Bár szeptember az ősz előszobája, a nap még gyakran kellemesen süt. Használjuk ki a szép időt: metsszünk, dugványozzunk, tápozzunk!
Aki még nem végezte el a barack zöld metszését, még megteheti: minden idei ágat le kell vágni egy vagy kettő kivételével, ezeket rövidítsük le a kétharmadára, de a kifelé állókat hagyjuk meg. A diófa ágait is ritkíthatjuk, rövidíthetjük – fiatal fákat így lehet formázni és a termő ágakat szaporítani. A sövényeket (fagyal, puszpáng, gyertyán, borostyán, fenyőfélék) is meg lehet nyírni. A tűztövis az egyévesnél idősebb hajtásokon hoz termést, ezért csak a kifelé növő ez évi hajtásokat vágjuk vissza úgy, hogy a tőtől számítva csak két-három levél maradjon rajtuk – ez segít abban, hogy a hátralévő időben be tudjanak érni a még éretlen bogyók.
A pázsitunkat valószínűleg megviselte a nyár, de néhány egyszerű kezeléssel fel tudjuk frissíteni: ehhez ki kell gyomlálni belőle a gazt, szellőztetni kell, majd homokból, földből és szerves anyagból álló keveréket kell szórni rá. Az őszi fűtáp a tél átvészelésében segít.
A nyáron virágzó virághagymákat fel kell szedni, ezeket csomagoljuk újságpapírba és tároljuk fagymentesen. Ha valamelyik virághagyma mégis a földben marad, adjunk neki tápot azért, hogy könnyebben átvészelje a nyugalmi időszakban rá váró stresszt. A kora tavasszal pompázó virágok (tulipán, jácint, nárcisz, gyöngyike) tavasz végén felszedett vagy újonnan vásárolt hagymáit most kell elültetni, hogy még ősszel gyökeret fejleszthessenek. A megtisztított, egészséges hagymákat olyan mélyen kell a felásott talajba helyezni, hogy felettük legalább kétszer olyan vastag földréteg legyen, mint a hagyma magassága – az így elültetett hagymából kifejlődött növények nem dőlnek ki, és erőteljes virágokat hoznak. A korán virágzó kardvirágfajták hagymagumóit is szedjük fel, tisztítsuk meg, a föld feletti növényrészt vágjuk vissza nagyjából 10 centisekre, végül a gumókat szárítsuk meg, majd tároljuk szellős, télen fagymentes helyen.
Őszi fás dugványozással nagyon jól szaporítható a ribiszke, egres, josta, eperfa, mirabolán szilva, birs, füge, a díszfák közül a fűz, a díszcserjék közül pedig az aranyvessző, a som, a pillangócserje, néhány rózsafajta, a hóbogyó, bangitafélék, jezsámen, cserjés pimpó és mások is.
Szeptember az ideje a tőosztással történő szaporításnak is. Tőosztással szaporíthatjuk például a metélőhagymát, tárkonyt, lestyánt, spárgát, citromfüvet, rebarbarát, az évelő dísznövények közül a lángvirágot, sásliliomot, a macskamentát, a haranglábat, a bőrlevelet (bergeniát), az árnyliliomot, hunyort, a borzas kúpvirágot stb.
Hamarosan ültetni is lehet már, ezért tervezzük meg az új növényeink helyét!
|
Sajnos már alig lehet vele találkozni házi kertekben, többnyire csak erdőszéleken látni A mirabella szilva Cseresznyeszilva, mirabella, mirabolán, ónabóna, potyóka. Ez a lombhullató fa a rózsafélék családjába tartozik, hazája Délnyugat-Ázsia. Európában még a rómaiak honosították meg, eredeti élőhelye a Kaukázus. Az alapfajt mirabolán szilva néven alanynak szaporítják a faiskolák, többféle csonthéjas gyümölcsfát, díszcserjét, illetve díszfát szemeznek rá. Jellemzői Öt-nyolc méter magasra megnövő, március végén zöldesfehéren nyíló, tövises fa vagy bokorfa. Termése gömbölyű, melynek színe sárga vagy piros, kellemes édeskés-savanykás ízű. Edzett, igénytelen növény, ami még az átlagosnál szárazabb vagy nyirkosabb viszonyokat is elviseli. Emellett nem viseli meg a nyírás sem, tökéletesen alkalmas arra, hogy áthatolhatatlan sövényt neveljünk belőle. Régen használták kompót készítésére, de pálinkát is főztek belőle. Szaporítása Alapfajtáját rétegzés utáni szabadföldi magvetéssel, a fajtákat saját magoncra való alvószemzéssel szokás szaporítani. Faiskolai célokra leginkább a sárga színű, gömbölyű gyümölcsök magjait használják. |
