Üveggolyó

Tizenhat éve indult el a kezdeményezés, hogy egy neves alkotó hívja maga köré művésztársait a bácskossuthfalvi Művelődési Házba, hogy barátkozással, alkotással töltsenek el együtt néhány napot. Szajkó István volt az első ilyen jellegű nyári alkotóhét házigazdája, és az elmúlt években többek között Farkas L.

Hónapok óta robajban telnek a Szabadkai Városi Könyvtár hétköznapjai. Jóízű robajban, sietek hozzátenni, nehogy panaszkodásnak tűnjék.

„Járd ki, lábam, járd ki most, nem parancsol senki most!” – szoktuk hallani a közismert csujogatást számos táncházban és tánctáborban, ahol a karaktercipők kopogásán és a szoknyák pörgésén túl nemcsak a homlokokról csorgó izzadságot vesszük észre, hanem azt a jókedvet is, ami kiül a gyermekek arcára.

A Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók XXIII. Találkozója, amelynek Nagykikinda adott otthont, már jócskán mögöttünk maradt.

Vasárnap reggel fél kilenc volt. A város üres, alig lézengett néhány ember az útkereszteződés közelében.

Egy tétel szerint a mélyen gondolkodó emberek szenvedélyei állhatatosabbak és legyűrhetetlenebbek, mert nem fogynak ki a gondolatokból, amelyek így szinte örökös párbeszédet folytatnak vágyaikkal.A nehezen kimondható, igencsak hosszú nevű francia, Vauvenargues (Marquis Luc de Clapiers) tépelődött ezen a kérdéskörön, öröm és fájdalom érzékelhető vagy éppen titokban megbújó hajtórugóiról, kissé meg is előzve, némileg előkészítve Rousseau, Voltaire és Diderot szellemi törekvéseit.