eredményekkel teli esztendőt zárt tehát a magyar birkózás, de úgy vélem, mindezt elcserélné az Elnök Úr egy esetleges jövő évi jó szerepléssel, gondolva itt elsődlegesen az olimpiára.
– Ez már megvan, ezt nem kell felcserélni. Ez a munka kell ahhoz, hogy jövőre is sikeres legyen. A dolgok egymásra épülnek. Ez egy kirakós játék, mert a birkózás egy olyan különleges sportág, amelyben nem lehet valamit megspórolni. Lemondásokkal jár, fogyással, komolyan kell alapozni, s mindennap meg kell küzdeni azért, hogy valaki a csúcsra jusson. S ezért nemcsak a versenyző dolgozik, hanem a mesterek, az edzőpartnerek, a család, a barátok, a munkahely, az iskola. Nem véletlenül mondják, ez egy nagy család, s remélhetőleg a nagy magyar család is szép eredményeket ér el Párizsban.

Magyarországon is sok a jegesmedve, kevés a fóka. Magyarul, a nagy sportszeletből mindenki többet szeretne kicsippenteni. A birkózás hogyan állja a sarat a többi nagyobb, látványsportnak nevezett sportágak szemben?
– A magyar birkózók az olimpiai pontversenyben a negyedik helyen állnak, így szerintem nagyon jól állunk a versenyben. Tizenkilenc olimpiai bajnokunk van húsz olimpiai aranyéremmel, akadémiánk névadója, Kozma István kettőt szerzett, s ha nincs az a tragikus baleset, nyilván Münchenben is ő nyert volna. Szerencsés csillagállás, hogy olyan kormánya van Magyarországnak, amely a sportot stratégiai ágazatnak tartja. Mindez nemcsak a papirosokon látszik, hanem a költségvetésen is, soha nem látott nagyságrendű pénzek állnak a sport rendelkezésére, az olimpiai felkészüléstől kezdve egészen odáig, hogy az iskolákban napi szinten van testmozgás, ami egy élő csoda. Birkózásban Csepelen egy szentély épült fel a KIMBA-val, mindenki a csodájára jár, még a legerősebb birkózónemzetek is. Az országban az elmúlt nyolc évben csaknem 40 birkózócsarnokot újítottunk fel, és 12 újat építettünk. Ezek a számok önmagukért beszélnek. A Vajdasági Birkózóakadémia is csoda a maga nemében. Ha most körülnézünk, valóságos népünnepély ez a karácsony: 10 településről több mint 300 gyerek!

Minden nagy nemzedék után egy kis űr mutatkozik, de az utóbbi olimpiai ciklusban a magyar birkózás mintha újra teljes erejében lenne, megtalálták a méltó utódokat. Ön hogyan látja ezt?
– Egyetértek. Ennek rendszere van, ez egy folyamat, amelyben egymásra épülnek az évek. Ha nincs kihagyott év, nincs kihagyott siker sem. Hajrá, magyar birkózás!

 

Nyitókép: Németh Szilárd (balról) Bálint Zoltánnal, a Vajdasági Birkózóakadémia ügyvezetőjével (Fotó: Laták István felvétele)