Nagyon szeretem a karácsonyt – az illatokat, a fényeket, a varázslatot, a meghittséget, a lelassulást. Dolgok, amelyek különlegessé teszik az év legsötétebb és leghidegebb időszakát. Hiszen a karácsony lehetőség, hogy fényt és melegséget csempésszünk az otthonainkba és a lelkünkbe is, amikor éppen ennek a kettőnek – fénynek és melegségnek – vagyunk híján. Mióta anya lettem, különösen fontos lett számomra, hogy az ünnepi varázslatból a gyermekeim szívébe is becsempésszek valamennyit, csakhogy ez a feladat egyáltalán nem egyszerű. Nehéz varázsolni. Nehéz csillogást, vágyakozást és várakozást teremteni egy olyan világban, melyben a fényűzés, a túlzás és a türelmetlenség egyre hangsúlyosabb.
Anyaként folyamatosan küzdök azért, hogy megtaláljam az egyensúlyt a kevés és a túl sok között, különösen karácsonykor – annyi ajándék a fa alatt, amennyiben mindenki örömét leli, de nem túlzás, pont annyi étel, hogy mindenkinek jusson, de ne is maradjon, éppen annyi fény az ablakban, ami még melengeti a szívet, de nem vakít el. Kisgyermekes szülőként valószínűleg sokunknak a fa alá szánt ajándék az első és legfontosabb pont az ünnepi listáinkon. Vannak, akik pontosan tudják, mivel lepjék meg a legkisebbeket, másoknak viszont, s gyanítom ebben a csoportban vagyunk többen, komoly fejtörést okozhat, mi szerezne örömet a huszadik Barbie és a harmincadik kisautó után. Ehhez hoztam most ötleteket.
Élményeket tárgyak helyett
Feltehetőleg sokan vélik úgy, felesleges erőfeszítés élményeket ajándékozni egy kisgyermeknek, aki gyakran arra sem emlékszik, mit reggelizett aznap. Tény, hogy a legkisebbeknek nagy valószínűséggel nem lesz konkrét felidézhető emléke egy telelésről, egy hosszú hétvégéről valahol vidéken, de még csak a meghitt hangulatú családi karácsonyokról sem. Mi, szülök azonban emlékezni fogunk. Meglehet, a játékok feledésbe merülnek, a közös kalandok örökké élnek majd a család közös emléktárában. Az emlékek fontosak, erősítik a valahová tartozás élményét a gyermekeinkben éppen annyira, mint bennünk, a családi utazás pedig kiváló alkalom ilyen emlékek megteremtésére.
Utazás alkalmával lassabban telik az idő – minden pillanat számít, minden perc teljes, minden óra újabb izgalmat, meglepetést tartogat. Nincs semmi kőbe vésve, nem kell rohanni sehova, végre van időnk igazán figyelni, nem pusztán automata üzemmódban végigtrappolni a hét napjain. Amikor kimozdulunk otthonról és lazítunk, a gyerekeinknek lehetősége nyílik arra, hogy ne csak az apát és az anyát lássák bennünk, hanem megismerjék az embert, a valódi arcot a szülői szerepkörön túl. Ha arra nem is telik, hogy elutazzunk, egyszerűen csak teremtsünk új családi hagyományt – karácsony reggeli séta a parkban, erdőben, faluban, szántóföldeken, forró csokoládé és forralt bor az udvarban ropogó tűz mellett, ágyban reggeli mese vagy rajzfilm mellett, családi társasozás, légózás ebéd után a szokásos szentheverde helyett. Kevésből is lehet nagyon sokat adni – csak egy kis leleményesség, akarat és jó szándék kell hozzá. Lazítsunk együtt, legalább az ünnepek alatt.
Használtat az új helyett
Egyrészt, mert a legtöbb gyermeknek több játéka van, mint amennyire valóban szüksége lenne, másrészt, mert több szemetet termelünk, mint amennyit elbír a bolygónk a hátán, érdemes megfontolni, hogy a vadonatúj játékok helyett esetleg másodkézből vásárolunk ajándékot a fa alá. Különböző online platformokon erre számtalan lehetőség kínálkozik, de akár ismerősök között is érdemes körbekérdezni, kinek lapul otthon, a szekrény alján olyan játék, amelyet már nem használnak, éppen meguntak, esetleg soha elő sem vettek. Amellett, hogy ez a megoldás környezetbarát, pénztárcakímélő is, különösen, ha esetleg cserekereskedelemmel teszünk szert az újdonsült játékra, ami, lássuk be, igen sokat számít az ünnepi időszakban, amikor kiadásaink és költségeink egyébként is az egekig érnek. Garantálni tudom, hogy a gyerekeinket a legkevésbé sem fogja érdekelni, hogy annak a játéknak, amit éppen kiemeltek a csillogó csomagolópapírból, volt-e előttük másik gazdája, játszott-e vele más is rajtuk kívül. Ha mégis újdonságot szeretnénk ajándéknak, érdemes használati tárgyakat vásárolni, vagy olyan játékokat, amelyek természetes anyagból, mondjuk fából, textilből, készülnek, vagy játékokat, amelyek közösen is használhatók, mint a társasjáték, puzzle, légó, de a könyv is minden alkalommal jó választás.
Plusz egy érv
A minap, miközben a kislányom karácsonyi üdvözlőlapokat gyártott, megkérdeztem tőle, emlékszik-e, mit kapott tavaly karácsonyra – megsúgom, sok mindent, de egyre sem emlékezett, s ez látszólag nem is zavarta. Azután megkértem, mondja meg, emlékszik-e valamelyik családi utazásunkra az elmúlt időszakból, ami valami oknál fogva nagyon tetszett neki. Pár másodpercnyi gondolkodás után rávágta a választ: Skóciában a hegyi túrázás, a templom romjai az elhagyatott szikla tetején – egy emlék, amit gyakran felidéz. A gyerekek nem azt jegyzik meg, mi várta őket a fa alatt. Arra fognak emlékezni, hová vittük őket, azokra a helyekre, azokra a mikrouniverzumokra, amelyeket legelőször mi mutattuk meg nekik. Arra fognak emlékezni, hogy valahol jó volt együtt lenni. Gondoljunk erre, mikor leemeljük azt a sokadik babát vagy kisautót a polcról.
Kellemes ünnepeket kívánok minden kedves olvasónak!
