A Sárga Malom Moziban vetítésre kerül a második dráma, egy kevésbé ismert alkotás két világhírű színész főszereplésében. A film természetesen nem véletlenül került bele a mozi programjába. Ezt a nézők is tudják, akik hamar betöltik a termet. Mordor és Zita, a filmkedvelő szerelmes pár az első sorban foglalnak helyet.
─ Ma Michael Caton-Jones 1993-as drámáját, az Ez a fiúk sorsa című filmet fogjuk megtekinteni – ismerteti Zita. – A film alapjául Tobias Wolff memoárja szolgált, az ő filmbéli figuráját Leonardo DiCaprio alakítja. DiCaprio első nagyjátékfilmje ez, melyben ráadásul főszerepet kapott. Igaz, a film nem tartozik a legismertebb szerepei közé, mégis megalapozta a karrierjét. Mellette Robert De Niro is kiváló alakítást nyújt az anti-apafigura szerepében. A történetben Toby, a kissé problémás, de életrevaló kamasz fiú anyja összeismerkedik, majd hozzámegy a De Niro alakította Dwighthoz, aki a házasság alatt már egyáltalán nem olyan kedves és udvarias férfi, mint az udvarlási időszakban. Terrorban tartja az anyát és fiát, megalázza és kihasználja őket. Tulajdonképpen próbál rájuk kényszeríteni egy olyan romlott életvitelt, melyet ő maga is folytat, ő maga pedig a rossz ember szótári definíciójává válik. De Niro egy olyan gyűlölt karaktert formál meg, akitől még többszöri újranézés után is borsódzik a hátam; a nő és a fia mégsem hagyhatják el őt, hiszen nincs pénzük. Dwight kezeli a családi kasszát, az ő hozzájárulása nélkül nem jutnának messzire. Tobynak látszólag nincs lehetősége kitörni ebből a közegből.
─ A film ráadásul egy felnövéstörténet – teszi hozzá Mordor –, amely még inkább tragikussá teszi Toby sorsát. A fiú éppen abban a korban van, amikor a gyerekeknél a szárnybontogatás kezdődik, mindenféle példa befolyásolhatja őt abban, milyen emberré válik. Dwight pedig a legjobb manipulátor, s a legrosszabb apafigura, akit csak kaphat. Szerencsére megtalálja a módját, hogy ne maradjon teljesen egyedül a gondjaival: ott van számára az írás, amely mintegy gyógyító kúraként van jelen az életében.
Mordor és Zita nem tudják tovább folytatni az eszmecserét, ugyanis a terem elsötétül, a vászon pedig felragyog. A nézők kíváncsian fogadják a filmet, mely valódi érzelmi hullámvasútnak bizonyul; sírás, nevetés, düh és izgalom váltakozását lehet figyelemmel kísérni a moziban. A zárójelenet után, amikor Toby Wolff elbúcsúzik a busszal távozó édesanyjától, miközben egy megjelenő felirat Toby életének alakulásáról mesél, véget ér a vetítés. Amíg a nézők lassanként elhagyják a termet, Mordor és Zita a helyükön maradnak, és beszélgetnek.
─ Egész idő alatt nagyon sajnáltam Tobyt. A kiszolgáltatottság, a másoktól való függés egy olyan gödör, amiből nagyon nehéz kikerülni – világít rá Mordor –, ráadásul Dwight egy olyan kettős életet él, amelyben kívülről egy hős, határozott férfinak tűnik, s csak belülről, az intim családi körben derül ki, milyen is valójában. A család tehát külső segítséget nem is remélhet, de talán egy ilyen problémát nem is érdemes külső beavatkozással megoldani.
─ A gondolatod egy igen izgalmas felvetést szül. A családon belüli ügyek, legyenek bármennyire is apró gondok vagy éppen hatalmas problémák, végtére is megoldódhatnak külső beavatkozás segítségével. Ugyanakkor csak és kizárólag családon belül lehet teljes lezárást biztosítani bármely konfliktusnak. Külső szemmel figyelni a családi eseményeket kényelmetlen érzést kelt, hiszen nézőként nem tudom úgy érezni, hogy a családhoz tartozom. Elvégre egymást is kirekesztik. A levegőben lappangó feszültség, a folyamatos félelem rombolja a kapcsolatokat, melyek eddig sem álltak biztos lábakon.
─ Még valamit szeretnék hozzátenni – mondja Mordor. – Már több alkalommal elemeztük a mozi által vetített filmek címét. Úgy gondolom, hogy most is érdemes megvizsgálnunk, hiszen ebben az esetben a magyar cím jelentése nagyjából megegyezik az eredeti címmel (This Boy’s Life). Az Ez a fiúk sorsa cím számomra először a katonaságot, a kötelező szolgálatot juttatta eszembe, illetve a beletörődöttséget sugallta, de mint kiderült, egyáltalán nem erről van szó. Katonai szolgálatról szó sem volt, emellett keresve sem találnék Tobynál szabadabb fiút. Ő az, aki saját sorsát irányítja, miközben szembe tud nézni a félelmeivel és a korlátokkal. Ráadásul teszi ezt úgy, hogy az anyjáról sosem feledkezik meg, mindig ő számára az első. Érdekes megfigyelni a tökéletes anya-fia és a legrosszabb (mostoha)apa-fia párosítás kontrasztját, vagy a nagyon hasonló, mégis nagyon ellentétes karakterű két fiatal srác közötti barátságot. Úgy gondolom, hogy ezek a kapcsolatok, a többszörösen előforduló aktív és passzív konfliktusok a legértékesebb elemei a filmnek. A rendkívül erős érzelmek, melyeket kivált a film, és a filmnyelv teszi igazán emlékezetessé Caton-Jones alkotását. A nagyszerű, élethű színészi játék még a mellékszereplőknél is megfigyelhető. A konfliktusokban gazdag cselekmény pedig szinte könyörög egy színpadra írt drámafeldolgozásért. Remélem, hogy egyszer lesz szerencsénk megtekinteni egy efféle feldolgozást.
Zita egyetért párja szavaival.
Mordor és Zita kézen fogva hagyják el a mozit.
