A vajdasági magyarok az utóbbi évtizedekben alaposan el voltak kényeztetve, már ami a birkózóeredményeket illeti. Az elmúlt 30 évben a sikerek fő műhelye a Zenta Birkózóklub volt, hiszen ki ne emlékezne Törtei Józsefre, Szabó Palóc Nándorra, Szemerédi Istvánra, Majoros Csabára, Kopasz Károlyra, Zörgő Lászlóra és Renkó Bélára, a fiatalabbak közül pedig Futó Norbertre, Fodor Róbertre, Benkó Róbertre vagy Varga Zoltánra, hogy csak a legismertebbeket említsük? Hőskora volt ez a vajdasági magyar és a zentai birkózásnak, a szűkös évek azonban e sportágra is rányomták a bélyegüket, így mint egy falat kenyér, úgy hiányzott már az újabb siker, egy újabb hős, akire büszke lehet a szakág és a zentaiak is.
Nos, a mellünk most Frísz Krisztián eredményei miatt dagad, hiszen a 24 éves fiatalember az ifjúsági Európa-bajnoki arany mellé a felnőttek között vb- és Eb-bronzot is biggyesztett, s egyetlen zentaiként kiharcolta a pekingi olimpián való részvétel jogát. Kriszti azonban már évek óta a nagybecskereki Proleternek szerzi a jobbnál jobb eredményeket és csapatbajnoki titulusokat, épp ezért sokak számára kisebb meglepetés volt az, hogy a város elöljárói úgy döntöttek a zentai csata 311. évfordulóján, idén őt is díszpolgári titulussal tüntetik ki.
• Két megnyert meccs, két vereség, összességében a 7. hely a pekingi olimpián. Te miként láttad?
– Az az igazság, hogy elég kellemetlen ágra sorsoltak, s a fogyasztás utáni „visszaerősödés” sem úgy sikerült, ahogy kellett volna. A rajton azzal az ukránnal találkoztam, akit már kétszer megvertem, így számítottam a győzelemre. Következett az az orosz, akivel a vb-n együtt álltunk fel a dobogó harmadik fokára. Őszintén megvallom, nem gondoltam, hogy megnyeri az olimpiát, előtte pedig a háromszoros világbajnok iránit is legyőzi. Őt Pekingben nem győzhettem le. A vb-ötödik üzbéggel ezúttal sem volt bajom, de az iránival annál több. Egyszerűen nem fekszik nekem, így sajnos meg kellett elégednem a 7. hellyel.
• Azért az iráni sem volt a régi önmaga. Szerinted mi történhetett vele?
– Azt hallottam, hogy nagy gondjai vannak a fogyással, hogy immár 10 kilót is le kell adnia. Tavaly is birkóztam vele, akkor sokkal erősebb volt, bár így sem lebecsülendő.
• Hogy tetszett az egész olimpia? Gondolok itt az olimpiai falura, az élelemre...
– Minden szép és jó volt, csak az volt a baj, hogy mi fogyasztottunk, s az elejében csak csorgott a nyálunk a svédasztalok körül. A kínai konyha varázsát csak az utolsó két napban élvezhettük.
• Hazaértél, egy kis levegőt vehetsz, hiszen „csak” a bajnokság áll előtted. Mégis, erre az évre, évadra mi a programod?
– Most október végéig a bajnokság van műsoron, tehát a klubprogram szerint edzünk. Valamikor szeptember végén, október elején tudjuk meg, mi a teendő a válogatottban, idén pedig már csak a moszkvai Európa-kupán kell fellépni. Jövőre már a litvániai Eb-re készülünk.
• Az elmúlt időszakban Eb-n és vb-n is nyerték érmet, kijutottál az olimpiára. A következő idényben mi motiválhat még?
– Jó lenne egy nagyversenyről aranyat elhozni, bár az roppant nehéz. Belgrádban lesz a főiskolások világbajnoksága, ott is helyt kell állni, s jó lenne egy arany a mediterrán játékokról is.
• Sokan kritizálták a kötöttfogás szabályait, a bajnokság viszont már némi módosításokkal kezdődött meg...
– Változni fognak a szabályok az Eb-n és a vb-n is, egyelőre azonban nem tudjuk, mik lesznek ezek a módosítások. Az biztos, hogy azoknak a versenyzőknek, akik eddig nem sokat edzettek, ezentúl többet kell, s remélem, hogy a felkészülés is dönt majd egy-egy győzelem kimeneteléről.
• Olvastam az újságban, hogy Nagybecskereken egy frekventált helyen kaptál egy telket. Ez mit jelent?
– A Proleter vezetősége azt mondta, amennyiben még egy érmet szerzek, segítenek ott felépíteni egy házat. Ha ez megtörténik, jó lenne Nagybecskereken maradni és a versenyzői pályafutás után edzősködni.
• Ezek szerint a zentaiak álma, hogy visszatérsz, puszta ábránd...
– Szívem szerint el sem mentem volna. Amikor a Zentában birkóztam, keveset kértem, de még azt sem teljesítették, így muszáj volt elmenni. Szeretem Zentát, s ha a minimális feltételek meglennének, visszajönnék. Annál is inkább, mert egy új vezetőség jött, normálisan folyik a munka, s annak folytonossága valamiféle garancia lehet arra, hogy ha egyszer visszajutnak az I. ligába, nem esnek újra ki, mint történt ez az elmúlt években.
• Mégis Zentán kaptad meg a legnagyobb kitüntetést, a város díszpolgára címet. Mit jelent ez számodra?
– Igazából nem is tudom, mivel jár mindez. Kicsit furcsa, hogy pont én kapom, s az is, hogy olyan időszakban, amikor nem is birkózok az itteni klubban. Amikor még a Zentában voltam, s érmeket hoztam, semmit sem kaptam érte, most pedig mindjárt ez...
• Hogyan pihented ki az olimpiai fáradalmakat?
– Voltam a tengeren, itthon pedig pecázgatok. Eljárok Nagybecskerekre edzeni, de be-betérek a zentai klubba is.
• Ha kívánhatnál magadnak valamit a következő idényre, mi lenne az?
– A legfontosabb az egészség, így azt szeretném, ha teljesen rendbe jönne a sérülésem.
