A Sárga Malom Mozi harmadik alkalommal vetít gengszterfilmet. Az előző két alkotást nagy érdeklődés övezte, és a nézők ma is hamar elfoglalják az ülőhelyeket.
Mordor és Zita szokás szerint a mozi hátratolt első sorában foglalnak helyet. Zita lelkesen mesél a mai filmről.
– Ma Robert De Niro első rendezői munkáját, a Bronxi mesét nézzük meg. A Bronxi mese Chazz Palminteri színdarabja alapján készült, és talán az egyik legkevésbé ismert gengszterfilm a kilencvenes évekből, pedig kiváló alkotás. A Nagymenőkhöz hasonlóan a filmben egy gyerek felnőtté és gengszterré válását követhetjük végig, de ellentétben Scorsese némi iróniával kezelt történetére, a Bronxi mese inkább melankolikus, szentimentális módon kezeli a felnőtté válást és a gengszterek világát. A film főszereplője a gyermek Calogero, aki egyre közelebb kerül Sonnyhoz, a maffiafőnökhöz. A fiú úgy érik fiatal férfivá, hogy egyik oldalról a gengszterek támogatják, másik oldalról pedig a keményen dolgozó, de szegény édesapja, akit Robert De Niro alakít. Az erkölcsös, de nem túl sikeres élet ütközik a törvénytelen, de fényűző életmóddal, a kettő között lebeg Calogero, aki egyszerre tartozik mindkettőhöz és egyikhez sem.
Mordor elgondolkodva fűzi hozzá:
– A film címe nagyon érdekes, hiszen a mese szó hallatán elindul bennünk egyfajta asszociáció. Emiatt egy bizonyos elvárásunk is lesz a filmmel kapcsolatban. Egy pozitív hangvételű, kevésbé realisztikus történetet várunk. Egy felemelkedéstörténetet, de bukás nélkül. Aztán talán még azon is elgondolkodunk, hogy a Bronxi mese melyik karakter számára mese. Calogero vagy Sonny számára? Vagy talán a címet iróniaként kell kezelni? Érdemes ezen gondolkodni, miközben megnézzük a filmet.
Mintha a mozigépész meghallotta volna Mordor tökéletes végszavát, ugyanis ekkor lekapcsolják a terem világítását, és helyette megvilágosodik a vászon. Elkezdődik a vetítés. A nézők arcáról ugyanaz az érdeklődés olvasható le, ami a mozi legtöbb levetített filmjénél jelen van. Amikor a zárójelenetben Calogero és édesapja örökre elköszönnek Sonnytól, véget ér a vetítés. Néhány perc múlva a terem kiürül, és mindössze Mordor és Zita, a filmkedvelő pár maradnak a teremben. A helyükön ülve a filmes tapasztalataikról mesélnek.
– Érdekes, hogy a vetítés előtt a Nagymenőkkel hasonlítottad össze a filmet – jegyzi meg Mordor. – A Bronxi mese sok szempontból a Nagymenők kistestvére. Amellett, hogy Robert De Niro és Joe Pesci is fontos szerepet kap mindkét filmben, a beilleszkedés, az erkölcs és a gengszterlét szabályai is központi szerepet töltenek be. A Nagymenők híres mondata, az „Amióta az eszemet tudom, mindig gengszter akartam lenni” végül húz egy elválasztó vonalat a filmek között. Henry Hill, a Nagymenők gengsztere sosem volt protagonista a saját történetében, karaktere negatív irányba fejlődik, egészen addig, amíg el nem bukik. Calogero ezzel ellentétben nem gengszternek születik, és végtére is nem is válik azzá, mert ott van az apja és a későbbiekben a barátnője, akik irányt mutatnak neki.
Zita hozzáteszi:
– Ezzel kapcsolatban érdemes hangsúlyozni, hogy a fiú két élete szimbolikusan el is van választva egymástól. A szülei Calogerónak hívják, míg Sonny C.-nek hívja. A kettő nem keresztezi egymást, ha mégis, az feszültséget szül. A két élethez valójában két apa, két mentor is tartozik, akik egészen másként közelítik meg a kérdést, hogy mi teszi a férfit férfivá. A két külön típusú nevelés néha jól sül el, hiszen Calogero kétféle módon is képes szemlélni a világot, ám sajnos gyakrabban történik meg az, hogy a fiú összezavarodik. Miért elítélendő, ha valaki dúsgazdag, de maffiózó, és miért jó az, ha valaki egy keményen dolgozó buszsofőr, mégsem keres elég pénzt? A fiú életében ezek a legfontosabb kérdések. De, ha jobban belegondolunk, hasonló kérdések mindannyiunkban megfogalmazódtak, amikor gyerekek voltunk.
– Ahogy mondod – helyesel Mordor. – Éppen ezért úgy gondolom, a két világ közt rekedt fiatalember esete a legkevésbé sem a maffiózóéletről szól. Ezért a Bronxi mesét sosem lehetne azzal megvádolni, hogy a gengszteréletet hirdeti, mint ahogyan azt felvetettük, de végül elvetettük a Nagymenők esetében is. Sonny és a többi, furcsa becenévvel ellátott alak jelképezi a felhőtlen gyerekkort, amikor még mindent megtehettünk, következmények, felelősség nélkül. Amikor szabadon játszhattunk, nem kellett a holnapon gondolkodni, és a tegnapon rágódni. Ez a gondtalanság aztán egyik napról a másikra megszűnik, és marad Calogero valódi apja az autóbusszal. Mindkettő legitim módon van jelen az ember életében, de tudni kell váltani, tudni kell elhagyni az előbbit, és megállapodni az utóbbinál, sugallja a film. A kemény munka ugyanis előbb-utóbb kifizetődik, míg a könnyen szerzett javak nem vezetnek semmire.
– Nagyszerű következtetés! Még annyit tennék hozzá, hogy Sonny azt mondta: a legszomorúbb dolog az életben az elpazarolt tehetség. Ha csak ezt az egy mondatot véssük az eszünkbe, miután kimegyünk a teremből, már akkor is nagyon sokat tanultunk. A Bronxi mese kiváló példa arra, hogy a filmek amellett, hogy szórakoztatnak, tanítanak is minket.
Mordor kézen fogja párját.
Mordor és Zita elhagyják a mozit.
Nyitókép: Fotó: port.hu
