A háttérből segíteni a sikert

A zentai Prikidánovics Nándor édespja nyomdokain járva szülővárosában ismerkedett meg a vízilabdázás alapjaival, tagja volt minden korosztályos, majd a szép sikereket elért felnőtt csapatnak is. Több mint egy évtizede már a Kaposvári Vízilabdaklubnál dolgozik, ahol előbb játékosként, majd edzőként bizonyította rátermettségét és elkötelezettségét. A pólós berkekben csak Csoki becenéven ismert szakember pályafutása során végigjárta a ranglétrát, a magyar első osztályt követően a kispadig vezetett az útja. Edzőként különösen fontosnak tartja a következetes munkát, az utánpótlás nevelését és a játékosok személyes fejlődését, miközben maga is folyamatosan tanul és alkalmazkodik a sportág dinamikusan változó követelményeihez. Tavaly ősszel új, kihívásokkal teli, ugyanakkor megtisztelő lehetőséget kapott: a magyar férfiválogatott csapatmenedzsereként segítheti a szakmai stáb munkáját. A háttérben dolgozik ugyan, de a  feladatkör összetettsége, a nemzetközi közeg és a válogatott körüli mindennapok új perspektívát nyitottak számára. Az eddigi tapasztalatokról, az új szerep kihívásairól, valamint a terveiről beszélgettünk.
n Már régóta Kaposváron tevékenykedsz, megmásztad a szamárlétrát, megfordultál az OB I.-ben, majd edzői munkát vállaltál a klubnál. Mesélnél nagy vonalakban az új megbízást megelőző időszakról, a korábbi munkádról?
– 2010-ben érkeztem Kaposvárra, az akkoriban még OB I/B-ben játszó csapathoz. A cél az volt, hogy megnyerjük a bajnokságot. Némileg váratlanul, leginkább a hatalmas lelkesedésnek köszönhetően az első helyen zártuk a 2010/2011-es idényt, így a következőtől a legjobbak között szerepelhettünk. Négy szezont játszottam az első osztályban, viszont ekkor már nagyban vonzott az edzői pálya is. 2015-től 2018-ig játékos-edzője voltam az OB I/B-s csapatnak, emellett 2012-től foglalkozom utánpótlás-neveléssel a klubnál.
n Hogyan kerültél a válogatott stábjába?
– Egy szeptemberi napon megcsörrent a telefonom, a szövetségi kapitány, Varga Zsolt keresett. Maga a hívás nem volt meglepő, hiszen korábban már sokszor beszéltünk, évfolyamtársak voltunk a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem diplomás szakedző mesterképzési szakán. Az már igencsak meglepett, hogy ezúttal nem a suli volt a téma. Lehetőséget kaptam arra, hogy én legyek a felnőtt férfi vízilabda-válogatott csapatmenedzsere. Elsősorban a családomat és a munkáltatómat avattam be, sok dolgot kellett mérlegelnem, mielőtt elfogadtam volna a felkérést. Nem volt egyszerű döntés, de tisztában voltam vele, hogy ilyen lehetőség talán csak egyszer adódik egy ember életében. Sokan támogattak, elsősorban a családom, ezért elfogadtam a felkérést, és október óta dolgozom a csapat mellett.
n Melyek az elsődleges feladataid?
– A csapatmenedzser elsődleges feladata, hogy olyan stabil hátteret biztosítson, amely lehetővé teszi a szakmai munka zavartalan működését és a sportolók maximális teljesítményét. A munkám nagyrészt a háttérben zajlik, mégis alapvetően meghatározza egy csapat mindennapi működésének minőségét. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az edzőtáborok, edzőmérkőzések és versenyek teljes logisztikai hátterének biztosítása, az utazások, a szállások és az étkezések megszervezése az elsődleges feladat. Emellett videózok a meccseken, és vágom a felvételeket a későbbi elemzéshez. Talán úgy foglalhatnám össze, hogy fő feladatom láthatatlanul, mégis nélkülözhetetlenül segíteni a csapat működésének feltételeit. Munkám sikeressége abban mérhető, hogy a játékosok és az edzők zavartalanul, nyugodt körülmények között, a lehető legjobb teljesítményre törekedve végezhetik a saját feladatukat.
n Mi jelentette a legnagyobb kihívást az elmúlt időszakban?
– A számomra a teljesen új területen való helytállás, szakmailag távol álló készségek gyors elsajátítása és feladatok megoldása. Valójában az Európa-bajnokságig nagyon rövid idő volt, ezért kicsit stresszes volt a betanulási időszak. Ráadásul mindezt a kaposvári munkáim mellett voltam kénytelen megvalósítani. Nagy felelőtlenség volna kijelenteni, hogy mindent tudok, viszont úgy érzem, egyre gördülékenyebben mennek a dolgok.
n Az új embereket mindig kis fenntartással fogadják. A játékosokkal és a munkatársaiddal könnyű volt megtalálni a közös hangot?
– Sokan nagyon meglepődtek, amikor megláttak a válogatott mellett, valójában erre is számítottam. Óvatosan, szép lassan próbálok beilleszkedni. Az első benyomásom az volt a csapatról és a stábról, hogy nagyszerű emberek alkotják. Sok mindenben segítenek, és nagyon türelmesek, ami nagyban megkönnyíti a beilleszkedést. Az elején izgultam, de most már nagyon örülök, hogy itt lehetek velük.
n Korábban elsősorban edzőként dolgoztál a Kaposvárnál, most a válogatottnál nemcsak a menedzseri, de a szakmai, azaz edzői munkába is bepillanthatsz, ebből a szempontból is kiváló tanulási lehetőség. Hogy képzeled el a folytatást? A válogatottbeli munkád mennyire befolyásolja a kaposvári feladataidat?
– Ez itt a válogatottnál az edzői munka csúcsa, nagyon sok tapasztalatot szerezhetek. Amit az egyetemen elméleti szinten elsajátítottam, az most tapasztalati úton is megerősödik bennem. A folytatás még képlékeny, tele kérdőjelekkel. Egyelőre az Európa-bajnokságra koncentrálunk, amikor végzünk itt, akkor lesz időnk kitalálni, hogy hogyan tovább. Kaposváron végig szeretném vinni ezt a bajnoki idényt a csapatommal, nem szeretném a srácokat cserben hagyni. Ebből kifolyólag májusig biztos maradok a klubnál. Jelenleg a kollégák helyettesítenek, amit ezúton is köszönök nekik. Végül, de nem utolsósorban, köszönöm a családomnak, mert a támogatásuk nélkül nem menne