Ételek és életek, amelyek közel állnak a szívünkhöz. A mindennapi életünk ízeihez, receptjeihez, (p)illa(na)taihoz tartozik egy-egy (sors)történet. Ebben a rovatban a sajátjaimat írom le, remélve, ezekben a sztorikban az Olvasó is megtalálja (a) magá(é)t. Recept is lesz, utánunk lehet csinálni – sütni, főzni, enni: lenni.
Az ételek elkészítésénél és elfogyasztásánál kevés jobb dolog van. Talán csak az étkekről való beszélgetés, a főzésről, a sütésről, az ízekről val(l)ó diskurálás. Ha pedig mindkettő összejön egy térben és időben, az maga lehet a gasztroteljesség.
Ezt éltem meg, amikor részt vettem Bezdánban a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület által szervezett süteménykiállításon. Nagyanyáink asztala volt az esemény hívómondata, amellyel arra biztatták a helyieket, hogy elevenítsék fel, mutassák be együtt a tradicionális bezdáni süteményeket. A helyi színházterem megtelt résztvevőkkel, kóstolókkal, kiállítókkal. Különösen jelentős momentum volt, hogy a kisgyerekeket is bevonták. Ott, a helyszínen együtt sütöttek velük vaníliakoszorút. Tehát a gyerekeknek volt alkalma eltanulni egy édesség elkészítésének módját. Gyúrták, sőt pörgették kezükben a tésztát…Meseszép volt. Előtte és utána pedig kóstolgathatták az elődök, a nagymamák, anyukák által készített eredeti sós és édes finomságokat, amelyek ínycsiklandóan festettek a dekoratívan megterített asztalokon.
Ilyenkor érzi magát igazán otthon az ember… térben, hangulatban és körülményben… Mondanom sem kell, ízleltem bőven, de habzsoltam a lányok, az asszonyok, a nénik történeteit is, amelyek arról tanúskodtak, hogy az ízek, az illatok, az étkek képesek összekötni és egymáshoz közel tartani a különböző generációk tagjait. A beszélgetésekből kiderült, vannak ugyan próbálkozások az újdonságokkal, legtöbben mégis inkább a hagyományos recepteket kedvelik, azokat, amelyeket még az édesanyáktól vagy a nagymamáktól tanultak el.
Diskurálás és falatozás közben lehetett recepteket is gyűjteni. Sokan ugyanis elhozták az ételtitkaik leírását, és örömmel, büszkén osztották meg az érdeklődőkkel. Gyűjtöttem én is, ezeket szeretném most megosztani.
Major Anett kapros túrós lepénye nagy népszerűségnek örvendett a kiállításon, kóstolón:
Kapros-túrós lepény
Hozzávalók a tésztához: 50 dkg liszt, 2,5 dl tej és víz, 5 dkg vaj, 1 tojás, 1 élesztő, 1 kk. só, 1 kk. cukor; a krémhez: 50 dkg túró, 3 tojás, 4 ek. tejföl, ízlés szerint porcukor, vaníliás cukor, kapor; az öntethez: 40 dkg tejföl, ízlés szerint cukor, vaníliás cukor.
Elkészítése: A tésztához az élesztőt a cukros tejben felfuttatjuk, majd összegyúrjuk a többi hozzávalóval, és kelni hagyjuk, amíg elkészítjük a krémet. A krémhez a tojássárgáját összekeverjük a többi hozzávalóval. A tojásfehérjét 1 evőkanál porcukorral habbá verjük, majd óvatosan a túrókrémhez keverjük. A tésztát kizsírozott és lisztezett tepsibe egyengetjük, és rákenjük a krémet. Előmelegített sütőben, 200 fokon 25-30 perc alatt megsütjük. Amíg még meleg, megkenjük a tejfölös-cukros öntettel.
Volt továbbá egy sós és édes süteménynek egyaránt alapot adó töpörtyűs recept, Ibisity Eberling Angéla konyhájából, amelyet szintén nem lehet kihagyni, hiszen kettő az egyben:
Töpörtyűs pogácsa és batyu
Hozzávalók: 1 kg liszt, 40 dkg töpörtyű, 25 dkg zsír, 2 tasak sütőpor, 2 dl tejföl, 2 tojássárgája, 2 tk. só; a kenéshez: 1 tojás.
Elkészítése: Összegyúrjuk a hozzávalókat, ha szükséges, adunk hozzá még lisztet. A tésztát 2-3 órán át pihentetjük, hideg helyen (akár egy éjszakán át is). A pogácsának 1,5 cm vastagságúra kinyújtjuk a tésztát, majd éles késsel megkockázzuk a tetejét, aztán kiszaggatjuk, lekenjük a felvert tojással, megszórjuk köménymaggal, és 200 fokos sütőben kisütjük. A batyu elkészítéséhez a tésztát fél centi vastagságúra kinyújtjuk, négyszögletűre vágjuk és megtöltjük szilvalekvárral. 200 fokos sütőben kisütjük… és mind megesszük…!
Lám, szemmel láthatóan és kézzel foghatóan bebizonyosodott, hogy Bezdánban nemcsak halpaprikást jó enni, hanem ízes-édes, egyéb apropóból jelen lenni is az.
