Marrakesh

Több száz városban megfordultam eddigi kalandtúráim során. Mindenhonnan hoztam haza valamit, ha mást nem is, emlékeket. Marokkói látogatásom alkalmával több napot töltöttem Marrakeshben. Ez elegendő idő volt ahhoz, hogy olyasmit szerezzek, amit sem előtte, de azóta sem hoztam. Egyik kvártélyban ágyi poloskákat szedtem össze, amelyekkel hetekig hadakoztunk még itthon is, mire legyőztük őket.

De nem csak erről maradt emlékezetes számomra Marrakesh. Ez volt az első igazi arab város, amelyet felkerestem, hogy felfedezhessem. Első utam a város főterére vezetett. Hamiskártyások, hastáncosnők, majomidomárok, kígyóbűvölők, solymárok, tűznyelők, jósok, kuruzslók, mutatványosok, artisták, utcazenészek, szélhámosok, majommal koldulók, hennafestők, foghúzók és még sok-sok ezer semmittevő él a Jemaa el-Fna téren. Itt ittam életemben először és utoljára csigából főtt teát. Az volt a szerencsém, hogy az arabok mindent jól megédesítenek, ezért fogalmazzunk úgy, iható volt. Egyébként a berberek leszármazottjai főleg mentateát isznak. Számos egzotikus növényből és állatból készült specialitást kínálnak a hatalmas Jemaa el-Fnán, amely, ha hinni lehet a helyieknek, Afrika legnagyobb piaca. Amikor a nap kezd lebukni a minaretek mögött, akkor éledezik az élet a marrakeshi forróságban. Összekeveredik a több száz ezer arab a csaknem ugyanennyi turistával. Marrakesh főtere egy csapásra a világ legnagyobb zsibvásárává alakul, és kezdetét veszi a hajnalig tartó Ezeregyéjszaka mesebeli világa.

Reggelre azonban teljesen átalakul a város. Délelőtt szinte minden üzlet zárva van, az utcák és terek teljesen más arcukat mutatják, mint este és éjjel. Ekkor látszik, hogy mennyi macska él Marrakesh sikátoraiban. A város kacskaringós utcáit járva megállapíthatjuk, hogy a medina a Koutoubia mecsettel, a citadellával és Ben-Yusuf medreszével jogosan lett a világörökség része már a szervezet ötödik közgyűlésén. A medresze iszlám teológiai főiskola és kollégium. A Ben-Yusuf a legrangosabb ilyen intézmény Észak-Afrikában. Fénykorában 900 diák ismerkedett a Korán tanításával, ma történelmi jelentőségű hely. A citadella itt is agyagból készített erődítményt jelent a város legmagasabb pontján. Régen városvédő feladata volt, ma már kilátópont a medina felett. A város legnevezetesebb épülete a központi mecset, a Koutoubia. Az 1195-ben elkészült, 77 méter magas minaretje a város és egyben egész Marokkó jelképe. A több mint 800 éves építmény mintájául szolgált számos mecsetnek az arab világban. A Koutoubia dzsámi érdekessége, hogy néhány évtizeddel az első mecset elkészülte után precízebb műszerek és geográfusok érkeztek a városba, akik újraszámolták a kiblát (Mekka iránya). Megállapították, hogy a mecsetet 5–7 fokkal el kell fordítani. Mivel nem akarták lebontani a néhány éves épületet, úgy határoztak, hogy építenek még egyet a meglévő mellé. Ez a mecset 90 méter hosszú és 60 méter széles, akár ötvenezren is imádkozhatnak benne egyidejűleg.

A város neve két berber szóból ered, és azt jelenti, hogy Isten földje. A marrakeshi misztikus és mágikus légkör ott, a sivatag peremén, a királyi város éjjeli forgataga fényeivel, illataival, lakóival és épületeivel visszarepít bennünket a szultánok, a karavánok és a nomádok meseszép álomvilágába.