A Sárga Malom Mozi ebben a hónapban színdarabokhoz hasonló filmeket fog bemutatni. Vagyis ezen filmek közös jellemzője a párbeszéd-központúság, a fabula letisztultsága és az általában egy vagy kevés helyszínen futó cselekmény. A kritikusok kedvencei ezek az alkotások, hiszen ahol sok beszéd van, ott sok a mondanivaló is. Rengeteg üzenete, mögöttes tartalma és gondolatébresztő eleme van a programban szereplő filmeknek, melyeknek intellektuális jellege is figyelemre méltó.
Mordor és Zita az első sorban foglalnak helyet, mint mindig. A Zita által csak ,,beszélgetős filmek”-nek nevezett kategória a lány egyik nagy kedvence, nem kérdés tehát, hogy ki mutatja be a mai filmet.
– A Sárga Malom úgy döntött, ma egy klasszikus film remake-jét fogja bemutatni, az 1997-es, William Friedkin által rendezett Tizenkét dühös embert. Az eredeti egy 1957-es fekete-fehér film, de mindkettő igazán remekül sikerült, s mindkettő a kor jelentős művészeit gyűjtötte össze. A remake-ben olyan nevek kaptak szerepet, mint Jack Lemmon, James Gandolfini vagy George C. Scott. A film arról szól, hogy tizenkét teljesen véletlenszerűen kiválasztott személy kerül az esküdtszékbe, hogy egy gyilkossági ügy első számú gyanúsítottja felett ítéletet mondjon. Az ügy teljesen egyértelműnek tűnik, a tizenkét ember közül tizenegyen azonnal a gyanúsított elítélése mellett döntenek. Csakhogy akad közülük egy, aki nem biztos benne... A tizenkét dühös ember a beszélgetős filmek legkiemelkedőbb alkotása: szinte végig egyetlen helyszínen játszódik, amely enyhe klausztrofóbiaérzetet kelt. Akció nincs benne, csupán párbeszédek – végig csak beszélnek, vitatkoznak, veszekednek, néha személyeskednek hőseink, akikről hamar kiderül, hogy zseniális színészek, páratlan művészek. A széken ülve, néha felállva vagy a mosdóba kirohanva rengeteg hangulat- és érzelemtípust képesek eljátszani.
Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy tizenkét teljesen különböző egyéniséget ismerhetünk meg, mely nyilvánvalóan nem véletlen, a bíróság arra törekedett, hogy mindenféle nézőpontból megközelítsék az ügyet, de a színészek is hasonló módon lettek válogatva. Egy hedonista fiatal, egy megkeseredett, konok alak, egy tapasztalt, szomorú öregember, egy logikusan gondolkodó, jó szándékú férfi, egy higgadt, türelmes úriember az elnöki szerepben, egy könnyen befolyásolható másik, akinek nincs véleménye az üggyel kapcsolatban és még sokan mások.
– Úgy gondolom – szólal meg Mordor –, hogy egy látványos és egy lineáris irányba haladó vitához elengedhetetlen, hogy a vitapartnerek eltérő személyiségjegyeket mutassanak, emellett a váltakozó habitus is fontos, még akkor is, ha esetleg bosszantó azt látni, hogy az egyik ember türelmesen kezeli a vitát, a másik – a jellemzésed alapján főként a hedonista és a makacs – a hangjával próbál utat törni magának. Nem állítom, hogy a ,,többet ésszel, mint erővel” szólás minden esetben alkalmazható, de egy intellektuális filmben mindenképpen ez a példamutató.
– Tudom, hogy még nem láttad az alkotást, mégis nagyon jól rátapintottál a lényegre. A film a logikus gondolkodáson kívül még azzal is foglalkozik, hogy vajon a személyiség minden esetben egy velünk született tulajdonság-e, vagy inkább a környezet alakítja ki. Tudod, a klasszikus öröklés-környezet vita. Sajnos túl mélyen nem ismerhetjük meg a tizenkét férfit, a filmben egyébként is csak számokkal vannak megnevezve, ezzel is jelezve, hogy nem ez számít, hanem a vitakultúra ábrázolása és a gyanúsított személyének analízise. De azért a legmakacsabb alakról is megtudhatunk egy s mást, például hogy miért ragaszkodik annyira a gyanúsított bűnösségéhez. Érdekesség, hogy az esküdtszék anélkül foglalkozik az analízissel és a feltételezett gyilkossal, hogy az jelen lenne (ami a törvény szerint sem lehetséges, vagyis teljesen realisztikus a szituáció), egyszerűen csak a bizonyítékok, a tanúvallomások és a tények szolgálnak segítségükre.
Mordor és Zita elcsendesednek, mert a vászon hirtelen felragyog. Elkezdődik a vetítés.
Amikor az esküdtszék feloszlik, és a tizenkét dühös ember a liftnél elválik egymástól, véget ér a vetítés. Mordor leesett állal fordul szerelméhez:
– Igen megható érzés végigkísérni, ahogyan a tucatnyi eltérő egyéniség egy többé-kevésbé egészségesnek mondható vita után szép lassan elkezd egy húron pendülni. Noha a személyiségük nem változik meg, az érvek a legkeményebb kőfalat is képesek ledönteni, a legkonokabb embert is képesek meggyőzni. A vita után talán egy kicsivel kevésbé tűnnek egymásnak idegennek. A filmből megtanulhatjuk, hogy gondolkodással, megfelelő érveléssel és azzal, ha saját magunkat adjuk, végül is győzedelmeskedhetünk. Egyetlen beszélgetés élet-halál felől dönthet. Egyetlen beszélgetés előítéleteket semmisíthet meg, barátságokat szőhet, ugyanakkor – bár ezt a film nem példázza – szét is választhat embereket, hiszen létezhet olyan mértékű ellentét két személy között, amellyel már nem lehet megbirkózni.
– Örülök, hogy ennyi gondolatot ébresztett benned ez a film – lelkendezik Zita. – Úgy gondolom, hogy nagyszerű választás volt a mozi részéről a Tizenkét dühös ember, ráadásul kiváló ötlet volt ezzel kezdeni a beszélgetős filmek hónapját, mert mindennek ez az alapja. Nem állítom, hogy nincsenek nagyobb kedvenceim ennél az alkotásnál, de mindenképpen úgy gondolom, hogy mind az eredeti, mind a remake egyike a valaha készült legjobb filmeknek.
Mordor egyetértően bólint, amire Zita elmosolyodik. Mordor és Zita egymás kezét fogva hagyják el a mozit.
