Palcsó Tamás több mint 20 éve robbant be a köztudatba a Megasztár tehetségkutatónak köszönhetően. Saját bevallása szerint a hirtelen jött siker olyan magaslatokba repítette, amit korábban el sem tudott volna képzelni. Később, 2018-ban csatlakozott a Dolly Plusssz formációhoz, közben saját dalokat is kiad. Mindemellett a közönség az elmúlt évek alatt a színházban is láthatta. Palcsó Tamás a Dolly Plussz zenekarral nemrégiben Palicson koncertezett, ahol lapunknak is nyilatkozott.
A Dolly Plusssz formáció 2017-ben alakult. Te egy évvel később csatlakoztál a zenekarhoz. Hogy érkezett a megkeresés, illetve hogy fogadtad?
– Nagyon jól érzem magam ebben a formációban. Az is mutatja ezt, hogy már 2018 eleje óta tagja vagyok a zenekarnak. Az a megtiszteltetés ért, hogy Dolly mellett én képviselhetem a férfiénekes címet. Dolly Roll, illetve egyes Hungária slágereket is énekelek. De vannak saját dalok is, amelyeket Dolly kifejezetten nekem írt. Vadonatúj dalok, amelyeket legalább annyi szeretettel játszunk, mint a korábbiakat. Igazi slágerek. Tehát az új dalokat is annyira szeretik, mint a régebbi slágereket. Ezzel egy kerek egészet ad ki az műsor. Örülök, hogy ennek részese vagyok. A megkeresés pedig úgy zajlott, hogy Dolly hívott fel telefonon. Ő kérdezte meg, hogy lenne-e kedvem ebben a zenekarban főénekesként közreműködni. Nyilván ő hallotta már az én hangomat korábban több helyen, de kíváncsi volt arra, hogy az általa meghatározott stílusban hogyan teljesítek. Ezért volt egy meghallgatás. Néhány előre egyeztetett dalt megtanultam. Az egyik dalnál fogta magát Dolly, felugrott mellém a színpadra, és szólamot énekeltünk. Ez annyira jól sikerült, hogy utána nem volt kérdés részéről a közös a munka.
Mennyire fontos számodra az, hogy minőségi zenét játssz?
– A minőségi zene számomra a legfontosabb, amit igyekszem minden egyes koncerten érzékeltetni. Azt is szokták mondani, hogyha nem élőben játszik az ember, akkor az csak bábszínház. Egyébként van saját műsorom is a saját nevem alatt. Most jönnek majd ki új dalaim és új videoklipem is hamarosan. Természetesen nagyon szeretek a Dolly Plussszal fellépni, de az alkotás, saját magam kifejezése is inspirál, így folyamatosan dolgozom a saját dalaimon. Amikor elmegyek fellépni szólóban, akkor ott előfordul, hogy egymagamban vagyok a színpadon, és a zenei kíséret felvételről jön, de én minden esetben élőben énekelek. Az élőzenének megvan az a varázsa, hogy ott hibáznak az emberek, elfelejtik, mást játszanak. Tehát ott van benne egyfajta izgalom, de igazából szerintem egy zenekar akkor jó, hogyha élőben meg tud szólalni. Én ezt nagyon szeretem. Ha lehet választani a kettő között, akkor én inkább az élőt részesítem előnyben, mert az mégis zeneibb, mintha csak egy felvételre kell reagálni.
2004 őszén ismerték meg a neved az emberek, amikor bekerültél a Megasztárba. Hogyan tudtad kezelni a hirtelen jött sikert?
– A tehetségkutató után tulajdonképpen nagyon hirtelen elképesztő magasságba került mindenki, aki ott volt. Ez egy olyan állapot, amit nagyon nehéz szinten tartani, ezért általában egy ereszkedés követi. Én úgy éltem meg ezt az egész pályát, hogy vannak kiemelkedő részek, utána pedig csökken a siker intenzitása. Egy hullámzó folyamatnak vagyunk részesei, hogy ha ezen a pályán vagyunk. A Megasztár annak idején egy más korban vetített tévéműsor volt. Arra gondolok, hogy még nem voltak videomegosztók, nem voltak közösségi-oldalak, nem volt a közösségi közönségépítés, mint ami most már szerves részét képezi gyakorlatilag minden előadónak. Úgyhogy most már közösségi felületek nélkül nem is igazán lehet fennmaradni ezen a pályán. Sőt, közösségi felületeken keresztül is lehet olyan sikereket elérni, amit korábban csak különböző kiadókkal és külső segítséggel lehetett. Ezért az egy más korszak volt. Én akkor megéltem egy olyan típusú, közönség oldaláról érkező szeretetet és rajongást, amiről korábban csak újságokban olvastam.
Hogy látod, mennyire változott meg a zenei piac? Az új előadóknak nehéz bejutni?
– Régebben a zenekaroknak, az előadóknak akkor volt esélye, hogy ha egy kiadón keresztül valaki látott benne fantáziát. Majd a kiadó a későbbiekben egyengette az útját. A közönséghez való közvetítésben a tévéknek, a rádióknak nagyon nagy szerepe volt. Szerintem mostanság ezek egyre inkább elapadnak. Most már a különböző közösségi felületeken való megjelenés sokkal többet számít. Viszont most már ezeken a felületeken, szinte bárki oda tud saját erőből is állni. Ezzel sokkal kisebb lett az a küszöb, amit át kell ugrani. Ezért ilyen téren könnyebb. Viszont abból a szempontból nehezebb, hogy sokkal több ember tud próbálkozni, mert ezáltal sokkal nagyobb szórásból kell kiemelkedni.
A Megasztár után a színházban próbáltad ki magad, több musicalben is játszottál. Mi áll közelebb a szívedhez, a színház vagy az éneklés?
– A színház engem itt is utolért Palicson konkrétan, a Filmfesztiválon, még 2007-ben. Akkor az 56 csepp vér című musicalből készült filmet hoztuk el a fesztiválra. A film bemutatóján voltam itt, és kellemes, jó emlékeim vannak Palicsról. Egyébként, ha a színházat nézzük, akkor el kell mondanom, hogy mindig is érdekelt a színészet is. Emellett a színészi részt sok segítséggel, rendezők, színészek tanácsaira építve valósítottam meg. 2022-ben volt a legutóbbi musicalszerepem a Mesterkód című darabban. Caramel írta a zenéjét, és ő hívott meg, hogy szerepeljek benne. Nagyon nagy terjedelmű, igazi főszerep volt az enyém, de mindig szívesen veszem az ilyen jellegű kihívásokat. Jóleső feladatnak fogom fel őket, amelyek nekem mindig örömet szereztek. Szeretem ezt csinálni: a színpadon állva az emberek számára közvetíteni valamit, ami kikapcsol, szórakoztató és többlettartalmat is nyújt.
