Az ember zentai létére azt gondolná magáról, hogy „edzett jubiláló”. Az elmúlt néhány évben jubilált maga a zentai sport, a sakk, az atlétika, a labdarúgás, a birkózás, az úszás és a vízilabda is – hogy csak a legpatinásabb egyesületeket említsük. Azt hinnénk tehát, hogy immár semmi sem lephet meg bennünket, nincs az a meghitt ünnepség vagy évforduló, amely kapcsán meghatódnánk.
Pedig van. Van, mert könnyű ott visszaemlékezni, ahol a polgáriasodás már több száz éve elkezdődött, könnyű ott jubilálni, ahol a tanult emberek Budapestről, Bécsből vagy más világvárosból még a XIX. században elhozták magukkal a sport szeretetét, könnyű volt ott ápolni egy-egy sportágat, ahol nagyon gyorsan adott volt rá a lehetőség.
A falusi emberek tudják a legjobban, mit jelent semmiből valamit teremteni, feltétel híján konokul ragaszkodni az elkezdett dolgokhoz, s a legnehezebb időkben is kilincselni, kunyerálni, vagy meggyőzni, hogy a városon kívül is van élet, hogy a falusi gyerekeknek is életbevágóan fontos sportolni.
Azt pedig, hogy kis közegben is lehet nagy eredményt elérni, a tornyosi Kovács Mária példája bizonyítja, aki 1988-ban Jugoszlávia bajnoka lett női levelezési sakkban. Tornyosról indult el, a helyi Radničkiból, amely sakk-klub a napokban ünnepelte fennállásának 40. évfordulóját.
– 40 év nem kis idő egy egyesület életében. Különösen úgy, hogy a klub folyamatosan, megszakítások nélkül tudott és tud dolgozni a mai napig. Most értesültünk arról, hogy csapatunk, amely a szabadkai községközi ligában játszik, selejtezőket vívhat a bácskai zónába való kerülésért – kezdte el jó hírrel ünnepi beszédét Lőrincz László, a klub elnöke, aki így emlékezett vissza: – Az elmúlt évtizedek alatt igen sokan megfordultak klubunkban. Voltak és vannak, akik a sportban érnek el a körülményekhez képest kitűnő eredményeket, de többé-kevésbé mindannyian sikeresen és becsületesen megállják a helyüket az életben. A klub múltját feldolgoztuk, a feladatunk most pedig az, hogy a jövőbe tekintsünk. Kudarcokkal is szembe kell néznünk, hiszen Zentán a sakkozók nem tudják elérni, hogy fizetett edzőjük legyen, s az sincs megoldva, hogy a sakkot az iskolában oktassák. Mindemellett megköszönöm tagságunknak az áldozatkészséget, hogy egymást becsülni tudjuk és viszályoktól mentesen dolgozhatunk. Kívánom, hogy ez a jövőben is így maradjon – fejezte be Lőrincz rövid köszöntőjét, de ekkor már könnyek szöktek a szemébe – nyilván a több évtizedes küzdelmes munka, s az a tény csalta ki belőle, hogy klubjuk ilyen időkben egyáltalán működhet.
Az ünnepi műsorban Kecskeméti Krisztina és Lőrincz Renáta egy igen szellemes sakkverset szavalt el, majd következett a díjak és a köszönőlevelek átadása, ami kapcsán feltétlenül meg kell említeni a két élő alapító tagot, Bartos Alpárt és Kalmár Gábort, de Burány István és ifj. Kovács István nevét is, akik felváltva több mint 30 évig voltak elnökök, valamint Nagy Miklós tornatanárt, akinek az utánpótlás-nevelésben vannak elévülhetetlen érdemei.
A fényképezkedés már vidám hangulatban telt el, oklevelekkel és serlegekkel a kézben, egyedül az országos bajnok Kovács Mária lepődött meg, amikor lencse elé invitáltam. Nem álszerénység volt ez a részéről, hanem annak a bizonyítéka, hogy a kis közegekben az emberek úgy sportolnak, hogy tudják, segítséget nem nagyon remélhetnek, de médiafigyelmet sem, ezért furcsa a számukra, amikor rivaldafénybe kerülnek.
Mint ahogy az is furcsa volt Nagy Attilának, Tornyos talán minden idők eddigi legjobb sakkozójának, amikor Lőrincz Renáta (nyilván az iskolaújság számára) interjút kért tőle, azt kérdezvén többek között, melyik volt a számára a legemlékezetesebb verseny. Attila néhány pillanat gondolkodás után az 1986-os vajdasági serdülőbajnokságot választotta, mi meg sajnáltuk, hogy nem lett hosszabb az interjú, s hogy Renáta nem a Sportvilág számára szólaltatta meg a mesterjelöltet.
– Meg szabad említeni a támogatókat? – kérdezte félénken a klubelnök.
– Igen, ez rendkívüli alkalom, s akik találnak magukban erőt, hogy egy falusi sakkcsapatot támogassanak, azok igenis megérdemelnek ennyi reklámot – válaszoltam.
– Akkor legyenek szívesen az újságon keresztül is megköszönni a tartományi sporttitkárság, a községi önkormányzat, a tornyosi helyi közösség, az Agro-prom, a H&H Transport, a Global-Log, a Žitopromet és a Termo-gas segítségét.
Köszönjük, a sakkozók nevében is!
