Nyugdíjba vonult kollégám mondta egyszer, ő a birkózást „sötét sportágnak” tartja, mert milyen vetélkedés az, ahol két férfi a szőnyegen fogdossa egymást. Zentai lévén én természetesen mindjárt a birkózás és a birkózók mellé álltam, s az utóbbi napok történései sem ingattak meg abban a hitemben, hogy ez egy igen kemény és nemes vetélkedés. Az viszont sajnos ismételten bebizonyosodott, hogy a sportágban igenis sötét alakok ténykednek. Annak ellenére, hogy nem mérhető sportág, azért nem lehet annyira sumákolni, mert a szőnyegen minden kiderül. A szerbiai sportvezetőinknek azonban ez mégis sikerül!
Kezdődött mindez szombaton, amikor a 74 kilogrammosok mezőnyében a montenegrói, de a belgrádi Partizanban versenyző Goran Bulatović nevetséges módon jutott tovább a magyarkanizsai Újhelyi Sándor ellen. Amikor a fővárosi versenyzőnek más esélye nem volt, de már nem volt joga tévés challenge-et kérni, megtette helyette ezt Vukić főbíró és Nenadić szőnyegbíró, s természetesen olyan döntést hoztak, ami Bulatović továbbjutását jelentette. E döntés kapcsán Lőrincz Rudolf pontozóbíró – aki nem mellesleg az ország legjobb bírója – levetette karszalagját és sípját, levetkőzött, és elhagyta a küzdőteret. Hogy is ne tette volna, amikor Rajko Baltić, a Partizan igazgatója, a szerbiai birkózás egyik szürke eminenciája ott toporzékolt a bírói asztalnál, Boško Kecman, a Partizan edzője pedig nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel illette Lőrinczet, akit mindenki füle hallatára komolyan meg is fenyegetett. Ha a szervezés nem lett volna csapnivaló és a rendőrség képviselője is jelen lett volna a bajnokságon, akkor Kecman trágárságairól minimum jegyzőkönyv készült volna, így pedig Bulatović nyert és a két nevezett bíró sem szégyellte magát. Pedig pirulhattak volna, mert ezek után Danyi Károly, a bírói testület elnöke letiltotta és az öltözőbe küldte őket, Lőrinczet pedig visszahívták, s ő a hét döntőből ötöt le is vezetett.
Az újabb botrányra nem kellett sokat várni. Mint azt a Sportvilágban megírtuk, pont a kérdéses súlycsoportban rendezik meg ma Nagybecskereken azt a selejtezőt, amelyben kiderül, ki képviseli hazánkat a Mediterrán Játékokon, Olaszországban. A hazai versenyeken elért eredmények alapján ebben a súlycsoportban a nagybecskereki Goran Fijat ért el legtöbb pontot, utána következik a zentai Báló Petar, majd Slaven Dokmanac és Balázs Lehel. Az elsődleges hírek alapján ez utóbbi három vívott volna egymás közötti meccset, de akkor jött derült égből a villámcsapás: a szövetség szakmai bizottsága (Ivica Frgić elnök, Törtei József, Davor Štefanek) olyan döntést hozott, hogy csak a szabadkai Balázs Lehel és az újvidéki Vojvodinában versenyző Slaven Dokmanac léphet szőnyegre, Báló nem! A döntéssel kapcsolatban sem Frgićet, sem pedig Željko Trajkovićot, a szövetség elnökét nem lehetett elérni tegnap egész nap, Törtei pedig a következőket nyilatkozta: „Én nem voltam jelen azon az ülésen, ahol ezt a döntést meghozták, hanem csak telefonon értesítettek róla. Nem is értek egyet vele, így felelősséget nem vállalhatok érte.”
A hírek szerint Szabadkán is megrökönyödéssel fogadták a hírt, tehát mindenki értetlenül áll a döntés előtt. Nem kell azonban túlságosan meglepődni az eseten, hiszen Slaven Dokmanac Milorad Dokmanac szövetségi kapitány fia, s úgy látszik, apa és fia mindenáron együtt szeretnének utazni Pescarába. Nem számít itt rangsor, felkészültség, tehetség és perspektíva. Slaven már-már kiöregedett ebből a mezőnyből, a hazai ranglistán is csak a hatodik helyen tanyázik, s nem mellékesen volt már olyan eset is az idén, hogy hivatalos versenyen nem mert kiállni Báló ellen. Az ellen a Báló ellen, aki két hete Magyarkanizsán megverte az orosz bajnokot, Szegizamot, akin Dokmanac még fogást sem talált fél órával később!
Természetesen a szövetségi kapitányt is meg akartuk kérdezni az esetről, de ő sem volt elérhető, mert állítólag Montenegróba utazott. Hogy őszinte legyek, nem is érdekel túlságosan a véleménye. Az, aki ily orcátlan módon manipulál egy sportágat, ne magyarázkodjon a telefonba. Nézzen inkább a szemébe Baló Petarnak, s nevelőegyesülete, a Zenta tagjaival számoljon el.
Mi pedig még egyszer úgy jártunk, hogy gyászos lett a sport és a politika násza. Csak úgy mellesleg, Dokmanac tartományi sporttitkárhelyettes volt, jelenleg viszont „csak” az élsporttal kapcsolatos tanácsadói funkciója van a kormányban.
Úgy látszik, birkózásban is jóban kell lenni azzal, aki közel van a tűzhöz, és tűrni kell a manipulálást, még ha azon akár egy sportoló karrierje is múlhat...
