Sokáig kellene kutakodnunk az emlékezetünkben ahhoz, hogy találjunk olyan első fordulós mérkőzést, amely akkora érdeklődést váltott volna ki, mint az idei wimbledoni teniszbajnokság női egyesének első fordulójában a sportág élő legendája, Serena Williams visszatérése, amely már hetekkel, sőt hónapokkal korábban az érdeklődés középpontjába került, nem véletlenül persze, hiszen valószínűleg még azok közül is sokan szurkoltak neki a sikeres újrakezdésért, akik korábban, sikerei csúcsán nem különösebben kedvelték őt, hiszen – ahogyan a legnagyobbak esetében lenni szokott – lehetett őt szeretni vagy nem szeretni, a sportolói és emberi nagyságát megkérdőjelezni aligha.
Azt már régóta sejteni lehetett, szinte azonnal, amikor az első pletykák napvilágra kerültek az esetleges visszatéréséről, hogy Serena – nővérével, Venusszal ellentétben, aki az elmúlt évek során többször is megpróbálkozott azzal, hogy újra pályára lépjen, és a legjobbak között versenyezzen, amit inkább kevesebb, mint több sikerrel tett meg –, ha valóban meghozza ezt a döntést, egészen biztosan nem fogja félvállról venni a dolgot, és nem csupán azért ragad újra ütőt, hogy reflektorfénybe kerüljön, hanem azért, hogy újra bizonyítson, és példát mutasson azoknak, akik hisznek benne, akik felnéznek rá, akik követendő példaként tekintenek arra, amit és ahogyan elért.
A wimbledoni torna előtt, amelyet egyébként korábban egyesben hétszer, párosban pedig hatszor nyert meg, tehát mondhatni, jól ismeri a centerpálya minden egyes négyzetcentiméterét, egyik nyilatkozatában arról beszélt, hogy nem támaszt különösebb elvárásokat önmagával szemben, egyszerűen csak élvezni szeretné a játékot és azt, hogy újra a pályán lehet, majd hozzátette, egyvalami ugyanakkor egészen biztosan nem fog változni: az idegesség, amivel pályára lép. „Minden egyes meccsen ideges voltam, amit valaha játszottam életemben. Azt hiszem, ez megmutatja a szenvedélyt, a szeretetet és a törődést, hogy törődtem a munkámmal, legyen szó az első vagy a második fordulóról vagy éppen a döntőről” – fogalmazott egy vele készült interjúban.
Nemcsak a közönség részéről előzték meg óriási várakozások a huszonháromszoros Grand Slam-győztes visszatérésérét, hanem a teniszvilág legnagyobbjai részéről is. Novak Đoković például kifejezetten inspirálónak nevezte a történetét, amelyet, akárcsak a karrierjét és az útját, saját bevallása szerint mindig is csodálatra méltónak talált. „Mondtam neki, hogy bármi is történik, amit csinál, az valóban inspiráló számomra, és biztos vagyok benne, hogy rajtam kívül még millióknak világszerte. (…) Természetesen minden szem rá és a visszatérésére szegeződik. Csak remélem, hogy élvezni fogja, mert igazán megérdemli. Valami történelmi, legendás dolgot alkotott a karrierje során. Minden tapsot megérdemel, amit majd kapni fog…” – fogalmazott a szerb klasszis, akivel mindebben sokan egyetértettek, még akkor is, ha tisztában voltak azzal, Serena Williams még negyvennégy évesen is sokak orra alá borsot törhet a mostani mezőnyből, sőt talán nem túlzás azt állítani, hogy rövid távon szinte mindenkié alá, hiszen ha jól megy neki a játék, akkor a világranglista legelőkelőbb pozícióiban helyet foglaló játékosokat is képes lehet megverni.
Ezt emelte ki egyik nyilatkozatában egykori edzője, Rick Macci is, aki úgy fogalmazott, akárki ellen lehetnek győzelmi esélyei, ugyanakkor hozzátette, egy Grand Slam-torna megnyerése most még túl nagy falat lehet számára, hiszen ott sok egyéb tényezővel is számolni kell, köztük például a fizikai teljesítőképesség határaival, a regenerálódás nehézségeivel és a sorozatterhelés kihívásaival is, ugyanakkor hozzátette, kétség sem fér hozzá, hogy egykori játékosa komolyan gondolja a visszatérést: „Nem epizódszerepre tér vissza. A visszatérésének egyetlen oka van: imád versenyezni. Ott van a vérében. Nincs mese, nézni kell őt, figyelni, ahogy játszik. Szerintem rekordokat dönt majd a nézettség, amikor ő lesz a pályán.”
Serena Williams aztán jött, látott, és ugyan a pályán nem győzött, hiszen a torna első fordulójában vereséget szenvedett a nála 24 évvel fiatalabb ausztrál riválisától, Maya Jointtól, összességében mégis bebizonyította, hogy van még helye a pályán. „A hangulat fantasztikus volt. Kisétálni a pályára fantasztikus volt. Határozottan hiányzott, és nagyon élveztem, a pillanatot mindennél jobban…” – fogalmazott a mérkőzést követően Serena Williams, akinek kisebb lánya, Adira állítólag most láthatta először a pályán egyéniben játszani az édesanyját, aki valóban minden tapsot megérdemelt, amit kapott. Sőt, talán még annál is többet.
Éppen ezért talán egyetérthetünk az egykori svéd klasszissal, Mats Wilanderrel, aki már korábban kijelentette, szerinte a wimbledoni teniszbajnokságon elért eredményétől függetlenül Serena Williams sajátos tündérmeséje nem ér véget Wimbledonban, szinte biztosra vehető, hogy ott lesz a US Openen is, sőt azt is megkockáztatta, hogy a lelkesedése egészen a Los Angeles-i olimpiáig kitart majd. Hogy így lesz-e, azt egyelőre valószínűleg senki sem tudja pontosan megmondani, talán még ő maga sem, abban azonban a sportág szakértői közül többen is egyetértenek, hogy Serena Williams wimbledoni visszatérése nem csupán egy búcsúturné kezdete, hanem sokkal inkább egy csodálatos újrakezdés első állomása volt. Bízzunk benne, hogy nekik lesz igazuk!
