A lelkek a túlvilágon egy kört formálnak, hogy még közelebb kerülhessenek egymáshoz, majd kivetítik egymásnak a gondolati energiájukat. Ilyenkor mindig valamilyen magasabb erővel való kapcsolatról van szó. Minden lélekhez kapcsolódik egy magasabb szellemi erő. Az összes lélek ugyanannak az isteni lénynek a része, amely az egyetlen, felsőbb lélekből jött létre. Ennek az intelligens energiának végtelen a kiterjedése, vagyis mindnyájan osztozunk az isteni állapotban. Ha „eleve elrendelésként” fogadjuk el azt, amit az élet nekünk kínál, az még nem jelenti, hogy létünk spirituálisan meghatározott lenne, s hogy bele kellene törődnünk a megváltoztathatatlanba. Ha minden előre meg lenne írva, a küzdelmeinknek nem lenne célja és értelme. Amikor valamilyen csapás ér minket, nem az a dolgunk, hogy ölbe tett kézzel üljünk, és meg se próbáljunk javítani a helyzeten! Életünk során mindnyájan szembe kerülünk olyan lehetőségekkel, amelyek pozitív változást hozhatnak, de egyszersmind veszélyt is rejtenek magukban. A reinkarnáció célja a lélek fejlődése és a szabad akarat művelése. Enélkül csak tehetetlen bábok lennénk. A karmikus sors azt jelenti, hogy nem csupán véletlenszerűen történnek velünk az irányíthatatlan események, és azt is jelenti, hogy karmikus felelősségünk és tennivalónk is van. Tetteinkben az ok és okozat törvénye folyamatosan érvényesül. De bármi is történik velünk az életünk során, fontos tudnunk: a boldogság vagy a fájdalom nem Isten, a felsőbb lélek vagy a vezetőink műve. A sorsunkat mi magunk tartjuk a kezünkben! Isteni, de tökéletlen lények vagyunk, és két világban létezünk: az anyagban és a spiritualitásban. Az a sorsunk, hogy a két univerzum között, időn és téren át, oda-vissza utazzunk, mialatt megtanuljuk, hogyan kell magunkat uralni és a tudást megszerezni. Lényegünket fizikai testünkben legtöbbször nem ismerhetjük meg teljesen, de az én sohasem vész el, mert állandóan kapcsolatban maradunk mindkét világgal.
Megélni az elmúlást angyalokkal
Az élet egyik legnehezebb feladata az út végén szembenézni az elmúlással. Számot vetni az idővel, a tettekkel és akár saját utunk végét, akár szeretteink elvesztését méltósággal átvészelni. „A te szíved megpihent, de a miénk vérzik. Hisz a halál fájdalmát csak az élők érzik” soraiban ott van, amitől a legjobban félünk. A félelem, a szeretett lény halála után érzett mélységes fájdalom, valamint hiányának elviselhetetlen kínja. A bűntudat még akkor is, ha tudjuk, hogy nem tehettünk többet érte. A rettegés, mert újra kell terveznünk életünket, hiszen nem lesz velünk többé, nem osztozik örömünkben, nem enyhíti bánatunkat, és nem oltalmaz bennünket. Amikor elfogy a remény, elszáll az utolsó sóhaj, Mihály arkangyal, a haldoklók angyala teszi csendben a dolgát. Ő a hit, az alázat angyala, a szentkenetek őrzője, ő lesz, aki végigkísér minket az utolsó órán. Ő az, aki segít a léleknek elhagyni a földi világot, ott van a haldokló mellett, és átsegíti lelkét a túlvilágra. Jehudiah, a gyász angyala vigaszt nem adhat, de segít elviselni és feldolgozni a gyászt. Fehér gyertya lángja mellett hívjuk magunkhoz, és kérjük, segítsen enyhíteni fájdalmunkat. Segítsen megérteni, miért történt, ami történt, de kérhetjük arra is, hogy kísérje, vigyázza eltávozott szerettünk lépteit. Hozza el üzeneteit, gondolatait! Ereje a soha el nem múló szeretetben rejlik, hiszen szeretteink nem cserbenhagynak minket, amikor eltávoznak! Menniük kell, és ezt csak akkor tudjuk elfogadni, ha tudjuk, minden, amit adtunk vagy kaptunk, örök marad a szeretet által. Elfogadni azt, amin nem tudunk változtatni.
Chamuel arkangyal segíthet abban, hogy megszabaduljunk a szívünkben tomboló vihartól. Chamuel tudja, hogy a szeretett lény elvesztése, a vele való kapcsolat hiánya mekkora érzelmi válságot okoz. Ahogyan a gyász egyre nagyobb teret követel a lelkünkből, úgy harcol ő azért, hogy az érzelmek egy magasabb szintjét megtapasztaljuk és elfogadjuk azt, amin sajnos nem tudunk változtatni. Ő segít abban, hogy felébredjünk a gyászból, és észrevegyük, hányan maradtak körülöttünk, akiknek most mindennél nagyobb szükségük van ránk! Az élet megy tovább… Amikor ezt felismertük, akkor leszünk képesek a lenyugvó napot úgy nézni, hogy tudjuk: valahol a Föld túloldalán ugyanez a kép a hajnalt, a reményt jelenti.
Jeremiel angyal lesz segítségünkre abban, hogy a fájdalom romjain térdepelve észrevegyük, ha össze is omlott körülöttünk a világ, az élet megy tovább. A romokon majd virágok nyílnak, az élet teret követel magának a halállal szemben. A sors új próbák elé állít, és a legreménytelenebb helyzeteken is átsegít bennünket, hogy tovább lépjünk! Megőrizve a jót és magunk mögött hagyva a rosszat! Jeremiel arkangyal üzenete: szemléljük a világot egy mindent tudó gyermek tekintetével! És észrevesszük, hogy az igazság mennyire egyszerű. Az elmúlás feletti fájdalom is elmúlik egyszer, és teret ad az életnek. Így újra szeretünk, féltünk és gyászolunk, egészen addig, míg egyszer értünk ejtenek könnyet.
(Vége)
