Az ausztriai Ritzingben, a „kékfrankos hazájában” megkezdődött a 2009-es világkupa. Ha véletlenül valaki azt hitte, hogy a verseny első napját a férfiak versengése teszi emlékezetessé, az nagyon tévedett, hiszen nem teljesen váratlanul, de azért nem kis meglepetésre a szlovénok világbajnoknője, Barbara Fidel mindenkit lepipált, s a világ legjobb férfi csapatainak kiválóságai orra előtt olyan pályacsúcsot ütött, hogy csak úgy füstölgött. A fiatal szlovén lány 644 fája messze a nap legjobb teljesítménye, így úgy is mondhatnánk, Barbara nem csak hazájában forradalmasította e sportágat (celjei klubtársait – legyenek azok hölgyek vagy férfiak – sorban veri), hanem immár a nemzetközi színtéren sem akad ellenfele, meg az „erősebbik” nem között sem. Hogy mi a titka, azt holnap megpróbálom kideríteni…
A tekéhez értők biztosan csodálkoznak, mit jelent az a tény, hogy az említett 644 fa pályacsúcsot tesz ki.
Nos, mindez azt, hogy igen nehéz pályáról van szó, amelynek nem a borításával, hanem az alatta levő padlóval van baj. Szakértők szerint annak egy rétege pozdorja, s az kezd elkorhadni, úgyhogy „puha” a pálya, s a versenyzők kínok kínját élik át, hogy elérjék a 600 fát. Különösen a délelőtt 9 órakor startoló elsők voltak bajban, mert a Funk Diamant gyártmányú bábuk is újak, s bizony addig, míg nem „melegedtek” be, addig nem nagyon akartak dőlni. Így szenvedett a magyarkanizsaiak egyik fő erőssége, Szél Tibor is, akitől az utóbbi években csupa 600 fa feletti teljesítményt szoktunk meg, de Ritzingben még annak is örültünk, hogy Tibi 575 fával zárt, mert láttuk, hogy a többiek is ekörül mozogtak. A pálya minőségéről végérvényesen akkor győződhettünk meg, amikor a szegediek világsztárja, Kakukk Levente következett: Levi erős, de szépen helyezett ütései sem akartak célba érni, kilences ütés csak nagy ritkán sikeredett neki, s ha nincs a 172 fás utolsó sorozata, bizony nem csak mérgesen, hanem szégyenkezve is hagyta volna el a pályát. Így viszont az 599 fája erős közepesnek számít, s megmaradtak az alföldiek reményei arra vonatkozóan, hogy szombaton döntőt szeretnének játszani. A Kanizsának ilyen nemű vágyálma eleve nem is volt, viszont örvendetes, hogy Goran Vekić szereplése után (586 fa) a továbbjutást jelentő 7. helyért még versenyben vannak, s abban a cseheket, a szlovénokat, a a macedónokat, vagy épp a cseheket kell majd megelőzni, mert máris leszögezhető, hogy a címvédő németek, a házigazda osztrákok, és a címkövetelő horvátok meg szlovákok két körű után máris jelentős lépéselőnyben vannak. A lebonyolítási rendszer alapján az első nap 3-3 játékos dobja le a maga 120 ütését, ma pedig a másik 3-3. Írásunk pillanatában, késő délután még a második kor zajlott, a harmadik pedig csak valamikor 19 óra tájékában kezdődött.
A hölgyek versenyében a szabadkai Pionír már kényelmesebb állásból (vagy ülésből) várhatta a csütörtököt, mivel mindkét versenyzője, Molnár Ibolya és Žaklina Poljaković is kiválóan dobott. Főleg az első 30-30 kísérletük sikerült igazan jól, (151, illetve 157 fa), aztán egy kicsit visszaestek, de így is itt remek 544, illetve 563 fával zárta, s ezzel bőven a továbbjutó helyen állnak.
Mint azt mar írásunk elején említettük, az itteniek magukat a kékfrankos bor hazájának tartják, de szerintem nem is annyira erre, hanem a sportközpontjukra büszkék. Elöljáróban csak annyit, hogy a közelmúltban Magyarországon járt Arsenal is itt ütötte fel a táborát, s az, hogy miért pont erre, a még 1000 lelket sem számláló falut választotta, arról a holnapi számunkban számolunk be, mint ahogy természetesen az első nap összes eredményeit is közöljük majd. Addig is, hörpintsünk a táj jellegzetességéből! Proszit!
