A kajak-kenu szombati 500 méteres döntői során Vereckei Ákos (K1), Vajda Attila (C1), Kovács Katalin (K1), Kammerer Zoltán és Kucsera Gábor (K2), valamint a Kovács Katalin, Janics Natasa (K2) kettős voltak érdekeltek a magyar versenyzők közül. Az első futamban Vereckei hatodik lett, majd a másodikban Vajda kilencedik. A kellemetlen meglepetés ezután következett, mert Kovács Katalin nagy meglepetésre csak a negyedik helyen zárt egyéniben, ugyanúgy, ahogy a Kammerer, Kucsera kettős. És ezután következett a Janics, Kovács páros, amely kettest sokan leírták Kati kudarca után, de ők rácáfoltak a kétkedőkre, megszerezték a második magyar aranyérmet, s nem mellékesen megvédték Athénban kiharcolt címüket!
A női kettes döntőjében Fanny Fischer és Nicole Reinhardt ugyanúgy fente a fogát a Kovács/Janics kettős bajnoki címére, mint a magyar négyes a németekére. Ezzel összhangban a germánok rajtoltak a legjobban, de a féltávnál már robbantott az athéni olimpiai győztes duója, az élre álltak, és onnan már nem is engedték ki a kezükből a győzelmet. Centiméterről centiméterre növelték az előnyüket, a végét is bírták erővel, majd fél hajóval a lengyelek előtt haladtak át a célvonalon. A bronzérmet a franciák szerezték meg, míg a németek a végére eltaktikázták magukat, elfáradtak és csak a negyedik helyen értek célba.
– Nem kellett Katiba lelket önteni az egyes után, tudta ő, hogy mit kell csinálni. Nagyon boldog vagyok, bátran rajtoltunk és végig jól mentünk. Ami pedig a négyesünket illeti, sajnálom a „kiscsajokat” – mármint Szabó Gabit és Kozák Danutát –, nagyon szerettek volna nyerni ők is egy ilyet (aranyat), de akkora volt a kavarodás a csapat körül, hogy nem maradt elég időnk a felkészülésre – nyilatkozta az immár háromszoros olimpiai bajnok Janics Natasa.
– Nagyon boldog vagyok, igazából azt se tudom, hogy mi lett a végeredmény, csak annyit tudok, hogy nyertünk! Ez mindennél fontosabb. Az egyesre nem tudtam felpörögni, nem sikerült a bemelegítés, az izmaim nem voltak megfelelő állapotban, de ennek ellenére megpróbáltam úgy menni, ahogy csak tudtam. Szerencsére a párosnál minden másképp volt. Ha nagyon őszinte akarok lenni, nem hittem volna, hogy sikerül. A rajtnál éreztem, hogy nagy csata lesz, de 250-nél már azt éreztem, hogy ez a miénk lesz – mondta Kovács.
A férfi párosoknál a főesélyes terhét ezúttal is a német címvédő Ronald Rauhe, Tim Wieskötter duónak kellett viselnie, amely megnyerte az athéni olimpiát és azóta minden versenyt, leszámítva a 2008-as szegedi világkupát, amikor Kameráék győztek. Nos, hogy mennyire kemény volt az idei olimpia kajakosmezőnye, bizonyítja az is, hogy még ez a tapasztalt kettős sem tudta elviselni az esélyesség terhét, mert a spanyolok, Saul Craviotto, Carlos Pérez rajtoltak a legjobban, végig bírták az általuk diktált nagyon erős iramot, így ők lettek az olimpiai bajnokok. Kammererék nem hagyták magukat, és 250 méternél még próbáltak hajrázni, de végül nem tudtak versenyben lenni a dobogós helyért. A németek szintén nagy hajrát nyitottak, s végül nem tudtak hinni a szemüknek, hogy az ibériaiak bírták a végét.
A nap első döntőjében a címvédő kanadai Adam van Koeverden is főesélyesnek számított, de végül ő sem nyert. A rajtnál fél hajóval járt a mezőny előtt, de Tim Brabants, az 1000 méter bajnoka hajrába kezdett, és jött Ken Wallace is (aki 1000-en harmadik volt). Végül az utóbbi, az ausztrál nyerte a versenyt!
– Végig jó helyen voltam, az utolsó ötven méteren egy kicsit visszacsúsztam, ott elvesztettem két-három pozíciót. Nem zavart, hogy mellettem az ausztrál fiú elment, tudtam, hogy gyors lesz. Nem fogok tudathasadásos állapotba kerülni; elégedettnek kell lennem azzal, ami történik, különben mehetnék kórházba terápiára. Ami bennem volt, azt kihoztam magamból – nyilatkozta a verseny után Vereckei.
Amerikai röplabdacsoda
A hagyományos értelemben vett csapatlabdajátékokban az USA kicsit meglepő fölényt ért el a pekingi olimpián. Labdarúgásban, kosárlabdában, röplabdában, vízilabdában, kézilabdában, gyeplabdában, baseballban és softballban a lehető 14 éremből az amerikaiak kilencet nyertek meg, e listán Brazília és Ausztrália következik négy-négy, Argentína, Spanyolország és Oroszország pedig három-három trófeával. Két-két érmet négy ország, egy-egy trófeát pedig nyolc nemzet – közöttük Magyarország és Szerbia is – szerzett. Az összesített éremlistán fölényesen első Kína így labdajátékokban csak két érmet nyert, ezüstöt női gyeplabdában és bronzot női röplabdában.
Az amerikaiak a zárónapon három döntőben voltak érdekeltek és kettőt meg is nyertek. Vízilabdában kaptak ki, ami várható is volt, mint ahogyan azt is le lehetett fogadni, hogy a kosárarany az övéké lesz. Igaz, hogy a világbajnok spanyolok derekasan küzdöttek, végül ők is alulmaradtak az ezúttal Dream Teamnek mégsem hívott USA-beli NBA-sztárokkal szemben.
Labdajátékokban a nap meglepetése az Egyesült Államok röplabdacsapata volt, hisz legyőzte a főesélyesnek tartott Brazíliát. A sárga-zöldek megnyerték az első szettet, viszont a következő háromban már kifejezésre jutott az amerikai fölény. Az USA ezzel csak igazolta, hogy júliusban nem véletlenül nyerte meg a Világligát, amikor az elődöntőben győzte le a brazilokat, a döntőben pedig a szerbeket, akiket Pekingben a negyeddöntőben csak sok szerencsével vert meg, hisz az ötödik játszmában Miljkovićék már 7:4-re is vezettek.
Az amerikaiak csak kézilabdában, gyeplabdában és férfi labdarúgásban maradtak érem nélkül. Aranyat nyertek női kosárlabdában és női fociban is, a férfi pólón kívül ezüstöt még női röplabdában, női pólóban és softballban, bronzot pedig baseballban.
Brazília fociban és röplabdában nyerte mind négy érmét, Ausztráliának és Oroszországnak pedig e 14 számban egyetlen arany sem jutott.
