Ritkán volt olyan Formula–1-es évad, mint a 2025-ös. Nem azért, mert minden futam klasszikus lett volna, vagy mert végig szoros világbajnoki csata zajlott, hanem mert szinte minden hétvégén történt valami, ami új irányba tolta el a sportág hangulatát. Ez az idény nem egyetlen pillanatról szólt, hanem a lassú, folyamatos átrendeződésről, amelynek a végére már egészen másként néztünk a mezőnyre, mint márciusban.
A Red Bull árnyéka végig ott volt a szezon felett, de már nem ugyanazzal a súllyal, mint korábban. Max Verstappen továbbra is etalon maradt, mégis egyre több futamon látszott, hogy nem magától értetődő az uralom. A hibák, a stratégiai bizonytalanságok és a technikai határok feszegetése mind hozzájárultak ahhoz, hogy a „legyőzhetetlen” jelző lassan kikopjon a csapat mellől. Ez önmagában is sokat adott az idényhez, mert újra reményt adott a többieknek – és a nézőknek is.
A McLaren eközben nemcsak gyors, hanem érett csapattá is vált. Lando Norris és Oscar Piastri nem pusztán pontokat gyűjtött, hanem karaktert adtak a bajnokságnak. Volt köztük feszültség, voltak vitatható helyzetek, de éppen ettől lett emberibb az egész történet. Nem hibátlan hősöket láttunk, hanem versenyzőket, akik tanulnak, alkalmazkodnak, és időnként hibáznak is. Ez a fajta őszinteség ritka kincs a modern száguldó cirkuszban.
A Ferrari továbbra is az érzelmek csapata maradt: fellángolásokkal, visszaesésekkel, nagy ígéretekkel és fájó elszalasztott lehetőségekkel. Voltak futamok, amikor úgy tűnt, végre összeáll minden, majd jött egy stratégiai döntés vagy egy technikai probléma, ami visszarántotta őket a valóságba. Mégis, nélkülük szegényebb lett volna az idény, mert a Ferrari jelenléte mindig több puszta köridőknél.
Emellett ott voltak a háttérben zajló változások is: a pilótapiac mozgása, a 2026-os szabályok árnyéka, az Audi közeledése, a csapatok hosszú távú gondolkodása. A 2025-ös szezon sokszor inkább tűnt átmenetnek, mint végállomásnak, de éppen ettől volt izgalmas. Olyan év volt ez, amely nem lezárt, hanem előkészített.
Számomra a 2025-ös Formula–1 leginkább arról szólt, hogy a sport újra elkezdett kérdéseket feltenni önmagának. Ki az igazi favorit? Meddig tart egy dominancia? Hol van a határ a csapatérdek és az egyéni ambíció között? Nem kaptunk mindenre választ, de talán nem is ez volt a cél. Ez az idény inkább gondolatokat hagyott maga után – lehet, hogy ez a legnagyobb erénye.
Nyitókép: Max Verstappen már nem „legyőzhetetlen” (Fotó: MTI)
