Saranda

Egy legenda szerint negyven legionáriust, távol Rómától, arra kényszerítettek, hogy idegen isteneknek mutassanak be áldozatot. Ők ezt megtagadták, amiért életükkel fizettek. Néhány évszázaddal később már templomokat szenteltek a mártírok emlékére. Egyik ilyen templom a mai Albánia területén épült. A helyet róluk nevezték el „szent negyvennek”, azaz olaszul Santi Quarantának, ami ezerötszáz év elteltével is őrzi emléküket Saranda néven.

A hatodik századi bazilika romjai ma is hirdetik a negyven római katona történetét a város fölött magasodó egyik dombon. A másikon egy sokkal jobb állapotban lévő erőd őrködik Saranda felett. A Lekuresi várat ma is használják. Természetesen nem hadászati célokra, hanem idegenforgalmi látványosságként. Falai közt több mint kétszáz asztal várja a betérő vendégeket. Itt áll a Sarandai-öböl egyik világítótornya is, amely éjjel a hajósoknak ad támpontot. A várból páratlan élményt nyújt a lemenő nap látványa. Albániában egyébként itt süt a legtöbbet a nap, évente mintegy 3000 a napsütötte órák száma, így itt a leghosszabb a nyári szezon.

Saranda kiépítése minden bizonnyal a modern Albánia egyik legnagyobb sikertörténete. A város az Albán Riviéra déli végén fekszik, közel a görög határhoz, Korfuval szemben. Míg a szigeten gyakran esik az eső, addig az albán parton szinte garantált a napsütés. Naponta tíz-tizenöt menetrend szerinti hajó indul a görög szigetre, így akinek hiányzik Hellas, áthajózhat Kérkirába. De a modern Saranda is kínál minden egyes napra valami érdekeset. A város az elmúlt évtizedekben épült ki az idegenforgalom jegyében. Minden a turizmust szolgálja. Nincs sok látnivaló, mivel a 2000-es évek nagy építkezéseiben szinte minden ókori és középkori maradvány megsemmisült. A vár mellett csak egy delfines mozaikot és egy zsinagóga romjait őrizték meg az egész városban.

Viszont ami egy nyaraláshoz kell, abból minden van, például fizetős strandok a város északi és déli részen, de a több mint fél kilométer hosszú központi partszakasz ingyenes. Ahogy ilyen helyeken lenni szokott, itt is a parttal párhuzamosan fut a sétány, ami a város fő ütőere. Itt kínálják a finomabbnál finomabb ételeket. Kapható az albán konyha jellegzetes ételein kívül sokfajta tengeri falat, de gyorséttermekből sincs hiány. Legtöbb a török falatozó. A sétányon túl kezdődnek az öböl ívét követő, félkör alakú utcák egymás felett a kiadó apartmanokkal és hotelokkal. Szinte minden szállásról 5–10 perc alatt le lehet érni valamelyik strandig. A gyalogos övezet egyetlen domináns épülete a Szent Charalambos ortodox templom. Van a városnak mecsete is, de a helyiek közül kevés a hívő, így a szentélyeket lényegében csak a turisták látogatják. Két érdekes gyűjteménye van a városnak: a Néphagyományok Múzeuma és az Onkhészmosz Régészeti Múzeum. Számomra a városi piac volt a fő attrakció. Környékbeli albán nénik és bácsik kínálták portékájukat: fügét, datolyát, nektarint, szilvát, fokhagymát, tejtermékeket, friss húsokat, olívabogyót és olívaolajat, pálinkát és házi bort, szárított gyógyfüveket.

A sarandai partszakasz kavicsos, de szinte az egész öblöt megtisztították a nagyobb szikladaraboktól. A 350 km hosszú riviérán ez a legfelkapottabb hely a családos és kisgyermekkel érkező nyaralók körében. Minden korosztály számára bőséges a kínálat – kezdve a vízi vidámparktól az éjjeli diszkókon keresztül a hajnalig tartó nyugdíjas kártyapartikig.