Nem tudom, hogy Magyarországon hogyan ünnepelték meg a dél-amerikai Dakar-ralin beérkezett magyar csapatokat, de arról büszkén számolhatunk be, hogy Saghmeister Gábor pazar fogadást tartott a szponzorok, támogatók és a csapattagok számára a kelebiai Majur Villaétteremben. Erre futott be Budapestről Szalay Balázs, a Szalay Dakar Team vezetője is, aki készséggel állt mikrofonunk elé.
• A régi Dakarokon láthattuk, hogy akkoriban bárki bárkinek megállt segíteni. Változnak az idők. A pénz rontotta el a bajtársiasságot?
– Minden bizonnyal. 1996-ban, amikor csapat és minden segítség nélkül vadidegenként megjelentünk a Dakaron, s lerobbant az autónk, sokan megálltak segíteni. Később mi is találtunk szponzorokat, rengeteg pénz folyt a csapatunkba, s ezzel együtt eredményorientáltabb lett a verseny. A kollegialitás megmaradt, de immár nyolcvan százaléka annyira profi a mezőnynek, hogy a segítségnyújtás háttérbe szorult.
• A motorosok azt mesélik, az autósok olyan sebességgel haladnak el mellettük, hogy halálfélelmük van. Mennyire autócentrikus a Dakar-rali?
– Ezt így azért nem mondanám. Inkább arról van szó, hogy borzasztóan megnövekedett a benevezők száma, s mivel a szervezők anyagi érdekeltsége azt diktálja, elfogadnak minden nevezést. Régen percenként indították a versenyzőket, most pedig félpercenkét, mert kilenc órát is eltartana a rajt. Most az utolsó motorosra fél órára indulnak az autók. Régen ez két óra is volt, és nem érték utol őket. Afrikában annyira nem is volt ez probléma, mert a dűne olyan széles volt, hogy nem lehetett belátni. Itt viszont sokat mentünk utakon, kiszáradt folyómedrekben, ahol vékony volt a szakasz, s bravúr volt megelőzni egy motorost. Számoltuk, volt olyan nap, amikor 60 motorost előztünk meg, és mi még nem is siettünk annyira, mint egy gyári csapat! Ezért nem is csodálom, hogy némely motorosnak halálfélelme volt.
• Ön tapasztalt dakaros. Mi az, ami Dél-Amerika mellett szól, és mi az, ami nem?
– Tíz afrikai Dakar van mögöttem, meg számos tunéziai, marokkói és egyiptomi rali. Az alapvető különbség, ami mindenképpen Dél-Amerikára fókuszálja a döntést, az a közönség, a nézettség. Fantasztikus, inspiráló dolog úgy versenyezni, hogy minden kanyarban tömegesen szurkolnak, ráadásul a közbiztonságot sem lehet összehasonlítani Afrikával. A fekete kontinensen semmit sem szabad kinn hagyni, mert mindennek lába kél. A mobilok veszélyben vannak, s a szerelőnknek például úgy tűnt el a hátizsákja a lábától, hogy a kocsi alatt szerelt. Dél-Amerikában mindenkinek van autója, s egy pillanatban le fogja cserélni. Ezért fontos a gyártóknak. Afrikában mindenkinek van egy szandálja, azt fogja lecserélni, de autót nem fog venni.
• A beszámolókban azt láttuk, hogy mindenki az adott szakaszra mondta azt, no, ez volt a legnehezebb. Valóban nehezebb, mint Afrika?
– Én nem azt mondanám, hogy nehezebb, hanem azt, hogy más. Ha minden az eltervezett szerint ment volna, akkor lett volna nehezebb, mint Afrika. Szerencsére a szervezők látták a versenyzők kínlódását, s több olyan nap volt, amikor töröltek szakaszokat.
• Hogyan értékeli Gábor teljesítményét?
– A statisztika azt mutatja, hogy az első indulók mindössze 20 százaléka ér célba. Gábornak rengeteg technikai és egészségügyi gondja akadt, de nem adta fel, ezért nemcsak Szerbiában hős, hanem mi is annak tartjuk!
• Csapat-szponzor viszony. Hogy is van ez? Önnek is már biztosak a segítők, vagy minden évben meg kell küzdenie értük? A világválság hogyan hat ki a Dakarra?
– Mindenkinek nehéz lesz, s a mi támogatói hátterünket is érinti a válság. A cégek annyira megijedtek, hátráltak, hogy még azok sem mernek szerződéseket kötni, amelyek szakterületét nem is annyira érinti ez az egész. Úgy gondolom, ez lesz a legnehezebb évünk.
• A Volkswagen tarolt az idén, a gyengén muzsikált Mitsubishi viszont bejelentette, visszavonul minden terepraliról, így a Dakarról is. Változtat ez valamit a versenyen?
– Azt gondolom, hogy ez nagy érvágás mindenkinek. Ha emlékeznek, a Közép-európai Ralin nagyon jó volt, hogy az utolsó nap előtt a volkswagenes Sainz két másodperccel vezetett a mitsubishis Peterhansel előtt. A Mitsubishi kiválása minden terepraliverseny kárára lesz.
• A Közép-európai Rali mindenkit meglepett, mert sokan nem gondolták, milyen nehéz szakaszok lehetnek errefelé. Mennyire életképes ez a verseny?
– Abszolút életképes, hiszen 2008-ban ez volt a világon a legnagyobb autós esemény. Idén is megszervezzük, bár a természetvédők miatt tavaszról át kellett tenni őszre. Október 10-től 17-ig lesz, s ezúttal nem Magyarország és Románia a helyszín, hanem Magyarország és Horvátország. Budapesten lesz a rajt, lemegyünk Porečig, majd végül Balatonfüreden lesz a befutó. Bőven lesz tehát hegyi szakasz.
• Említettük a Mitsubishit, említettük a Volkswagent, említsük az Opelt is. Mennyire Opel Antara az Ön Open Antarája?
– Nagyon az, sokkal jobban, mint amennyire egy Volswagen Tuareg. Javítani, változtatni mindig lehet valamit, ennek nincs vége. Mi nyolc éve fejlesztjük az autónkat, s ha nincs komoly műszaki probléma, ezzel a kocsival simán az első tízben fejezhetünk a Dakaron. Az Opel még nem fektet annyi pénzt a versenybe, mint az említett csapatok, vagy a BMW, a KTM vagy a KAMAZ, ezért nagy még a hátrány, de remélem, hogy egyszer majd beérjük őket.
• Végigkövettük azt a Palik-féle sértődöttséget, amit a Nissan magyar sztárjai produkáltak az a famózus szakasz kapcsán. Mennyire volt ez műbalhé, megjátszott sértődöttség, hiszen a táborban együtt ettek, együtt ittak?
– Palikéknak valahogy le kellett kommunikálniuk azt, hogy a 12. helyről a 21.-re estek vissza. Ő úgy gondolta, ez a legjobb kommunikáció erre, én meg azt, hogy ez nagyon rossz volt. Engem hibáztatott, holott a helyszínen hat FIA-bíró döntött a dologról. Amivel viszont egyet lehet érteni, hiszen volt olyan szakasz, ahol 170 órás büntetést kaptak hasonló esetért, Palikék viszont tízzel megúszták. Örülhetnek, hogy egyáltalán versenyben maradhattak.
• Szerbiában óriási médiatámogatást kapott Gábor. Magyarországon kell-e ezen a téren a Szalay Teamnek javítani?
– Mindenképpen hátrányban vagyunk, mert Palik és Héder Barna az RTL-nek dolgozik, s az RTL-é a közvetítési jog. Ezt úgy is lehet mondani, hogy mi versenyezni megyünk oda, ők meg szerepelni. Jóformán még Dési sem került nagyon műsorba, hát még a többi magyar, köztük a harmadik autós csapat, Lisziék és Saghmeister. Sajnos a többi médium is utánuk megy, holott részrehajlás nélkül kellene közvetíteni.
• Idei tervek?
– Idén nem indulunk drága sivatagi ralikon, elindulunk viszont először a magyar bajnokságon, s azon a zónabajnokságon is, amely Olaszországtól Lengyelországig terjed.
• A 2010-es Dakaron melyik lenne az a helyezés, amelyet rögtön aláírna?
– A hatodik hely...
