ÉPÜL FOGADJISTEN FATEMPLOMA
Amikor Fogadjistent 1775-ben épp megalapították volna, a telepesek látták, miféle zord helyre költöztették őket. A vidék dimbes-dombos volt, nem igazán felelt meg építkezésre. De mit lehetett tenni: a telkeket kiosztották, házikókat kellett építeniük abba a lankákba, pelesényekbe. Nehéz feladat volt, ha eső esett, a sár lefolyt a magaslatokról, így deszkákból kellett építkezni. Akkor kigondolták, hogy a terület legmagasabb pontjára templomot kell építeni, hadd lássa a Jóisten a szenvedésüket, hátha megkönyörül rajtuk is, akár Istensegíts népén.
Azok már jócskán előre haladtak az építkezésben! Hamar, gyorsan belé kezdtek hát a templomépítésbe. Sárból nem építhették, kő nem volt, tégláról álmodni se lehetett, így fából ácsolták a templomot. Örültek is, amikor elkészült, s abban dicsérhették az Urat. Akkoriban úgy volt illendő köszönni, hogy: „Adjon Isten”. S a válasz az volt, hogy: „Fogadj Isten”. A faluban eleinte nagyon kevesen voltak. Meg is fogadták, hogy aki fogadja a köszöntésüket, minden jövevényt ott tartanak. Hadd gyarapodjanak ők is. Hát emiatt lett a falu neve: Fogadjisten.
Fotó: Péter László
ISTEN SEGÍTS! AZAZ, ISTENSEGÍTS MONDÁJA
Kóka Rozália, Magyar Örökség díjas mesemondónk gyűjtötte csokorba a bukovinai székelység – e két és fél évszázada létező, különleges kultúrájú székely népcsoport – mesés keletkezéstörténeteit, s vált azok gyűjtőjévé, tudójává és tolmácsolójává. 1969-ben Csátalján, ő vette hangszalagra az 1899-ben Istensegítsen született Bőte Péter meséjét szülőfalujának alapításáról. A történetek közül a legmeghatóbb Istensegíts megalakulásának érzékletesen ráncba szedett története a Vén Kajtárról, kinek feleségét és két fiát is megölték a császár katonái Madéfalvánál, s ki kilenc unokájával menekült s bujdosott el Moldovába. Amikor tehát a rábeszélésnek és az ígéretnek engedtek, s az áttelepedésbe beleegyező családok Bukovinába nagy nehézségek árán átértek, hatalmas esőbe keveredtek. Az út emberpróbáló volt, közben megpihentek. Ekkor a telepesek legidősebb tagját, a Vén Kajtárt kérdezték meg: merre, s hogyan tovább? „Isten segíts, de innet tovább már nem megyek!”.
Szavára a többiek is hallgattak, s végképp megállapodtak. 1777-ben építették fel a falujukat. S az öreg szavai után ez a község az Istensegíts nevet kapta…
Nyitókép: Fotó: Péter László



