Ősidők óta írom ezt a rovatot, ám csak most figyeltem fel rá, hogy mindeddig kimaradt belőle egyik kedvenc thrillerszerzőm, Dean R. Koontz, pedig négy híján ötven regényét olvastam már, és néhány kivétellel (pl. a már Dean Konntzként jegyzett Jane Hawk-sorozat[1]) mindet élveztem. Kárpótlásul most egy kereken húsz éve megjelent regényét választottam, ami sorozattá nőtte ki magát, sőt, mozifilm is készült belőle[2] – ami nem ritka a krimik és horrorok közt –, ám ez annyiban különbözik az adaptációk zömétől, hogy a film is hasonlóan jóra sikerült, mint a regény, ezért esett éppen erre a kötetre a választásom.
Dean R. Koontz két évvel idősebb Stephen Kingnél, tehát mindketten a modern thriller és horror megalapozói. Koontz népszerűsége folytán a nevéből elhagyta az egyébként Ray jelentésű „R” betűt, mert a dedikálások során értékes másodperceket veszített a középső neve rövidítésének lejegyzésével, ezért újabb regényein csak a Dean Koontz név van feltüntetve, de ugyanarról a szerzőről van szó. Ráadásul az Aaron Wolfe, Brian Coffey, David Axton, Deanna Dwyer, John Hill, K. R. Dwyer, Leigh Nichols, Anthony North, Owen West, Richard Paige is az ő írói álneve. Az már csak hab a tortán, hogy felesége, Gerda Ann Cerra is publikál. Dean első pénzjutalmát 14 évesen nyerte egy novellájával, majd álneves munkáival is elismeréseket szerzett. Belőle is angoltanár lett, akár Kingből, és mindketten otthagyták állásukat, hogy minden idejüket az írásnak szenteljék. A világhírnevet első, saját nevén közölt regénye hozta meg számára. A múlt század hetvenes éveitől kezdve mintegy hetven regényt írt, fantáziája kimeríthetetlen. Általában horrorszerzőként tartják számon, de távolról sem az: művei pszichothrillerek (amelyeket azért áthálóznak a horrorelemek). Hősei hétköznapi figurák, nincsenek szuperhősei, így is jelzi, hogy a rémségek nem válogatnak, bárkivel megtörténhetnek. Gyakran szerepeltet kutyákat meg macskákat – ezt eleve nem szeretem, ám Koontz aranyszívű, ő még regényben se gyilkolászik állatokat. Sőt, erősen kerüli az erőszak közvetlen ábrázolását. Rendkívül szórakoztató, humoros, noha olykor ismétli magát, olykor panelekből építkezik, mégsem okoz csalódást. A hírnevét pedig akkor se veszítené el, ha kevesebbet írna.
A halottlátó még abban az időben jelent meg magyarul, amikor még úgy tartották, hogy egy sima személynévvel nem adható el egy regény, így lett King Carrie-jéből A boszorkány, Koontz Odd Thomasából A halottlátó. Az angol nyelvű sorozat nyolc kötetből áll, a magyar hatból. Ezek A halottlátó, A lélekgyűjtő, A szerzetes, Kései órán, Világvége, Másvilág.
Kétségtelen, hogy a sorozatot bevezető epizód magyar címadása hangzatos, illik is a többi epizód címe közé, ám nem teljesen pontos: Odd Thomas ugyanis nem csupán képes a halottak élők és holtak világa közt rekedt szellemével kommunikálni és néha segíteni a továbblépésüket, hanem olyan természetfeletti lényeket, gonosz entitásokat is lát, amelyek megjelenése a halál előhírnöke, minél többet észlel belőlük, annál több lesz körötte a halott. Odd 21 éves, kisvárosi srác, aki normális életet élne, éppen túl a felnőttkor küszöbén, természetesen van barátnője is, mindketten módfelett szimpatikus figurák. Odd annyiban különbözik a kortársaitól, hogy hatodik érzéke révén kapcsolatba képes lépni az elhunytakkal, így egy meggyilkolt lány fel is fedi előtte gyilkosa kilétét. A fiú nehéz gyermekkora után – az anyját a gyerek 12 éves korában örökre bolondok házába csukták, és Odd tőle örökölhette rendkívüli képességét – szeretne normális életet élni barátnőjével, csakhogy éppen meg kell előznie egy, akár ezrek életét is követelő tömegmészárlást a városában. A regényből megismerjük a település lakóinak életét, a némán is beszédes halottakat meg a gonoszt, ami árnyékot vet, kinyújtja csápjait és magához ragadja áldozatát a sötétségbe. Csakhogy a gonosz ez esetben nem a természetfeletti sötét erők démonja, hanem, miként általában lenni szokott: emberek cselekedete. Ráadásul éppen azoké, akiknek meg kellene akadályozniuk az ilyen eseményeket – ám a szerző a démoni szálat se vágja el. A regény egy vidáman tálalt sátánista történet, , amely nem happy enddel zárul, hanem – talán ez Koontz műveinek legjobb csavarja – egy halottlátóhoz illő, érzelemdús zárlattal.
A halottlátó akkor is izgalmas olvasmány, ha előtte már láttuk a filmet[3] – a cselekmény ugyanaz, apróbb eltérésekkel, jó a mozi is[4], de papíron még izgalmasabb. A Koontz-művekkel ismerkedéshez még javasolnám a Hideg tűz[5], A rossz hely[6] meg a Mr. Murder[7] regényeket. Az utóbbiról, ha a címlapon nem szerepelne a szerző neve, elhinném, hogy Stephen King vagy Lee Child írta. Nekem ezek a kedvenceim, de a többi hetven regénye is élvezetes meg szórakoztató, úgy, ahogy kell.
[1] Ebben már megmutatkozik, hogy a mennyiség a minőség rovására megy
[2] 2014-ben, Stephen Sommers kiváló rendezésében
[3] Odd Thomas - A halottlátó címen található meg az interneten
[4] Teljes egészében visszaadja a könyv humorát, a szörnyek képi ábrázolása se slendrián, a zene pedig még fokozza az élményt
[5] Egy ugyancsak hatodik érzékkel bíró férfiről, aki megérzi a másokat fenyegető veszélyt és megmenti őket
[6] Öldöklésről, nyomozásról, különleges képességű (újra a hatodik érzék) ikerlányokról és egy Down-kóros kisfiúról (akkor még nem szindrómának hívták a betegséget)
[7] Egy pszichopatáról, aki azt hiszi, valaki ellopta a nevét, személyiségét meg a családját, és meg akarja semmisíteni vélt hasonmását
