A Kárpát-medencei magyar diáksportolók negyedik alkalommal adtak egymásnak találkát a Vas megyei Bükben, ahol az előző években asztaliteniszben, sakkban és női kézilabdában mérték össze tudásukat a fiatalok. A szervezésbe ezúttal a Büktől mintegy 15 km-re fekvő Kőszeg is bekapcsolódott, így a versenyek ebben az igazi reneszánsz hangulatú kisvárosban zajlottak le, a felsorolt sportágakhoz pedig csatlakozott a birkózás is, amely vajdasági szempontból telitalálatnak bizonyult, hiszen valamennyi délvidéki versenyző éremmel térhetett haza.
Múlt hétfőn már beszámoltunk a vajdasági indulók eredményeiről, de íme ismét az érmeseink listája:
Birkózás, aranyérem: Fűzér Szabolcs, Nagy Szebasztián, Gazdag Krisztián, Szalma Áron. Ezüstérem: Csábi Valentin, Fehér Alen, Feisztámer Dániel. Bronzérem: Fekete Erik, Pintér Attila.
Asztalitenisz, aranyérem: Gyurcsik Aliz, Tóth Éva, Nagynémedi Valentin. Ezüstérem: Szabó Patrik, Nemes Dániel, Fenyvesi Anna Zsófia. Bronzérem: Truzsinszki Viktória.
Sakk, aranyérem: Novák Tamás. Ezüstérem: Lőrincz Renáta, Kaszás Viktor. Bronzérem: Ágoston Áron, Kecskeméti Árpád.
Leánykézilabda, bronzérem: Muzslya.
Tavaly egy kicsit foghíjas volt a verseny, de idén a Kű Lajos nevével fémjelzett Aranycsapat Alapítvány kitett magáért a szervezés terén, hiszen a vajdaságiak mellett a Felvidékről, Erdélyből, Kárpátaljáról és még Burgenlandból is érkeztek versenyzők. A sportviadalok előtt a megjelent diákok és kísérőik a gyönyörű Jézus szíve plébániatemplomban megtartott mise után Magyarország ékszerdobozával, Kőszeggel ismerkedhettek meg, a műemlékvédelem alatt álló épületeivel, s természetesen megismerhették a város nagy hősének, Jurisics Miklósnak a történetét, aki 1532-ben egy maroknyi várvédővel szállt szembe a Bécs ellen felvonult török sereggel, amelyet személyesen Szulejmán szultán irányított. Tizenkilenc támadás érte a várat, a végül az késztette feladásra Ibrahim nagyvezírt, hogy a már kimerült és éhező janicsárok fellázadtak. Huber Miklós polgármester a Jurisics-vár elővárában, pontosabban annak lovagtermében üdvözölte az egybegyűlteket, s a dicső múlt mellett Kőszeg jelenéről is szólt, arról, hogy az ipart nélkülöző királyi város jelenleg főleg a turizmusból és a borászatból próbál megélni. A fogadás végén a vendéglátók mindenkinek ajándékkal kedveskedtek, majd a társaság elvonult a városka egyik legendás szülöttje, Lóránd Gyula, az Aranycsapat középhátvédje szülőházához, ahol többek között egykori csapattársa, Várhidi Pál emlékezett a kitartásáról és példás sportéletéről ismert labdarúgóra. A koszorúzás után végre megkezdődtek a versenyek is, méghozzá két helyszínen. A leghamarabb kezdő birkózókat elkísérték az asztaliteniszezők és a sakkozók is. A vajdasági különítményből Fűzér Szabolcs emelkedett ki toronymagasan, hiszen közte és valamennyi ellenfele között klassziskülönbség volt, így a magyarkanizsai fiú látványos dobásokkal végül mind betusolta.
A pingpongmegmérettetésre igen sok fiatal érkezett, de a délvidékiek ezúttal sem sok babért hagytak mások számára. A zentai, a magyarkanizsai, a topolyai és a székelykevei fiúk és lányok valósággal szétcsapták a mezőnyt. A legnívósabb döntőt Gyurcsik Aliz és Fenyvesi Anna Zsófia vívták, akik itthonról is jól ismerik egymást, hiszen zentai és topolyai nagylányról van szó. Aliz már válogatott, s annak ajtaját kopogtatja Anna Zsófia is.
Sakkban többen is már itthon borítékolták az első helyüket, de ez csak a zentai Novák Tamásnak sikerült. Tamás tapasztalt versenyző módjára gyűjtötte be a maximális pontszámot, így volt ideje csapattársai partijait is szemlélni, mint például azt, amelyben Ágoston Áron és Kecskeméti Árpád csapott össze. Róluk tudni kell, hogy mindketten általános iskolások, de a köztük lévő különbség kb. 1 méter Áron javára. Ám hogy kicsi a bors, de erős, azt Árpi ismételten megmutatta, mert az izgalmas végjátéknál már az asztal fölé ágaskodott (amúgy nem ér le a székről a lába...), s olyan lendülettel esett Áronnak, hogy az nem tudott mit kezdeni a csöppséggel és feladta.
A versenyek után a vendéglátó Kőszeg kulturális műsorral kedveskedett. A helyi mazsorettek valóban szép bemutatót tartottak, a felsőőri csapat pedig ABBA-számokkal aratott sikert. Ezután valamennyi résztvevő bemutatta városát, faluját vagy épp tájegységét, így többek között megtudhattuk, hogy a Kolozsvárról érkezett diákok iskolája 451 éve tanítja a nebulókat, hogy az ausztriai oldalon az osztrákok is meg szeretnének tanulni magyarul, s azt is, hogy nemcsak Kőszegen diadalmaskodtak a török felett, hanem Zentánál is. Az ismerkedés után műveltségi vetélkedőt tartottak, amelyben dr. Zettner-Kovács Krisztián, az Aranycsapat Alapítvány lelkes önkéntese ezúttal Mátyás királyt és Wass Albertot választotta témául. Ezúttal is a mi lányainknak sikerültek legjobban a válaszok, s egy kis szerencsével maximális pontszámmal nyerték meg a vetélkedőt.
Vasárnapra már csak a büki leánykézilabda maradt, ahol szinte biztosak voltunk abban, hogy a címvédő muzslyai lányok végeznek idén is az első helyen. Hiszen a Lehel színeiben itthon is remekelnek a bajnokságban, ahol az őszi idényt a táblázat második helyén fejezték be, pedig újoncok. Nos, az aranyéremmel nem is lett volna semmi gond, viszont a felvidékiek megóvták az elődöntős meccset, mert a muzslyaiak soraiban több 1992-es születésű lány is volt, a kiírás pedig legfeljebb ’93-as versenyzők fellépését engedélyezi. Kár, hogy erről senki sem értesítette a bánátiakat, hiszen van nekik fiatalabb lányuk elegendő... A sors azonban a zetelaki lányok révén szolgáltatott elégtételt, hiszen a döntőben legyőzték a szlovákiaiakat, akik igen nagymellényűek voltak a finálé előtt, de csakhamar lelohadt a harci szellem, mert a csöppnyi székely faluból érkezett erdélyiek szervezett, jó játékkal végig vezettek és nyertek. A muzslyaiak – a válogatottszinten teljesítő Ispánovics Mónika vezetésével – a bronzmeccsen már kivették az „öregeket”, de így is óriási különbséggel verték meg a felsőőri lányokat, akik még csak ismerkednek ezzel a sportággal.
A kiváló hétvége az érmek és oklevelek átadásával zárult, s azzal a reménnyel, hogy jövőre ismét találkát adhatnak egymásnak a szétszakadt ország sportolói. Ebben a szellemben, meg a Himnusz dallamával búcsúztunk Büktől, Kőszegtől, a vendégszerető Vas megyétől. Köszönet a vajdasági különítmények támogatóinak, jövőre ugyanitt!
