A pozitív megerősítés fontossága

A szabadkai Horváth Gábor történelmet írt: a szerb válogatott mindössze 19 éves versenyzője aranyérmet nyert 57 kilogrammos kategóriában a Loznicán rendezett sakkboksz-világbajnokságon. A fiatal tehetség győzelmével Szerbia első világbajnoki címét szerezte meg a különleges sportágban. A sakkbokszot az olyan sportok közé sorolják, amely ötvözi a test és a szellem egyidejű aktivitását. A sportág résztvevői egyaránt tapasztalt bokszolók és gyakorlott sakkozók, akik mindkét területen versenyeznek. A győzelemhez vagy kiütésre, vagy sakkmatt adására van szükség.

Hogyan találkoztál először a sakkboksszal?
– A Szerb Ökölvívó-szövetség oldalán találkoztam először ezzel a sporttal, de már korábban is hallottam róla. Az edzőm hívta fel rá a figyelmemet, hogy érdemes lenne kipróbálnom, hiszen sakkozni és bokszolni is tudok. Addig külön-külön űztem ezeket a sportágakat. Egyébként gyerekkorom óta sportolok, régen futottam, röplabdáztam, kosaraztam, teniszeztem, sőt a kick-boxot is kipróbáltam. Mindig is „sportszerető és sportember” voltam. A sport az életem része volt, amióta csak az eszemet tudom, azóta mozgok. Öt éve sakkozom, ezt még apukámtól tanultam, és hamar megszerettem. Két éve pedig bokszolok, és az idén kezdtem el a sakkbokszot.

Miért pont ezt a sportot választottad? Mi fogott meg jobban a sakk vagy az ökölvívás?
– A bokszban elsősorban a nehézsége fogott meg. Sok mindent ki kell bírni, rengeteg kitartás és küzdelem kell hozzá. Tetszik, hogy tele van kihívásokkal, és nem könnyű sikert elérni benne, hisz az egyik legpopulárisabb küzdősport. Mindig szerettem nézni a profikat a tévében, és már régóta vágytam rá, hogy kipróbálhassam. A szüleim eleinte féltettek, mert szerintük kemény sport, de mondtam nekik, hogy nem kell aggódniuk, és igazam lett. A fájdalmat az edzéseken megszoktam, ott néha erősebb ütéseket kapok, mint egy meccsen. A verseny közben, amikor dolgozik az adrenalin, szinte nem is érzem az ökölcsapásokat, csak a győzelem lebeg a szemem előtt. Természetesen volt már, hogy vérző orral mentem haza, ám ez is része ennek a világnak. A fizikai része talán nehezebb, viszont a mentális rész is kihívás, főleg a meccsek előtt. Ilyenkor sokat agyalok a versenyen, és mindig magam elé képzelem, ahogy felállok a dobogóra. Azt tanácsolták nekem, hogyha végig arra összpontosítok, hogy nyerni fogok, akkor valóban megszerzem a helyezést. 

Mesélted, hogy az idén kezdtél el a sakkboksszal intenzíven foglalkozni. A pozitív mantrák a titkod, hogy nyerj?
– Szerencsésnek érzem magam, hogy egyből megmutathattam, hogy mire vagyok képes, és az első mérkőzésemen már nyertem. A versenyek előtt azt mondom magamnak, hogy nyerni fogok, hogy nincs holnap, mert most kell teljesíteni, most kell megcsinálni, nincs másik esély, hogy bizonyítsak. Ilyenkor előre elképzelem, ahogy átveszem a díjat. Szerintem minden fejben dől el, az is, hogy kibírod-e az ütéseket, és hogy nyersz-e. Megvan, hogy melyik testrészed a legérzékenyebb, mert ha például bordán találnak el, elmegy a levegőd, sőt a borda eltörhet. Ami még fájdalmas lehet, az az állkapocs és a fej. A profiknál még az orrban a porccsontot is ki szokták venni, nekem még nem kellett. Igazából nagyon sokat inspirál az edzőm, Saša Gredeljević, aki egyben a kedvenc bokszolóm is. Van privát sakktrénerem is, Szabó B. József, hozzá is rendszeresen járok. Most úgy néz ki, hogy a két edzőm egyeztetni fog egymással, és talán lesznek közös tréningjeink a jövőben. Jelenleg nincs külön sakkboksztrénerem, nekem így megfelel, nem igénylem.

Nehezítő körülmény az, hogy a sakktábla és a szorító között folyamatosan ugrálnod kell?
– Őszintén nagyon nehéz, de megszokható. Ugyanakkor élvezem is, mert jól megy, hogy egyszerre több dologra tudok figyelni. A meccseken például, amikor a ringben voltam, tudtam gondolkodni a sakkon is, és amikor sakkoztam, már fejben a következő bokszmenetre készültem. Amikor felmegy bennem az adrenalin, gyorsabban gondolkodom és ez a sakkban is segít. A multitasking valahogy mindig is ment nekem, nem kellett külön megtanulnom. Az edzések utolsó heteiben sokat gyakoroltuk az edzőmmel a sakkbokszhelyzeteket, hogy megszokjam a váltást.

Hogyan néz ki egy mérkőzés?
– Egy mérkőzés mindig sakkal kezdődik, utána jön a bokszmenet, összesen három kör boksz és négy sakkmenetből áll a küzdelem. A lényeg, hogy a sakkot gyorsan le kell játszani, mérik az időt, a bokszban pedig intenzíven kell küzdeni, mert csak a rundok között van pihenőnk. Amikor viszont bent vagyunk a szorítóban, azt a háromperces fordulót teljes erőbedobással viszem végig.

Mesélj a világbajnokságról! Milyenek voltak az ellenfelek?
– A versenyen összesen két ellenfelem volt, mert az egyik lesérült. Az elődöntőben a franciával, a döntőben az amerikaival harcoltam. Mindketten nagyon erősek voltak. A francia versenyző huszonéves volt, és több mint száz bokszmeccsel a háta mögött már tapasztaltnak számított. Nagyon nehéz mérkőzés volt, de jó érzés egy profi ellen küzdeni, majd nyerni bokszban. Edward Green pedig pont az ellentéte volt, hiszen ő inkább kiváló sakkozó, ugyanakkor jó bokszoló, sőt bokszedző is, aki a Harvardon végzett. Elég különös érzés volt, hogy egy okos ellenfélen felülkerekedtem sakkban. Mindannyian az 57 kilogrammos kategóriában versenyeztünk. Figyelek a testsúlyomra és a testzsírszázalékomra, az étkezésre is, hogy egészségesen táplálkozzak, mert ez sokat számít a felkészülésben.

Hogyan készülsz a versenyekre? Mennyit szoktál sakkozni és bokszolni egy héten? 
– Inkább többet bokszolok, mert alapvetően bokszoló vagyok, ám a sakkra is szánok időt. Délután kettőig az iskolában vagyok, utána edzés, este pedig házi feladat írása. Kedden, csütörtökön és vasárnap szoktam gyakorolni. Most a sakkban szeretnék fejlődni. A sakkedzéseket az edzőmmel keddenként a Paulinium iskolában tartjuk, ilyenkor 4 órát sakkozunk, de egymáshoz is eljárunk. Hetente több alkalommal vannak négyórás bokszedzéseim 16-tól 20-ig, elég kemények a kardió és az erősítő gyakorlatok. A sparringok is fontos részei a felkészülésnek. Egy átlagembernek nehéz három percet végig küzdeni a ringben. Néha tízszer egyperces, máskor ötször háromperces vagy hatszor ötperces meneteink vannak.

Hogyan tudod összeegyeztetni a középiskolát a sporttal? A tanmenet, a gimnázium, az órarend, a tanárok egyáltalán mennyire könnyítik meg neked a tanulást, kimaradásokat? Szoktál problémába ütközni?
– A tanulást helyben az iskolában igyekszem elrendezni, figyelek az órákon, hogy ne kelljen otthon annyit hozzátanulni. Az edzéseket soha nem hagyom ki, és még így is jól állok a jegyekkel, négyes-ötös tanuló vagyok. Emellett a tanárok is megértőek, ha versenyem van, igazolással el tudok menni, nem szidnak le emiatt. 

A Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium negyedéves sportszakos tanulója vagy. Gondolkodtál már azon, hogy merre szeretnél továbbtanulni?
– Szabadkán az edzői szakra szeretnék jelentkezni az Óvó- és Edzőképző Szakfőiskolára. Szeretnék továbbra is a saját klubomnál, az Ultimate Fighter klub Spartaknál maradni. A legfontosabb számomra, hogy itt versenyezzek és fejlődjek tovább a sportban.

Mit szeretnél elérni akár a közeljövőben, akár húsz év múlva?
– A célom, hogy profi bokszoló és profi sakkbokszoló legyek, és hogy egészséges maradjak. Idősebb koromban lehet tréner leszek én is. A mai fiataloknak, a velem egyidőseknek azt üzenem, hogy mindent ki kell próbálni, és akkor majd rájöttök, mi az, ami igazán nektek való. Én is sok sportban kísérleteztem, és így találtam meg azt, ami igazán illik hozzám.

A címvédés mikor lesz, és hogyan fogsz felkészülni rá? Milyen célokat tűztél ki magad elé?
– A címvédés jövőre lesz, és most, hogy láttam, hogy néz ki egy verseny, már tudom, hogy sokkal jobban kell készülnöm rá. Szerintem nehezebb dolgom lesz, mert a többiek is komolyabbra veszik a felkészülést, így nekem is keményebben kell dolgoznom, hogy megtartsam a címemet. Sokkal többet fogok sakkozni, a boksz pedig ugyanúgy mindennapos lesz.

Mit jelent számodra, hogy Szerbia első világbajnoki címét te hoztad haza ebben a sportágban, méghozzá ilyen fiatalon?
– Nagyon jó érzés volt, büszke vagyok magamra, meg is lepett az eredmény. Tudtam, hogy egyszer sikerül, de nem gondoltam, hogy rögtön, 18 évesen, az első próbálkozás után eljön a pillanat. A szüleim és a mentoraim is rendkívül büszkék rám, sokat dicsérnek, és biztatnak, hogy folytassam, hiszen szép jövő áll előttem. Másnap már azon gondolkodtam, mi lesz a következő versennyel, az országos mérkőzésen, hiszen a mostani győzelem tényleg sokat jelent és motivál. Érdekesség, hogy a mérkőzést több ezren látták a Szerb Ökölvívó-szövetség oldalán, és már az utcán is felismernek és gratulálnak nekem.