NŐI KÉZILABDA
A Dél-Korea elleni pocsék játék és nagyarányú vereség (33:22) után szinte magából kikelve nyilatkozott Hajdu János magyar szövetségi kapitány, aki már akkor jelezte, többeket szembesít a lelketlen és a címeres mezhez nem méltó játékával. Nos, hogy mit mondott a szakvezető, nem tudni, de hogy hatott, az biztos: Görbicz Anitáék a tornán először nem szenvedtek, hanem szárnyaltak, a szó legjobb értelmében végre játszottak, s ez a játék már sok volt a románoknak, akik lassan elkönyvelhetik, hogy nyugati szomszédaik legalább akkora mumus a számukra, mint a magyaroknak a nyílt védekezés. S pont ez az, amit Gheorge Tadici kiválasztottjai nem vettek figyelembe: hiába állítottak külön embert Görbiczre, a magyarok felkészültek erre, Anita pedig szorgosan kiszolgálta társait, akik ezúttal nem gyámoltalan seregre hasonlítottak a csapatkapitány góljai nélkül, hanem tüzeltek mindenfelől, s bebizonyították, hogy igenis a legjobbak között a helyük.
Mindjárt a mérkőzés elején látszott már, hogy Ferling Bernadett, Vérten Orsolya és Kovacsicz Mónika „felszívta” magát erre a találkozóra, és kijátszva a félelmetes román falat, főleg a szélekről lyukasztgatták Tereza Pislaru hálóját. Igaz, ez a másik oldalra is jellemző volt, hiszen Ramona Maier az elején megfejthetetlen rejtélyt jelentett még Pálinger Katalinnak is, habár az említett jobbszélső jobbkezes. Mindemellett a magyar védelem igen jól működött, fantasztikus lábmunkával semlegesítette a kiváló román átlövőket, s az ellenfél soraiban jogos volt a pánik, amikor fordulás után a 38. percben már 21:16 volt az eredmény. A románok számára az utolsó reménysugár a 43. percben csillant meg, amikor a Magyarországon légióskodó Amelia Bradeanu 24:21-re szépített, de ekkor újra beindult a gőzhenger, a magyarok zsinórban 6 gólt szereztek, és az 50. percben Kovacsicz góljával már 30:21-re vezettek. Innen nem volt visszaút a világbajnoki ezüstérmeseknek, a magyarok pedig önfeledten ünnepelhettek, hiszen félelmetes ellenfelet gyűrtek le.
A meccs kapcsán külön ki kell emelni a magyar szurkolók szerepét, akik az összecsapás során végig hajtották-űzték kedvenceiket, szabályosan belehajszolva őket a sikerbe. Bravó, magyarok!
– Nagyon jók voltunk. Rengeteget dolgoztunk, ez mindannyiunk sikere. Alaposan kiveséztük a románok játékát, mindent tudtunk róluk. Éppen ezért bíztunk benne, hogy legyőzhetjük őket. A gödörből, úgy tűnik, kijött a csapat, ráadásul úgy, hogy mindenki eksztázisban játszott – mondta Hajdu a mérkőzést követően.
– Már a meccs előtt eldöntöttük, hogy megnyerjük a mérkőzést, ennél fogva nem volt fordulópontja az összecsapásnak. Ezen a délutánon minden bejött nekünk, a labdaszerzések, a lerohanások, a ziccerek értékesítése. Ritkán fog ki ilyen jó napot egy csapat, jó érzés ilyen formában kézilabdázni – mesélte Kovacsicz.
– Rengeteget jelentett a közönség biztatása, szurkolóink szavaival élve tényleg itthon voltunk. A meccs előtt összeült a csapat, csak mi, játékosok, és elhatároztuk, hogy ha kell, meghalunk a pályán, de győzünk. Kemény, agresszív védekezés, ez volt a győzelem alapja. Bár hivatalosan a románok voltak a mérkőzés esélyesei, mindvégig éreztük, hogy nagyon tartanak tőlünk, teljesen egyértelmű, hogy a lélektani párharcot is fölényesen mi nyertük meg – nyilatkozta Szűcs Gabriella.
A Magyarország–Oroszország elődöntőre csütörtökön 14.15-kor kerül sor.
A román Adriana Olteanu csak három gólt lőtt Pálinger Katalinnak
KAJAK-KENU
Újabb döntők
Kovács Katalin és Janics Natasa a legjobb idővel jutott be a K-2 500 méteres fináléba
Magyar szemszögből a várakozásoknak megfelelően alakult a kajak-kenu program második versenynapja is, amikor az 500 méteres előfutamok voltak műsoron. Mind a hat számban indult magyar versenyző, s mind a hat számban versenyben maradtak.
A legmeggyőzőbb selejtezőfutamot az olimpiai címvédő női kettes, a Kovács Katalin/Janics Natasa duó teljesítette, akiknek láthatóan megint teljesen összeállt a mozgásuk, és a legjobb idővel kerültek egyenes ágon a döntőbe. Jól jel ez, s remélhetőleg a német Fanny Fischer/Nicole Reinhardt kettős is regisztrálta mindezt...
– Azt beszéltük meg edzőnkkel, Sári Nándorral, hogy menjünk egy erős pályát, mert most két napig úgysem kell versenyeznünk. Jó volt a rajtunk, de menet közben egy kicsit, inkább nem is kicsit hamar mondtam be a hoppot, vagyis hamar indíttattam el a hajrát, 250-nél azt hittem, hogy már csak 200 méter van hátra. Kettő helyett így három hopp volt, ennek ellenére nem fáradtunk el nagyon. Most edzünk két napot, és figyelünk arra, nehogy megbetegedjünk – elemzett Natasa a futam után.
Kati egyébként egyesben is elsőnek evezett át a célon csoportjában, s mivel nem volt megfelelő ellenfele e futamban, összesítettben harmadik időeredménye jót sejtet. Nála jobban csak a német Katrin Wagner-Augustin és az olaszok elnyűhetetlen sztárja, a 44 éves(!) Josefa Idem lapátolt.
Hasonlóan egyenes ágon jutott a döntőben a Kammerer Zoltán/Kucsera Gábor kajak páros is, akik az előfutamok során az ötödik időeredménnyel kvalifikálták magukat a fináléba. Kenuban mindez nem sikerült Vajda Attilának, akinek talán rövid ez a táv, de a középdöntő megvan, csakúgy mint Vereckei Ákosnak (K-1) és a Sáfrán Mátyás/Sáfrán Mihály (C-2) kettősnek.
– A rajtomat nagyon elrontottam, ezen valamit változtatni kell. Úgy érzem, van itt keresnivalóm, de jobban kell elindulnom. Ha táv közben a mainál előrébb vagyok, akkor lelkileg megtörhetem egyik-másik ellenfelemet. Most is úgy vágtam neki a versenynek, hogy megpróbálom megnyerni, de ez az eleje miatt nem sikerült, ennek ellenére azért igyekeztem letesztelni magam. Ilyen melegben nagyon nehéz lapátolni, a múlt héten egészen más volt az időjárás, most viszont már a rajtnál nagyon izzadok és alig kapok levegőt – értékelte teljesítményét a partraszállást követően Vajda.
Az 500 méteres elődöntőket holnap rendezik meg, a döntőket pedig szombaton. A versenyek mindkét napon 9.30-kor kezdődnek.
NŐI VÍZILABDA
A szurkolás sem segített
Magyarország kikapott Hollandiától, a bronzért így Ausztráliával játszik
Közvetlenül a magyar kézilabdás lányok sikere után a vízilabdázó hölgyek szálltak harcba, s a Hollandia elleni sikerük a döntőt jelentette volna. Az első pár perc alapján joggal reménykedhettünk, hiszen Drávucz Rita kikezdte a tulipánok hálóját, majd Primász Ágnes 2:0-ra növelte a magyar előnyt. Eközben a szomszédos kézilabdacsarnokból átértek a magyar drukkerek, akik újfent frenetikus szurkolásba kezdtek, de ettől nem illetődtek meg a hollandok, és sajnos a fordulóra már ők vezettek. Sebaj, gondolhattuk volna, hiszen a csoportküzdelmekben a hollandok és az ausztrálok ellen is sikerült behozni a hátrányt. Ám a lányokban ezúttal nem volt meg az az elszántság, amely az előző meccseken volt rájuk jellemző. A második félidőben sem használták ki az emberelőnyös helyzeteket, csak Pelle Anikó vállalkozott, a kapuban pedig nem állt a helyzet magaslatán Horváth Patrícia (a lövések mindössze 33 százalékát védte ki), akinek e mérkőzés előtt a legjobb mutatói voltak a tornán, ám ezúttal szinte minden távolit „bevédett”. 7:6-nál, majd a végén 8:7-nél adódott még egy-egy esély az egyenlítésre, ám az utolsó támadás is elakadt, a hollandok pedig végig megtarthatták a labdát.
A magyar válogatott így Ausztráliával vív meg a dobogó harmadik helyéért, amely csapat kilátástalan helyzetből (4:7, 5:8) kétszer is felállt a 2007-ben világbajnok Egyesült Államokkal szemben, de egy perccel a lefújás előtt ismét hátrányba került, és erre már nem volt válaszuk. A bronzmérkőzés holnap 11 órakor kezdődik.
