Az elmúlt néhány hónapban másról sem szóltak a híradások, mint a világban dübörgő gazdasági krízisről. Bankkonzorciumok omlanak össze, a legnagyobb biztosítótársaságok mondanak csődöt, az ingatlanpiac teljesen megbolondult, s baj van az autóiparral is. Magamban még most sem döntöttem el, vajon tényleg a pénzszektor fuccsolt-e be a világban, vagy csak egy nagy átverés az egész: annak az örve alatt, hogy a polgárok befektetéseit védik, a bankok óriási összegekkel csapolták meg az illető államok kasszáját, a pénzintézményeket a tönk szélére vitt igazgatók és elnökök pedig továbbra is busás fizetéseket és prémiumokat osztogatnak maguk között.
Az autóiparban is nagy a pánik, mert érezhetően enyhült a polgárok vásárlási láza, s a kereskedők már minden létező kedvezményt felkínálnak, csak hogy túladjanak az új járgányokon.
A gépkocsipiac ily változására elsőnek természetesen a japánok reagáltak. A napokban a Mitsubishi és a Kawasaki bejelentette, hogy kiszáll minden fajta versenyből, amely legnagyobb érvágást a Dakar-ralin tett, hiszen a Mitsubishi – az idei gyászos szerepléstől függetlenül – az egyik zászlóhordója a világ legnehezebb versenyének tartott megmérettetésnek. A Moto GP-ben is megtették a kellő intézkedéseket, hiszen konkrét javaslatként csökkenteni akarják a futamok hosszát és meghosszabbítani a motorok élettartamát, hiszen ebben a sportágban az alkatrészek gyors elhasználódása okozza a legnagyobb kiadást. (Még majd az is megtörténhet, hogy egy járgánnyal két versenyt teljesítenek!) A bajt, mint említettük, a Kawasaki kiszállása jelezte, amivel munka nélkül maradt a 250 köbös kategória világbajnoka, Marco Melandri, s az sem jó jel, immár nem is olyan biztos, hogy megépül a Balatonring.
Valóban ekkora lenne a válság? Még most sem tudom eldönteni, hiszen a japánok visszavonulásával Talmácsi Gábor csapata, az Aspar máris jelezte, ők megvennék a Kawasakitól az indulási jogot a királykategóriában. Ezt maga Jorge Martínez, az istálló vezetője jelentette be, aki rögtön megszakította a szabadságát, hogy nyélbe üsse az ügyletet. Martínez arról is szólt, hogy valószínűleg megtartanák Melandrit...
Mindeközben a Formula–1-ben sem tétlenkednek. A FIA máris egy 50 millió dollárt megtakarító csomagot dolgozott ki a 2010-es esztendőre, s nagyon úgy néz ki, hogy a versenyzőknek is bele kell törődniük a fizetéscsökkentésbe, mert az istállók csak így tudják lefaragni a költségeiket. Ezek a megszorítások (meg Bernie Ecclestone hitelezése) mentették meg a gyári támogatást nem élvező Williams-csapatot, amelyet több szponzor is cserbenhagyott, s saját bevallásuk szerint már elérték a felvehető kölcsönök felső határát. No, hogy azonban itt sem annyira sötétek a felhők, azt egy amerikai befektetőcsoport bizonyította be, amely bejelentette szándékát, hogy USF1 név alatt 2010-ben indulni akarnak a száguldó cirkuszban. A csapatot Ken Anderson tervezőmérnök, a Williams korábbi menedzsere irányítaná charlotte-i székhellyel, szándékukat pedig azzal indokolták meg, hogy „a leendő istálló biztos abban, az amerikai lehetőségek elegendőek ahhoz, hogy elindítsanak egy Formula–1-es csapatot. Az F1-ben létező technológiák kilencven százaléka amúgy is az Egyesült Államokból származik”.
A japánok mély pesszimizmusa, s az amerikaiak hurráoptimizmusa. Az igazság talán valahol a kettő között rejlik. Az élet megy tovább, még akkor is, ha az autókereskedőknek ezentúl nem lesz akkora hasznuk.
