A hazai és külföldi médiumokból erre a hétre is válogattunk javításra érdemes nyelvi hibákat.
Robbanva csökken. Fergeteges árrobbanás! – Brutális árrobbanás a horvát tengerparton: 654%-kal fizethetnek többet ezért a magyar turisták – Brutális árrobbanás a vidéki lakáspiacon! – Az árrobbanás és a pánikvásárlások után most a kutyának sem kell az étolaj.
Ha az olvasó átfutja a fenti mondatokat, biztosan arra gondol, hogy hatalmasat emelkedtek az árak, pedig csak egy mondatból derül ki egyértelműen, hogy az árrobbanás szavunk hirtelen bekövetkezett nagy méretű drágulásra utal. De hogy a médiumokban még „elrettentőbbé” – tehát figyelemfelkeltőbbé – tegyék a szerzők vagy a szerkesztők a témát, a „brutalitásig fokozzák” az olvasók csábítását. Mindenesetre helyesen értelmeztük a mondatokat, ha robbanásszerű árnövekedésre gondoltunk. Pedig a Fergeteges árrobbanás! némely elektronikus médiumok reklámjában arra hívja föl a figyelmet, hogy rendkívül nagy árcsökkenés következett be a reklámozott áruk körében, magyarán: sokkal olcsóbbak lettek a korábbinál. Kétségkívül trükkös a reklám, mert ugyan ki ne figyelne föl arra a cégre, amely nem az olcsót, hanem a drágát hirdeti. A fölkeltett érdeklődés pedig szavatolja, hogy a potenciális vásárló megnézi-meghallgatja az örömteli szövegrészt is, amely áresésről számol be. Nem rossz reklámfogás, csak éppen nyelvi szempontból kifogásolható, mert ellentmond egymásnak a cím és a tartalom. De ki törődik ezzel, ha olcsóbban vásárolhat?!
Bréking nélkül meglennénk. Bréking! A kormány váratlan időpontban jelentette be: minden tizedik minisztériumi állást megszünteti – Bréking: nagy baj történt Balatonfüreden, rengeteg ember hagyta el otthonát – Bréking: visszatért a pad Ferencvárosba – Bréking: baleset a 6-oson, félpályás útzárral.
Részben az előző témánk folytatásának is tekinthetjük a „bréking”-et, mert ennek a szónak a használata is a figyelem felkeltését szolgálja, valamiféle szenzációra utalva. Ebben az esetben azonban az egyszerű halandónak (angolul nem tudónak) először utána kell néznie, hogy mit jelent magyarul a kifejezés. Tehát (kezdetben) nem a tartalma, hanem az ismeretlensége hívja föl magára a figyelmet. Elégedetten nyugtázhatjuk, hogy a hazai magyar honlapokon nem terjedt el – ami késik, ezúttal remélhetőleg múlik is –, annál inkább hódít az anyaországi médiában. Nyilván ezért is váltották át az angol breaking szót fonetikus írásmódra. Eredeti jelentése: törés, szakadás. Az angolban a breaking news (news – hír) alakot alkalmazzák, a magyarban a hír szó „lekopott” róla. Rendkívülinek, nagy hírértékűnek, szenzációsnak szánt vagy gondolt információk elé szokás helyezni, a gyakori alkalmazása azonban szinte semmissé teszi ezt a szándékot. (Láthatjuk a példamondatokban is.)
Egy újabb idegen és fölöslegesen átvett szóval állunk tehát szemben, hiszen számos magyar kifejezés foglalhatná el a helyét (persze ez is megtörténik), amelyek hasonlóan vagy jobban fölkeltenék az érdeklődést: rendkívüli, szenzációs, nem várt, döbbenetes, kivételes, elképesztő, szédületes hír stb. Mert – hogy stílusosak maradjunk – kár brékingelni (avagy törni) a nyelvünket.
Égtáj ellen hadakozva. Oroszország nem maradt egyedül, egy nyugatellenes nemzetközi pólus épül.
A közelmúltban írtunk arról, hogy a kisbetűs nyugat égtájat jelent, ha pedig nagybetűvel írjuk, akkor a nyugati országok gyakran pontosan nem behatárolható csoportját vagy összességét értjük alatta. E szerint a szabály szerint a nyugatellenes kifejezés azt jelenti, hogy a nyugat égtájjal vagyunk rossz viszonyban, ha pedig a nyugati országokra gondolunk – miként a példánk szól –, akkor a helyes írásmód a Nyugat-ellenes.
Veljko vagy Veljkova? A helyszínen bizonyosodtunk meg arról, hogy a Hajduk Veljkova utca továbbra is járhatatlan.
Sok évtized alatt számtalanszor kitértek már a nyelvészek a szláv utcanevek használatára a magyar nyelvben. Ezzel kapcsolatban újdonságot bizonyára ezúttal sem fogunk mondani, de mivel a helytelen használat a köznyelvben mindennapos, meg a sajtóban is előfordul, időnként hasznos lehet visszatérni rá. Annál is inkább, mert nem emlékszem arra, hogy Zentán, ahol a lakosság nagyobb része magyar, egy-két alkalomnál többször hallottam volna beszélgetés közben például a Zmaj vagy a Nemanja utcanevet, annál gyakrabban a Zmajeva és a Nemanjina változatot. Az egyik utca Jovan Jovanović Zmaj irodalmárról, a másik pedig Stefan Nemanja fejedelemről kapta a nevét.
Az utcák, terek stb. elnevezésében a szerb nyelvben birtokviszony áll fönn az utca kifejezés és a névadója között, tehát „Nemanjának az utcája” szerepel az utcanévtáblán. Ebből ered a téves használat a magyarban. A példamondatban tehát Hajduk Veljko utcának kellene szerepelni, mivel a hajduk (fölkelő) kifejezés ragadványnévként részévé vált Veljko Petrović nevének. A rangokat, tisztségeket ugyanis a nyelvünkben magyarul kellene használnunk. Az ulica Generala Petra Drapšina tehát a magyarban Petar Drapšin tábornok utca, az ulica Vojvode Mišića pedig Mišić vajda utca. (Nyilván vitatéma lehet, hogy mivel egykor a szerb hadseregben a vajda – mint a legmagasabb katonai rang – valójában tábornagynak felelt meg, melyik elnevezést használjuk.)
Persze érthető, ha a nyelvet nem ismerő idegen egyszerűen leolvassa a tábláról az utca nevét, az itthoni magyar sajtóban azonban hibának számít a szerb változat használata.
