A harmincöt éves topolyai Cirkalom táncegyüttes, a Kárpát-medence és Kelet-Közép-Európa egyik legnagyobb művészegyüttese. Büszkeségünk. Tagjai Délvidék hírvivői a nagyvilágban. Ha róluk szólunk – szülőföldünkről beszélünk. Jól tudják, hogy mi az a habarcs, amely összetartja a közösséget, jól tudták az együttes alapítói is, hogy a népi kultúra micsoda közösségteremtő erő. De azt is tudták, hogy mi az a hűség a fölnevelő tájhoz és ahhoz a szellemiséghez, amely közösségben létezik és közösségben gondolkodik.
Az együttes kiemelkedő és rangos tagja annak a magyar népművészeti közösségnek, amely a néptáncot nemcsak anyanyelvnek vallja, hanem anyanyelvként használja is, azt hirdetve, hogy ebből az anyanyelvből ugyanúgy lehet kortárs táncművészeti alkotásokat is létrehozni, mint ahogy a zene, a film vagy az irodalom területén tették és teszik alkotóművészeink. Hosszú évek alatt így születtek meg a Cirkalom táncszínházi produkciói is, amelyek számos történetet meséltek el nekünk a tánc nyelvén – Szent Istvántól vagy még régebbi múltunktól egészen napjainkig. Csodás, mesés történetek születtek táncukból – máig érvényes gondolatokkal.
A Cirkalom táncegyüttes vezetőinek, koreográfusainak, szakembereinek mindig fontos céljuk volt a Kárpát-medence tánchagyományainak felkutatása, bemutatása, hogy a jövő generációi is élhessenek nemzeti kulturális örökségünkkel. Táncosaik „anyanyelvi szinten” sajátítják el az egyes tájegységek táncait, énekeit. Gondoljunk csak Doroszló és az al-dunai székelyek színpadra újraálmodott táncaira! Tagjai lelkes amatőr táncosok, akik – fáradtságot nem ismerve – szabadidejüket áldozzák szívbéli céljaik megvalósítására. Hazai és külföldi fellépéseik a magyar nemzet határmódosítás nélküli egyesítésének jeles eseményei. Műsoraikat a művészeti vezetők: Kisimre Árpád és Savelin László által megálmodott színpadi táncok alkotják. Jól tudják: a népzene, a tánc, az ének és a népviselet csakis együtt, egységben értelmezhetők.
Óriási érdemük, hogy Topolyán és környékén mára sok ezer fiatalt és gyermeket tudtak megszólítani ebben a mozgásszegény és közösségek nélküli világban. Ez az értékteremtő munka a múlt kincseivel jelenünket erősíti, és így alapozza meg a jövőt is.
Azt a jövőt, amelyet ezek a fiatal táncosok elhivatott, színvonalas, értékmentő és értékteremtő tevékenységükkel alapoztak meg azokkal együtt, akik hiszik, sőt pontosan tudják, hogy a nemzeti kultúra elsajátítása, művelése, tiszteletben tartása és továbbadása – mindezek összessége – alapfeltétele egy nemzet megmaradásának.
Ennek a jövőnek és megmaradásnak az egyedüli esélye pedig csak olyan politika lehet, amely ugyanazokat az értékeket vallja, amelyet a Cirkalom táncegyüttes immár harmincöt éve hirdet művészetével, és amelynek megerősítésére itthon is, otthon is ismét össze kell fognunk április első napjaiban. Ennek reményében gratulálok a Magyar Nemzeti Tanács és a vajdasági magyarság nevében a jubiláló együttesnek és a topolyaiaknak! De nemcsak nekik, hanem azoknak is, akiket mint az együttes egykori és mostani tanítványait, mi más is jellemezhetné, mint a közösségi szellem, amely a topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ körül mindig is élénken pezsgett – sok-sok nemzedéket fölnevelve, köztük azokat is, akik mint intézmény- vagy együttesvezetők, koreográfusok a mai magyar táncélet meghatározó szereplői lettek, és adják tovább mindazt, amit Topolyától kaptak: a közös örökséget.
Egyszóval sokan – és itt, ha megengedik, magamat is idesorolom – nagyon sokat kaptunk a Cirkalom táncegyüttestől, amelynek tagjai, egykori és mostani vezetői most itt állnak annyi alkotással és sikerrel, hogy felsorolni sem lehet. Több mint egy emberöltőnyi időszak, annak szellemisége és hűsége méltó dicséretünkre és szeretetünkre, mert csak „úgy ég a tűz, ha tesznek rá…”
Kedves Cirkalmasok, Isten tartson meg benneteket sokáig, mindannyiunk örömére és boldogságára!
„Égjen a tűz!”
* Elhangzott Topolyán, február 12-én a Cirkalom jubileumi ünnepségén.
