Jó néhány éve rója már a köröket a nemzetközi versenyszíntéren egy Habsburg vezetéknevű osztrák fiatal, aki nem véletlenül hangzik ismerősen. Teljes nevén Ferdinand Zvonimir Maria Balthus Keith Michael Otto Antal Bahnam Leonhard von Habsburg-Lothringen az utolsó osztrák császár és magyar király, IV. Károly dédunokája, s mint a Habsburg-ház sarja, maga is számos titulus birtokosa. Persze amióta megszűnt az Osztrák-Magyar Monarchia és a királyság, a hercegi, trónörökösi és egyéb rangok csupán névlegessé silányultak, így talán nem is meglepő, hogy Habsburg Károly fia, az 1997-ben született Ferdinánd érdeklődését egy másik úri mulatság, az autóversenyzés keltette fel, és már nagyon fiatalon rálépett arra az életútra, amelyen kortársai, a ma már F1-es Max Verstappen, Charles Leclerc és Lando Norris is elindultak.
Habsburg a gokart után a formulaautózás felé vette az irányt, és eljutott egészen a Formula-3-as Európa-bajnokság szintjéig, ahol az elmúlt két szezont töltötte, és alkalmi dobogói mellett egy spái futamgyőzelmet is behúzott. A tavalyi bajnokság 13. helyén végezve azonban nem kapott elég jó lehetőségeket a szakágban, így idénre a Német Túraautó-bajnokságban, a DTM-ben talált állást az Aston Martin színeiben. A brit márka a kiszálló Mercedes helyére lépett, és egyelőre jelentős technikai elmaradásban van az Audihoz és a BMW-hez képest, így Habsburgnak nincs könnyű tanulószezonja a zárt karosszériás gépek mezőnyében.
• Ha jól sejtjük, nemcsak az osztrák főherceget, de a magyar herceget tisztelhetjük személyedben. Milyen egyéb titulusaid vannak még?
– A családom egyike volt azoknak, amelyek kismilló különféle titulust viseltek, szóval nem is tudtám mindet felsorolni, kihagyni pedig semmit nem szeretnék. A felmenőim nagyon közeli kapcsolatban állnak a magyar kultúrával, és nem is olyan régen – 100 éve már, de történelmi léptékben ez nem sok – még egy nemzethez tartoztunk. Én magam osztrák vagyok, de a nagybátyám Sóskúton él, nem messze Budapesttől. Magyar unokatestvéreim is vannak, akik mindig magyar szavakkal piszkálnak, de nekem nem igazán megy a nyelv.
• Vannak olyan felelősségeid, kötelező feladataid, amelyek a Habsburg név viselésével járnak?
– Az túlzás, hogy kötelezőek lennének, viszont én ragaszkodom hozzá, hogy megtegyek bizonyos dolgokat. Sokat jelent számomra, hogy a családom olyasmit ért el, ami máig mély nyomot hagy az emberekben. Hűséges vagyok a családomhoz, és törekszem arra, hogy megköszönjem nekik mindezt. Ezért ha bármi olyan esemény zajlik, amely történelmi jelentőséggel bír, én szeretek ott lenni ezeken, és büszkén képviselni a családomat.
• Apád egyetlen fiaként tulajdonképpen te vagy a trónörökös, igaz?
– Elméletileg igen, de ugyebár ez a dolog egy ideje már nem játszik, szóval igazából nem.
• A neved inkább előnynek vagy hátránynak érezted a karriered során?
– Az a jó egy ilyen versenyzői karrierben, hogy rendkívül tárgyilagos, hiszen a stopperóra az egyetlen, amely ítéletet mond rólunk. Abból a szempontból kedvező karrierútnak tekintem a versenyzést, hogy itt van a legkisebb esély arra, hogy valakinek a neve befolyásolja az eredményeit. Attól, hogy Habsburgnak hívnak, még egyáltalán nem leszek gyorsabb, és kifejezetten örülök, hogy ez így van. Amikor elkezdtem a versenyzést, a nevem egy kis segítséget jelentett a szponzorok keresésében, de ez már csak ilyen, a nevem sohasem lesz más, és nem is szeretném, hogy más legyen, hiszen nagy megtiszteltetés, hogy a tagja vagyok ennek a családnak. De persze megvannak ennek a pozitív és a negatív oldalai is.
• Eddig a formulaautózásban próbáltad megvetni a lábad. Hogyan jött ez az idei hirtelen váltás a DTM-re?
– Mindenekelőtt nem árt, ha az embernek van valamilyen munkája, amit profi szinten űzhet. Amikor tehát megnyílt előttem ez a lehetőség, lecsaptam rá.
• Ez azt jelenti, hogy kényszerpályára léptél?
– Egyáltalán nem. Nagyon elégedett vagyok a jelenlegi helyzetemmel, ez egy kiváló bajnokság, az Aston Martin pedig nagy hagyományokkal rendelkezik az autósportban és mindig nagyon jól bánik a versenyzőivel. Mindenkivel jól kijövök, élvezem az itteni versenyzést, ennél többre pedig nem is vágyhatnék.
• El tudod képzelni itt a karriered hátralévő részét, hátrahagyva a formulaautózást?
– Nem igazán gondolkodok egy évnél nagyobb távlatokban. Most itt érzem jól magam, de persze remélem, hogy a következő évben is ez a bajnokság lesz még az otthonom. Aztán persze sohasem tudhatjuk, merre visz az út, ezért semmilyen lehetőséget nem akarok kizárni. Azt viszont tudom, hogy olyan bajnokságban akarok versenyezni, ahol a legjobban szórakozhatok, ez pedig jelenleg egyértelműen a DTM.
• A DTM szezonjának kétharmada már eltelt, hogyan értékelnéd az eddigi teljesítményed?
– Komoly tanulási folyamat volt számomra, rengeteg újdonságot kellett elsajátítanom. Voltak jó és rossz pillanataim is, de mindvégig igyekszem motivált maradni, ennek köszönhetően bármi is történjen, mindig izgatottan várom a következő versenyt.
• Véleményed szerint mi jelenti az Aston Martin autóinak legfőbb gyengeségét?
– Kár lenne tagadni, hogy a motor még jelentős elmaradásban van, emiatt az egyenesekben hiányzik a kellő sebességünk. A pályán elhelyezett mérési pontok nagyon jól megmutatják, hogy ebben vagyunk leginkább lemaradva a riválisainkhoz képest. Ellenben az autónk kiválóan viselkedik a kanyarokban, a féktávokon, valamint a gumikezelés terén is. A csapat azon dolgozik, hogy minden egyes hétvégére fejlesszen valamit az erőforrás rendszerén, és minél előbb felzárkózzunk az Audikra és a BMW-kre.
• Köszönöm a beszélgetést, és minden jót a továbbiakban!
– (magyarul) Köszönöm!
