Az eredeti, 2006-os megjelenésekor a szerző még viselte harmadik, Ray nevét, amit a könyvein az „R.” betű jelzett, majd később elhagyta, műveit a szegedi Szukits Kiadó mellett az Animus Kiadó is megjelentette magyarul, ami ritkaság, mert a könyvkiadók általában lecsapnak a sikerírókra és igyekeznek kizárólagos jogot szerezni műveik megjelentetéséhez. Koontz könyveinek borítója nem árulja el a kiadóját.
Az eredetiben a The Husband (A férj) cím megtévesztőnek tűnhet, ám nem az, mert a regényben a férjtől követelnek kétmillió dollárt elrabolt felesége visszaszolgáltatásáért. A szerző általában hétköznapi embereket szerepeltet műveiben, akikkel olyasmi történik, amire mi se számítanánk, mégis megtörténhet velünk is. Jobban meggondolva, akitől kétmillió dollárra számítanak, talán nem is annyira hétköznapi figura. Ám mégiscsak az: Mitch, a férj, kertészetből él, és ekkora összeget, amit a zsaroló követel tőle, még nem is látott. Az elrablók arra számítanak, hogy ha igazán szereti a feleségét, előteremti a szükséges pénzt – hatvan órát adnak erre a szerető házastársnak. És nagy úr a szerelem, elképesztő cselekedetekre sarkallja az embert.
Ez a Koontz-regény egy sima krimi. Nincsenek benne természetfeletti lények, se misztikus, se fantasztikus elemek, csupán hétköznapi szereplők és mindennapi események. Mintha a szerző azt kívánta volna bemutatni, hogy ilyet is tud írni. S valóban izgalmas, fordulatos, olvasmányos történet került ki a keze alól. Mégis úgy érzem, a valódi célja ezen túlmutat. Arra kívánta ráébreszteni, inkább rádöbbenteni az olvasót, hogy a szörnyűségek bárkivel megtörténhetnek, s a környezetünkben is létezhetnek olyan elvetemült elmék, amelyek képesek a másik embert kifordítani emberi mivoltából, és a habitusában, megszokott életvitelében megbolygatott ember hőssé válhat, s a lehetetlent is megvalósíthatja. A gyáva nyúlban fölébred a szunnyadó oroszlán. Szélsőségesen általánosítva: senki se az, aminek látszik, előtörhet belőle akár a jó, akár a rossz oldala – mert senki se lehet pusztán angyal, vagy csupán ördög – ha más nem, a kényszer előhozza belőle vagy a jót, vagy a gonoszt. A kétségbeesés ugyanolyan nagy úr, mint a szerelem.
Koontz kertésze komolyan vette a „holtodiglan, holtomiglan” házassági fogadalmat és kilátástalanságában még azon is túlment. Ha nem lenne rémes, azt mondanám bájos történet a szerelemről. Ám senki se szeretné, hogy így alakuljon a saját szerelmi története.
Az elbeszélő hangja hagyományosan jól szól, a férj karakterének alakulását remekül ábrázolja, a fő gonosz pedig kissé ostobára sikeredett (de úgy kell neki!), noha korántsem az. A cselekmény kiszámítható, mégis fordulatos, a mű lezárása pedig kurtán, ám mégsem zavaróan furcsa. Az edzett Koontz-olvasókat ez nem lepi meg, mert pl. az Odd Thomas sorozat első részének (A halottlátó) zárlata is akkora csavarra épül, hogy lefordul az olvasó a székéről.
Jó végre egy olyan krimit olvasni, ami attól rendkívüli, hogy hétköznapi. Azért happy endre ne nagyon számítson senki. A hétköznapi ember küzdelme még a regényekben sem kötelezően eredményes.
