Nem a teljesség igényével, de csokorba gyűjtöttük azokat a férfi és női sportolókat, valamint azon országokat, amelyek sikereiről évek múlva is beszélni fognak
ATLÉTIKA
Usain Bolt
Bertland Cameron, az 1983. évi első atlétikai vb 400 méteres síkfutásának bajnoka az augusztus 20.-ai pekingi sajtóértekezletén kijelentette, hogy 2014-ben 42,50 másodperc lesz a 400 m világcsúcsa. Ha néhány nappal korábban mondja, biztosan kinevetik, így azonban csak egy kérdés érezett vissza: Ezt meg honnan veszi? Cameron válasza: Usain Bolt megígérte. Cameron természetesen jamaicai és ő az országos válogatott vezetőedzője. Szerinte Boltot az Isten 400-as távra teremtette, neveltje azonban a londoni olimpiával bezárólag nem akarja az egy körös távot futni. Mint mondta, megeshet, hogy azután ráhajt Michael Johnson másik nagy világcsúcsára is. Egyelőre a 100 és 200 érdekli és a jótékonysági akciók. Már adott is 50 ezer dollárt a kínai Vöröskeresztnek a földrengés-károsultak megsegítésére.
Primož Kozmus
A 29 éves, 188 cm magas és csúcsformában 110-112 kilós Novo Mesto-i a volt Jugoszlávia egyetlen aranyérmese az olimpián. Mi több, kalapácsvetésben, ami Ivan Gubijan 1948-as londoni ezüstérme óta, 60 éven át e térségben nem számított elit és tömeges atlétikai versenyszámnak. Kozmus 2000-ben Sydneyben 20. volt, a 80 métert először 2003-ban szárnyalta túl, Athénben hatodik volt, tavaly pedig Bydgoszczban érte el 82,30-as egyéni csúcsát. Most a szlovén sport hőse, és olyan stabil legény hírében áll, aki mindig hozza a sajátját. Tavaly az oszakai vb-n csak egy centivel maradt el legjobbjától és ezüstérmes lett. Pekingben 82,02-vel, angolszász mértékegység szerint egy lábbal volt csak gyöngébb a rekordjától, és övé lett az arany.
LaShawn Merritt
Az amerikai délen, a virginai Portsmoutban LaShawn Merrittnek két esélye volt: az élsport vagy a zene. Különösen azután, hogy szülei elváltak, s a srácról gyakorlatilag 6 évvel idősebb fivére viselt gondot. Ő irányította a baseball felé és vett neki trombitát. Csak 13 éves volt, amikor bátyját megölték. LaShawn otthagyta a baseballt és a trombitát is, ösztöndíjat pályázott és kapott is, majd az iskolában futással kezdett foglalkozni. 2004-ben az ifi vb-n három aranyat nyert, két évre rá a moszkvai fedettpályás vb-n bajnok, tavaly pedig 21 évesen Oszakában vb-második. Amikor Pekingben megnyerte a 400 méteres síkfutást, az éremátadás után az égre szegezte a tekintetét, kevesen tudták, hogy bátyjának ajánlja fel az aranyat. Mindennek tetejében kiváló énekes. Menedzsere szerint nem fürdőszobába való bariton.
ÚSZÁS
Michael Phelps
Michael nagyon rakoncátlan gyerkőc volt, s édesanyja, hogy valamiképp levezesse fiacskája energiafölöslegét, úszásra adta. Ráhibázott, hisz a gyerkőcnek megtetszett a medencék világa, egyből megtalálta azt, ami érdekli és képletesen azóta is a 4-es úszósávon él. Ahogy az amerikai csapatban mondják, Phelpsből biztosan nem lesz atomfizikus, viszont a világ minden idők legjobb úszójaként marad emlékezetes. Már 14 olimpiai aranynál tart és még Londonban is szerepelni óhajt. Állítólag néhány eddigi számát kihagyja, Cseh László örömére például a 400 vegyeset, s számára új távokon próbálkozik. Ez biztos, a mellúszás nem lesz közöttük. Talán a 100 pillangó sem.
Kirsty Coventry
Az ország kincstárnoka és Zimbabwe aranylánya. Így hívják hazájának vezető politikusai Kirsty Coventryt. Ha csak hat legutóbbi nagy versenyét, két olimpiát, két vb-t, a manchesteri rövidpályás vb-t és a tavalyi Afrika-bajnokságot vesszük figyelembe, Kisty éremtermése 15 arany, 11 ezüst és 2 bronzérem. Pedig a ma 25 éves úszófenomén ott volt már Sydneyben is, amikor Zimbabwe első olimpiai elődöntőse lett egyéni versenyszámban. A texasi Austinban él és edz, s a város egyik főiskolájának minden idők legjobb és legnevesebb sportolója. Pekingben egymaga megszerezte hazájának a 38. helyet az éremlistán.
RÖPLABDA
Hugh McCutcheon
A nevével az idén gyakran találkozhattunk, de alighanem kevesen figyeltek fel rá. Az új-zélandi Christchurchben született volt röplabdázó 21 évesen ment az USA-ba és ott röplabda- és gyeplabdaedzői szakképesítést szerzett, közben szülőhazája válogatottjában játszott, majd strandröplabdával is próbálkozott. Azután, még 30 éve előtt, edzői munkát vállalt. Fokozatosan haladt és 2006-ban megtették az USA szövetségi kapitányának. Tapasztalt gárdát toborozott össze és idén megnyerte a Világligát, végül veretlenül az olimpiai aranyat is. Pedig majdnem otthagyta az egészet, hisz augusztus 9-én Pekingben egy terrorista megölte az apósát és megsebesítette az anyósát. A negyedik csoportmeccsre tért vissza és csapatával az aranyig meg sem állt. Amikor a döntőben legyőzte Brazíliát, azzal élete álma valósult meg.
NŐI VÍZILABDA
Hollandia
Ha a női vízilabda-tornát szemléljük, úgy kapásból rávághatjuk a választ: Hollandia! A sportág női versengésének hőskorában, a '80-as és '90-es években dominált (1991-ben világbajnokok Perth-ben, nyolc Világkupa-győzelem) tulipánok az elmúlt 10 évben csupán egy olimpiai elődöntőt mutattak fel (4. hely Sydney-ben), s ehhez képes óriási meglepetés a győzelmük, annál is inkább, mert a csoportküzdelmekben Magyarországtól és Ausztráliától is kikaptak. A negyeddöntőtől kezdve azonban megtáltosodtak, hiszen előbb a címvédő olaszokat, majd a 2005-ben világbajnok magyarokat győzték le, a döntőben pedig az aktuális világbajnok, athéni bronzérmes Egyesült Államokat. Itt említjük meg még egyszer Danielle de Bruijn (képünkön) páratlan teljesítményét az aranymérkőzésen, aki egymaga 7 gólt lőtt (8 kísérletből) a hollandok 9 találatából!
KÉZILABDA
Izland és Magyarország
Az elmúlt 20 évben nem sok olyan világversenyt rendeztek, ahol ne tartottak volna az izlandiaktól. A Magyarországtól nagyobb területű sziget mindössze 300 ezer lelket számlál, de férfi kézilabdában valahogy mindig kitermel fél tucat kiváló játékost, akik a világ legjobb klubjaiban szerepelnek. A vikingek szokásosan erősen kezdenek minden nagyversenyt, de a végére kifulladnak, ám ezúttal végig tartani tudták a jó formájukat. Azzal kezdték, hogy megverték az oroszokat, s azzal fejezték, hogy legyőzték a spanyolokat. A döntőben azután nem volt esélyük a franciák ellen, ennek ellenére a játékosok és a szakvezetők már a pályán megkönnyezték sikerüket, hiszen eddigi legjobb ötkarikás helyezésük még 1992-ben Barcelonában volt, amikor a bronzmeccsen szintén a galloktól kaptak ki 24:20-ra.
A hölgyek mezőnyében – az erőviszonyokat tekintve – a magyarok teljesítettek erőn felül. Mert, ahogy az olimpiára való hangolás indult, mindent gondoltunk, csak azt nem, hogy Magyarország érem közelben lesz. A leköszönt Hajdu János tanítványai azonban megemberelték magukat, megverték a vb-ezüstérmes Romániát és a vb-bronzérmes Németországot, s csak az oroszoktól, meg a dél-koreaiaktól kaptak ki. Azoktól viszont kétszer-kétszer, de nem kell elfeledni, hogy a felkészülés során a világ idei második legjobb játékosa, Görbicz Anita (képünkön jobbról) leforrázta a lábfejét, Tóth Tímea sérülése miatt három hetet kihagyott, Pekingben meg végig influenzás volt, Vérten Orsolya pedig pont a bronzmérkőzés előtt szenvedett részleges bokaszalag-szakadást. Három kulcsember gyengébb teljesítményével pedig kevés olyan csapat van a világon, amely így helytállt volna.
LABDARÚGÁS
Kassai Viktor
Az olimpiai labdarúgótorna döntőjét, az Argentína–Nigéria mérkőzést az 1975-ben született Kassai Viktor vezette. A magyarországi játékvezető pályafutása legnagyobb sikere volt ez, annak ellenére, hogy már előtte is bizonyította, a világ legjobb játékvezetői között tartják számon, ugyanis a tavalyi U20-as világbajnokságon két mérkőzésen (Brazília-Dél-Korea és Argentína-Észak-Korea) fújta a sípot, negyedik játékvezetőként pedig ott volt a nyári, osztrák-svájci közös rendezésű Európa-bajnokságon is. Az olimpiai döntőhöz hasonló rangos mérkőzésen utoljára Puhl Sándor bíráskodott, akit 1994 és 1997 között négyszer választottak a világ legjobb játékvezetőjének. Az 1994-es vb döntő utáni utolsó nagy meccs, amit Puhl vezetett, az 1997-es BL-finálé volt, amikor a dortmundi Borussia 3:1-re legyőzte az olasz Juventust. Kassai Viktor szerepel a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) azon keretében, akik ott lehetnek majd a 2010-es dél-afrikai világbajnokságon.
KÜZDŐSPORTOK
Mongólia
Ha egy kicsit cinikusak akarunk lenni, akkor azt mondhatjuk, hogy a taekwondo nyert, hiszen egyáltalán szerepelhetett az olimpia műsorán. Ebben a sportágban volt tudomásunk szerint az egyetlen bíróverés, amikor a kubai Angel Matost leléptette a sípmester, a feldühödött karibi pedig fejbe rúgta. Matost és edzőjét a NOB örökre eltiltotta, vagyis a hátralévő életükben nem indulhatnak egyetlen egy olimpián sem.
Ökölvívásban új nagyhatalom kért magának helyet a történelemkönyvben, mégpedig Mongólia. A nagy ország eddig kis eredményeket ért el az ötkarikásokon, de a szomszédoknál most megtáltosodtak, s a két arany mellé két ezüstöt biggyesztettek. Ebből egyet-egyet a bunyósok értek el: Badar Uugan Enkhbat (54 kg) a dobogó legmagasabb, Serdamba Purevdorj (48 kg, képünkön) pedig annak második fokára állhatott fel.
A birkózásban érzésünk szerint annyira kiegyensúlyozott volt a mezőny, hogy óriási vesztesekről és nagy bajnokokról ezúttal nem beszélhetünk. Ki kell emelni azonban egy testvérpárt, a francia Steeve Guenot-t (66 kg) és Christophe Guenot-t (74 kg), hiszen a lelátókon szurkoló mama nagy örömére előbbi olimpiai bajnok lett, utóbbi pedig bronzérmes.
KAJAK-KENU
Kozmann György és Kiss Tamás
Amikor a szegedi világbajnokságon a házigazda magyarok 12 aranyat nyertek, s ezen medálokból 6 olimpiai számban született, joggal hihettük azt, hogy Németország mellett (vagyis előtt) Magyarország megmaradt az első számú kajak-kenu nagyhatalomnak. Az eredmények azonban bebizonyították, hogy egy dolog a vb, s egészen más az olimpia. A világ felnőtt az említett két nemzet mellé, hiszen olyan himnuszokat is hallhattunk a Sunji evezős központban, mint a fehérorosz, a spanyol, a brit, az ausztrál, a kínai, az ukrán... és még sorolhatnánk. Minden nemzetnek megvannak a maga hősei, ám mi, magyarok – Vajda Attila és a Kovács Katalin/Janics Natasa kettős aranya mellett – biztosan a szívünkbe zárjuk a Kozmann György és Kiss Tamás (képünkön) alkotta kenukettes bronzérmét, hiszen az egykori társ és a fiatal utód ezzel állított méltó emléket a tragikus hirtelenséggel elhunyt Kolonics Györgynek, az újkori magyar sporttörténelem egyik kiemelkedő alakjának.
