2024. június 14., péntek
PIROS CERUZA

Lövöldözés

Veszélyes világban élünk. Vége-hossza sincs a híreknek, amelyek nap mint nap zavargásokról, lövöldözésekről, késes támadásokról, fegyveres konfliktusokról, háborúkról számolnak be. Aggasztó események zajlanak sokfelé a világban, amelyek talán korábban ilyen nagy számban nem fordultak elő, vagy mi csak ritkán szereztünk tudomást róluk. 
Akárhogy is volt, ma együtt kell élni ezekkel a veszélyekkel. Néha úgy érezhetjük, hogy talán nem is vagyunk igazán felkészülve egyes veszélyhelyzetek pontos megnevezésére. Incidens – olvasom, egy verekedéssel és sérülésekkel, több személy kórházi ellátásával járó utcai csetepaté kapcsán, és úgy tűnik, mintha itt többről lenne szó, mint incidensről. Az incidens a szótárak értelmezése szerint „váratlan és kellemetlen esemény, közbejött zavaró mozzanat”. Való igaz, hogy a sérülésekkel járó helyzet kellemetlen is, zavaró is, váratlan is, de ennél azért többnek, súlyosabbnak érezzük, mint egy egyszerű incidenst. Igaz ugyan, hogy a szónak van olyan értelmezése is, hogy összeütközés, kisebb fegyveres csetepaté, határincidens, amely a történelem során két ország határán szolgálatot teljesítő fegyveres őrség összetűzését jelentette. Ezek a határincidensek igen veszélyesek voltak, olykor háborús helyzetet teremtettek. Határincidensről ma is beszélünk, s ez ma nem feltétlenül két ország határőrizeti szervei közötti konfliktusról szól, de így nevezzük az ország területére erőszakkal behatolni szándékozók és az őket megakadályozó rendfenntartó erők közötti összetűzéseket is. Mellesleg a csetepaté szó, amely kisebb csapatok jelentéktelen összecsapását jelenti, illetve lármás veszekedést, indulatos nézeteltérést, talán ez sem a legpontosabb megfogalmazás a súlyos sérülésekkel járó „összeszólalkozásra”.
Talán nem is telik el nap, hogy ne hallanánk lövöldözésekről. Iskolai lövöldözés, plázákban, koncerteken történő lövöldözés hírei ejtenek minket kétségbe. Ártatlan emberek, gyerekek esnek áldozatul ennek a súlyos bűncselekménynek, olykor száznál is több a halálos áldozatok száma. A szótárak pontosan meghatározzák a cselekmény lényegét: „valaki lőfegyverből – szabály, rend nélkül – többször egymás után vagy gyors egymásutánban váltakozva lő”. Ennek ellenére a közhasználatban a lövöldözés mint szó régebben nem hordozott olyan súlyos jelentéstartalmat, mint amilyennel manapság sajnos nap mint nap szembesülünk. A lövöldözés a mindennapi szóhasználatban inkább felelőtlen viselkedésre vonatkozott, mintsem az újabban véghez vitt súlyos bűntényekre. Régebben agyaggalambokra lövöldöztek, sörösdobozokra, kivagyiságból egyesek mindenre lövöldöztek, ami repült. Újabban viszont szinte kizárólag emberekre, gyerekekre, és még a gyerekek által kedvelt lövöldözős játékok is erről szólnak. Meg kell szoknunk, hogy ma a lövöldözés szó hallatán elvetemült személyek bűncselekményére gondoljunk, és nem pusztán felelőtlenségre. A lövöldözés jelentése a felelőtlen viselkedéstől a mai közhasználatban már eltolódott a rendkívül veszélyes, alávaló bűncselekmény jelentése felé. 
A lövöldözés szó nyelvtanilag sem tartozik a könnyen elemezhető szavak közé. Úgy érezzük, mintha egy gyakorító képzős igéből alkottuk volna, de nem könnyű megállapítani a szó tövét. Iskolás gyerekek nem sokat töprengenének ezen, hanem a tanult módszerek szerint szétbontanák a szót: lö + völ + döz + és. A lő rövidült alakban, rövid magánhangzóval még rendben lenne. Igen ám, de „lövöl” ige nincs, bár lövölde szó van, és ennek is lövöl a töve. A -döz sem egy általánosan használt képző, bár a rémüldöz szóban ugyanez fordul elő. Az -és főnévképző a szó végén végre egyértelmű. De akármilyen bonyolult is a szó elemzése, mégis azt kívánjuk, hogy a lövöldözéssel kapcsolatban bárcsak ez lenne az egyetlen gondunk. 
Újabban számtalanszor hallunk fegyveres konfliktusokról, majd máskor ugyanezeket az eseményeket háborúnak nevezik. A háború a fegyveres konfliktusok legsúlyosabb formája, ismérvei közül ki szokták emelni, hogy két vagy több haderő áll küzdelemben, s legalább az egyikük reguláris hadsereg. A háborúban álló felek központilag irányított szervezettel rendelkeznek, van stratégiájuk, és a háborút bizonyos folytonosság jellemzi. A fegyveres konfliktus nagyon hasonlít a háborúhoz, de nem mindenben fedi a háború ismérveit. Vagy csak szórványos, stratégia nélküli összecsapásokból áll, vagy nincs állami erőszakszervezet mögötte, vagy nincs központi irányítás. A 2021-ben Oroszország és Ukrajna közti katonai konfliktusként induló viszály sajnos magán viseli a háború ismérveit, de mind a mai napig találkozhatunk a fegyveres konfliktus megnevezéssel is.
Nehéz eligazodni napjaink megannyi veszélyt hordozó megnyilvánulása között. Talán segít egy kicsit, ha pontosan tudjuk, miről adnak tájékoztatást a híradások. A legjobb azonban az lenne, ha ezek a jelenségek egyáltalán nem fordulnának elő, és nem kellene foglalkozni ezek nyelvi leképeződésével.