A revizor

„Revizor jön hozzánk.” Ez a mondat zökkenti ki mindennapjaikból egy kisváros buzgó hivatalnokait, a polgármester asszonyt és még az ő gyermekeit is. Mégis miért utazik egy fővárosi ilyen messzire? Ellenőrizni akarja a községüket? Talán valaki bejelentette a vidéken zajló korrupciót és megfélemlítést? Ezekkel és hasonló kérdésekkel szembesülnek az újvidéki Színes Szilánkok Diákszínpad fiatal színészei, akik ezúttal Nyikolaj Vasziljevics Gogol A revizor című vígjátékát viszik színpadra.

A kis csapat már gőzerőkkel készül a június 14-ei bemutatóra, ezen az úton pedig Ozsvár Róbert, az Újvidéki Színház színésze rendezőként segítette őket, az Újvidéki Művészeti Akadémia végzős hallgatóival, Greguss Lillával, Dedovity Tomity Leával, Gusztony Endrével és Sadiković Marijóval karöltve.

– Hosszas beszélgetés után, a diákszínpad vezetőjével, Figura Teréziával arra jutottunk, hogy frissítően hatna egy komédia a társulat számára, hiszen az előző évben az Abigéllel foglalkoztak, ami egy sokkal komolyabb hangvételű előadás. Sokat keresgéltünk az alkotótársakkal, még végül eljutottunk A revizorig. A darab kiválasztása során az volt a fő szempont, hogy a férfiak ne játsszanak nőket, a nők pedig ne játsszanak férfiakat. Az utóbbi az, ami gyakrabban előfordul, nehéz olyan drámát találni, amelyben több a női szerep, de ez a szöveg alkalmas volt arra, hogy megváltoztassuk a nemeket. Emellett persze megláttam benne a lehetőséget arra, hogy sok saját ötletet is megvalósíthassunk, hogy ne csak azt vigyük színpadra, ami le van írva. Mindig érdekesebbek voltak számomra az áthallások, és amikor aktualizáltak egy szöveget. A próbafolyamat több fázisból állt, ami az egész évadot felölelte. Nemcsak az előadás készítésével foglalkoztunk, hanem különböző gyakorlatokat is elvégeztünk közösen. Ez nekem is hasznos volt, egyrészt magamat is felfedezhettem, hogy milyen érzés csoportvezetőnek és rendezőnek lenni, másrészt pedig a diákszínpadosokat is megismerhettem, ki mire képes, milyen szerep állna neki jól, hogyan kell velük bánni. Fel kellett fedezni, hogy egyénileg hogyan lehet kihozni mindenkiből a maximumot. Ezzel telt el az első pár hónap, közben a háttérben a szöveggel foglalkoztunk, húztunk ki belőle, átírtuk, és azon gondolkodtunk, melyik jelenet hogyan működik majd jól. Lépésről lépésre állítottuk színpadra a szöveget, ami nem volt egyszerű, de nagy öröm volt látni a fejlődést a fiatalokon. Velük együtt én is fejlődtem a folyamat során, ez a tapasztalat segít a későbbi munkáimban színészként. Láthattam, milyen nehézségekkel küzd meg a rendező, amikor instruálja a színészt. Fontos a kommunikáció és a próbafolyamat fázisainak felosztása. Fárasztó, kell hozzá kitartás és rengeteg türelem, de megéri, hiszen a végeredménnyel elértem a célomat, hogy egy olyan előadást hozzunk létre, ami megállja a helyét egy repertoáron – mondta a rendező a folyamatról, ami során mindenki azon dolgozott, hogy egy szórakoztató előadást mutathassanak be. 

Egy előadás elkészítése persze nem csak a rendezésből áll, hiszen ott van még a szöveg, a koreográfia és a zene is, ebben segítettek Róbertnek a negyedéves hallgatók. Greguss Lilla és Gusztony Endre párosa foglalkozott a dramaturgiával, az volt a feladatuk, hogy a kis társulat magáénak érezze a szöveget.

– Próbáltunk a kisebb szerepekből is nagyobbakat csinálni, ezért például a mi verziónkban van egy előadás az előadáson belül, hogy mindenki meg tudja mutatni magát, hiszen ez mégiscsak arról szól, hogy a fiatalok jól érezzék magukat. Az előadás stílusát is ehhez igazítottuk, ez főleg a rendező irányításával történt, ő jött az ötletekkel, mi pedig ezeket építettük be a szövegbe, ezáltal fiatalosabb és lendületesebb lett. Volt olyan is, hogy improvizáltunk a diákszínpadosokkal, és ebből írtam egy jelenetet. Erre azért volt szükség, hogy az ő nyelvük és személyiségük is megjelenjen az előadásban, amiről tudják, hogy belőlük született. Szeretek amatőrökkel dolgozni, ez már a sokadik produkció, amit fiatalokkal csinálok. A különlegessége a Színes Szilánkok Diákszínpadnak az, hogy náluk egy elég katonás rendszer működik a többi csoporthoz képest, amire szükség van. Jó az, hogy nem csak a színházzal foglalkoznak a csoporton belül, hanem rendszerességet is tanulnak. Külön foglalkozások voltak a beszédfejlesztésre, a mozgásra, játékokat is játszottunk. Nagyon élveztem a folyamatot, és örültem, hogy egy ilyen világba is bele tudtam csöppenni – osztotta meg élményeit Gusztony Endre.

A koreográfus szerepét Dedovity Tomity Lea vállalta magára. Mindig is szerette a táncot és a mozgást, de korábban még nem tanított másokat, ezért ez egy nagy kihívás volt számára.

– Ez volt az első olyan előadás, amelyben koreográfusként működtem közre. Nem volt egyszerű megtanulni, hogyan foglalkozzak a fiatalokkal a mozgás nyelvén, de nagyon jól éreztem magam. A dalokat és a koncepciókat a rendező ajánlotta, én pedig a zenék hallgatása közben állítottam össze a koreográfiákat. Rengeteget jegyzeteltem, és már akkor nagyon izgalmas volt a munka. Ijesztő volt az első próba, nem volt olyan egyszerű, mint ahogy gondoltam, de mindig megtaláltuk a közös hangot, és csodás volt látni, ahogy egy-egy elképzelésem és koreográfiám összeállt. Több stílusban is kipróbálhattam magam, volt néptánc, kortárs és páros tánc is. A saját határaimat is feszegethettem, és örülnék, ha a jövőben tudnék még ezzel foglalkozni – vallotta be Lea, aki fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy a táncos betétekkel még szerethetőbbé varázsolja az előadást.

A revizor bőrébe Bubalo Ines bújhatott, aki már kilenc éve erősíti a csapatot. Nagyon elkötelezett és kitartó, imádja a színházat és mindent, ami ezzel jár. Nagy álma, hogy színésznő lehessen, a következő megálló az útján a felvételi a Művészeti Akadémiára. A szerep egyszerre kihívás és ugródeszka is számára, ezzel kapcsolatban osztotta meg gondolatait.

– A darabban a revizor eredetileg egy férfi karakter, aki magabiztos és határozott, nehéz volt elvonatkoztatni ettől a férfiasságtól, hiszen nőt játszok. Az elején sokszor próbáltam maszkulin lenni, és vannak jelenetek, amelyekben tényleg ez a feladat, de sok olyan is van, amelyben igazán nőiesen kell viselkednem. Ezzel még küszködök kicsit, próbálom megtalálni az egyensúlyt a kettő között. Sosem volt még ekkora szerepem, és nagyon örülök neki, felkészülés szempontjából is hasznos, hiszen egy nagyon sokszínű karakterről van szó. Az Abigél című előadásunkban nem volt interakcióm a többi szereplővel, most pedig mindenkivel van, mindenkivel máshogy kell viselkednem, ezért nagyon sokféle érzelmet el kell játszani, sok benne a váltás. A revizor személyisége teljesen más, mint az enyém, ő nagyon szabad és magabiztos, nem érdekli semmi. A legtöbb cselekedete nekem nem jön természetesen, de mindent beleadok, és igyekezni fogok, hogy jól sikerüljön megformálni. A próbafolyamat rendkívül izgalmas volt, nekem ez a kedvenc évem, a csapat is kisebb az előző évekhez képest, ezért intimebbek voltak a foglalkozások és gyakorlatok. A rendező rengeteget foglalkozott velünk, korábban még nem dolgozott velünk senki ilyen szinten. Minden részletre odafigyelt, semmit sem hagyott annyiban, addig próbálkozott velünk, amíg ki nem hozta mindenkiből a maximumot – mondta őszintén Ines.

Egy hasonlóan sokoldalú szereplő még a polgármester asszony, akit Vorkapić Anja alakít. Az eredeti szövegben a polgármester is férfi karakter, de a dramaturgok segítségével nő és anya lett belőle.

– Nem volt egyszerű dolgom, mivel elég nőies szoktam lenni a színpadon és a mindennapokban is, ez a pedig egy céltudatos és mindenre elszánt, olykor férfias karakter. Nagyon sokat segített a rendező és Endre is abban, hogy jobban megértsem a figurát, akár példákon keresztül is. A polgármester egy tipikus politikus, csak a saját érdekeit nézi, de mások előtt kedvesnek és jónak mutatja magát. Egy kisváros vezetője, de úgy érzi, többre hivatott, többre vágyik, ezért pedig képes bármit megtenni. Emellett anya is, és ezt az oldalát is láthatjuk azonkívül, hogy próbál mindent az irányítása alatt tartani. Úgy érzem, ez egy nagyon jó lehetőség színészként, megmutathatom, mire vagyok képes, és milyen színes tudok lenni. Készülök az Akadémiára, ezzel foglalkozok már évek óta, és ezt a jövőben is szeretném folyatni. A színházban érzem magam igazán otthon, ott vagyok önmagam. Mindig is imádtam fellépni és szerepelni. Ezt az előadást egy nagy finálénak tartom az egyetem előtt, a legkomolyabb szerepem eddig. Félek és izgatott vagyok, de mindent beleadok. Rengeteget foglalkoztak velünk, amiért nagyon hálás vagyok, és azt hiszem, mind nagyon jól fogunk teljesíteni – fejtette ki gondolatait és érzéseit Anja.

A revizor egy könnyed és szórakoztató produkció elszánt fiatalok előadásában, és az biztos, hogy mindenki számára tartogat meglepetéseket. Kiderül vajon, hogy miért jön a városba revizor? Június 14-én lehull a lepel.