Otranto

Távol a nagyvárosok zajos forgatagától, már-már a világ végén bújik meg Otranto, egy néhány ezer lakosú kisváros az olasz csizma sarkán. Vasútállomásán tábla jelzi, hogy nyolc főváros is közelebb van ide, mint Róma. Elhagyván Barit, Brindisit és Leccét is, mindenki azt gondolja, hogy itt a vége Olaszországnak. Aztán megérkezünk Otrantóba, a 800 mártír városába.

Mivel ennyire távol van minden jelentősebb olasz várostól, kevesen keresik fel. De nem volt ez mindig így. Stratégiai fontosságú helyen fekszik az Adriai-tenger bejáratánál/kijáratánál. Az albániai Vlora alig 70 kilométerre van tőle, így innen mindenkor ellenőrzés alatt lehetett tartani e tengeri szorost. Átlagos sebességű csónakkal vagy hajóval alig két óra alatt át lehet érni a túlpartra. A háborúkban is nagy stratégiai előnye volt annak, aki a szoros feletti irányítással rendelkezett. Már a török hódítások idején is kulcsfontosságúnak érezték a város elfoglalását. Ahmed pasa csapatai 1480-ban betörtek a városba és elfoglalták. Több mint tíz ezer embert lemészároltak, 800-nak pedig megengedték, hogy döntsenek élet és halál között. A pasa ajánlata egyszerű volt: áttérni az iszlám hitre és életben maradni, vagy kereszténynek maradni és meghalni. Az otrantóiak számára nem volt kérdés, mit kell tenni. Néhány perc alatt még 800 ember halt meg, mert nem tagadták meg hitüket. A pápa azonnal sereget toborzott, és a következő évben visszahódította Otrantót az oszmánoktól. A nápolyi király magánadományából visszaalakították a mecsetté változtatott városi dómot, és kialakították benne a Mártírok kápolnáját. Itt várja a feltámadás napját a 800 otrantói mártír.

A város mindennapjai ma már sokkal nyugodtabbak. Kristálytiszta türkiz tengerét még nem fedezték fel a külföldi turisták. A várost lényegében olaszok keresik fel, sokuknak nyaralója van itt. Hosszú és gazdag történelmének ellenére kevés turistalátványosság van a helységben, pedig uralkodott felette Athén, Róma, Bizánc és Aragónia is. Ez lehetővé tette számára, hogy gazdagítsa kulturális örökségét, minden kultúrából a legjobbat vegye át. Mindenképp a városi katedrális a legértékesebb gyöngyszem. A már említett Mártírok kápolnája mellett a templom mozaikpadlója is felbecsülhetetlen értékű. A nyolc évszázaddal ezelőtt lerakott kockák főleg bibliai és mitológiai jeleneteket ábrázolnak, de több hétköznapi pillanatot is megörökítettek, ezzel betekintést engednek a város középkori mindennapjaiba. Ebben az időszakban épült a város erődje is. Évszázadokon át védte az otrantóiakat, de modern kialakítása miatt a környék presztízsét is emelte. Ma már pihen, és falai közt kiállításokat, koncerteket, konferenciákat rendeznek. Az óváros érintetlen macskaköves utcái is sok mindenről tudnak mesélni. A történelmi vonatkozások mellett a város számos természeti szépséggel is rendelkezik. Az első, ami szembeötlik, azok a szebbnél szebb virágok, virágba borult erkélyek, villák, parkocskák. Meleg klímája ellenére több fenyves is van a város körül. Ez idő tájt a legforgalmasabb hely a központból a partig lenyúló kisutcák. Ilyenkor minden macskakő az öbölbe vezet. Több száz méter hosszú strandjain főleg helyiek és azok vendégei vakációznak.

A hullámok nem mindig hoztak bajt a városra. Otranto sorsa összefonódott a tengerrel, és nélküle nem lenne ilyen, amilyen. A tengeren érkeztek a kereskedők, a művészek, az újítók, az építészek, a mesteremberek, akik nyoma nélkül a város ma egészen máshogy nézne ki. Otrantóban találkozik a múlt és a jelen, a történelem és a természet, a művészet és a hétköznapok, az Adria színei és a barátságos helyiek.