5. rész
Boleszny Antal honvédhadnagy, plébános
Boleszny Antal orsovai plébános 1862-ben került az orsovai katolikus közösség élére, ahol élete végéig – 1896. február 14-én bekövetkezett haláláig – nemcsak a hívek lelki életét gondozta, de írásaiban megörökítette Orsova és vidéke történelmi emlékeit is. Írásai az aradi Alföldben, a Temesi Lapokban és a Történeti Adattárban jelentek meg, tudósként választmányi tagja volt a Délmagyarországi Történeti és Régészeti Társulatnak. A Magyar Sion című egyházirodalmi folyóirat szerint Boleszny Antal „a délmagyarországi papság egyik első irodalmi férfija volt, kiváló érdemeket szerzett a magyar állameszme terjesztése körül”.[1]
Boleszny Antal 1828. május 31-én született Nagybecskereken, a teológiát Temesvárott végezte, 1852. július 16-án szentelték pappá. 1849. február 11-én Új-Szegednél önkéntesként részt vett a Theodorovics tábornok vezette szerb csapatok elleni győztes ütközetben. 1849. március 4-én Csemegi Károly, Torontál megye aljegyzője Szegeden felhívást bocsátott ki a Torontál vármegyei menekültekhez, hogy lépjenek be a torontáli önkéntes zászlóaljba. Boleszny Antal eleget tett a felhívásnak, és a háború során őrmesteri rangot szerzett. A bánsági magyar sereg Perczel Mór vezetésével átkelt a Tiszán és Basahídnál, majd Melencénél megverte a szerbeket. Boleszny Antal fegyverrel a kezében küzdött szülővárosa, Nagybecskerek fölszabadításáért is. A szabadságharcban a részvételét a császári udvar nem feledte, orsovai plébánosként, folyton a határőrvidéki császári és királyi katonai parancsnokság szeme előtt volt. Ennek dacára Boleszny a társadalmi életben Magyarország jogait mindenkor és mindenütt a legerélyesebben védelmezte, amiért az akkori császári rendőrség minden lépését figyelemmel kísérte.
Egyházi szolgálata mellett Boleszny Antal jeles író volt, ki több önálló művel gazdagította irodalmunkat. A kései olvasó számára is izgalmas olvasmányok az Orsova és az Al-Duna történetével foglalkozó művei: Kézikönyv az Al-Dunán, Szerb és Bolgárországban utazók számára; Orsova, 1870; Die Donau-Katarakte, Veteranische Höhle und Festung Peth; Orsova, 1874; Széchenyi munkálatai az Aldunán – Tekintettel a Dunagőzhajózás és a Széchenyi-út történetére; Temesvár, 1878. és A magyar szent korona Orsova melletti elásatása 1849-ben és megtalálása 1853-ban; Temesvár, 1889.
Legnagyobb sikere az 1878-ban megjelent Széchenyi munkálatai az Al-Dunán – Tekintettel a dunagőzhajózás és a Széchenyiút történetére című munkájának volt. Könyve bevezetőjében Boleszny kiemelte: „Az Al-Duna vidéke történeti eseményekben oly gazdag és dús, hogy feladatomnak tekintém kutatások és nyomozások által a múltnak fátyolát itt-ott, amennyire lehetséges a történet és régészet ezen mondhatni classicus földjén föllebbenteni, és a lefolyt idők eseményeit föltárni s megvilágítani.” Könyvét főhajtásnak szánta Széchenyi Istvánnak, „az 1848 előtti szellemi óriásaink egyikének, a legnagyobb magyarnak aldunai működése” előtt, s szándéka volt, hogy a kiváló magyar politikus és gondolkodó munkája minél szélesebb körben megismerhető legyen. A szerző a továbbiakban megjegyezte: a nemes lelkületű, hazája iránt mélyen elkötelezett gróf Széchenyi István munkásságát azért tartotta fontosnak kora olvasóinak bemutatni, mert úgy érezte „ma hiányzik a lelkierő s a nemesebb ambitio a komoly törekvésekre, kevés kivétellel az érzelmeket a személyes érdekek vezérlik, minden további magasabb czél nélkül, s éppen ezen szomorú viszonyoknál fogva mily édes hazafiúi érzemény az, ha visszapillantunk édes hazánk 48 előtti időszakára, s különösen szellemóriásaink kimagasló alakjára, gr. Széchenyi Istvánra, hogy felelevenített nagy szelleme lebegjen minden hazát szerető magyar előtt, hogy a munka és tevékenység által a szeretett hazánk hasznára lehessünk, s annak anyagi és szellemi jólétét minden körülmények között előmozdítani a legfőbb feladatnak tekintsük. – Kelt Orsován, az 1878. évi Szt. Mihály napján. Boleszny Antal”.[2]
Az orsovai plébános munkájában fontos történelmi dokumentumokat is közölt. Széchenyi István 1830. évi október 13-án Zimonyból Popovich Fótának Orsovára a következő levelet írta: „Kedves Popovich! Midőn ezen helyet elhagyom, hogy az országgyűlésre siethessek, az ön jó emlékébe akarom még magamat visszaidézni, miszerint önnek minden szívességéért köszönetet mondjak. Minden czéljaimat szerencsésen elértem. […] Ha isten akarja, és az emberek nem akadályozzák, úgy nemsokára másképpen fog a Duna kinézni. Rövid idő előtt Milosnál voltam, ki egészen a szabályozás részén van. Éljen boldogul és tartson emlékében. Gróf Széchenyi István m. k.”[3] A szerző a mellékelt jegyzetben kiemelte: „Popovich a török, görög, orosz, román, szerb, német és franczia nyelveket beszélte, és Milos fejedelemmel rokonságban volt.” Boleszny Antal tudományos munkáját választmányi tagként nagy sikerrel olvasta fel a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat 1878. évi május 23-án tartott 7-dik évi közgyűlésén. Az orsovai plébános kimagasló érdemei elismeréséül őfelsége Ferenc József 1892-ben címzetes kanonoknak nevezte ki az egykori derék paphonvédet. Alakját a jeles bácskai és bánáti írók – Haraszthy Ágoston, Magyar László, Jámbor Pál és Szentkláray Jenő társaságában – Kalapis Zoltán az Újvidéken 1987-ben megjelent Régi bácskai és bánáti utazók című könyvében idézte meg.
Ada-Kalén született 1908. április 22-én Aszlányi Károly író, műveiben azonban nem örökítette meg a gyermekkori emlékeit.
Az Al-Duna pusztulása
Az Al-Duna és a Kazán-szoros Orsova városával együtt azóta az emberi erőszak nyomán elcsöndesedett, hitvilága, mesés történetei, babonái és regéi azonban túlélték a beavatkozást. Az 1964 és 1972 között a román–jugoszláv közös beruházásként épült Vaskapu I vízerőmű részeként 1970-ben Orsova óvárosa Nagyzsuppány, Tuffás, Dunaorbágyos és Koromnok falvakkal és Ada-Kaleh szigettel együtt víz alá került, a felduzzasztott Duna elöntötte a vidéket. A szigeten élő török lakosságot Törökországba és Dobrudzsába telepítették. 1966 és 1974 között Orsovától északra új várost építettek, és az orsovaiakon kívül ide költöztették az elpusztult falvak lakosságát is. Orsovának és Ada-Kalé szigetnek már csak a korabeli szerzők könyvei őrzik az emlékét. Az öreg folyó egykori lármája ma Galambóc várának bástyái között ver visszhangot, és olykor megkondítja az elsüllyedt Ada-Kalé templomának magára maradt harangját is.
Irodalom
Ada-Kalé; Vasárnapi Újság, 1878. június 2. 344. p. és 349. p.
Ahmet Ali, Ada-Kaleh-i imám: Ada-Kaleh sziget monográfiája. Kivonatban írta és fordította: Genovszky Béla; Orsova, 1934. 33 p.
A Vaskapunál; Vasárnapi Újság, 1893. június 11. (24. szám), 415–418. p.
Beschreibung der türkischen Vestung Orsova; Wien, 1798. 7 p.
Boleluszko Sándor: Az Alduna vidékének település-földrajzi ismertetése; Budapest, 1905. 40 p. + 2 térkép
Boleszny Antal: Kézikönyv az Al-Dunán Szerb- Oláh- és Bolgárországban utazók számára. Írta Boleszny Antal; Ó-Orsova – Nyomatott Handl József-nél, 1870. 176 [3] p.
[Boleszny, Anton]: Die Donau-Kataraten, Veteranische Höhle und Festung Peth zwuschen Bazias, Orsova und Turn-Severin, von Anton Boleszny. Mit einer genauen Terrainskarte; Orsova – Buchdruckerei von Josef Handl, 1874. 113 [4] p. + 1 térkép
[Boleszny Antal] Széchenyi munkálatai az Al-Dunán – Tekintettel a dunagőzhajózás és a Széchenyiút történetére. Felolvastatott a Délmagyarországi történelmi és régészeti társulat 1878. évi május 23-dikán tartott 7-dik évi közgyűlésen. Írta Boleszny Antal orsovai plébános, s a délmagyarországi történelmi és régészeti társulat választmányi tagja. Gróf Széchenyi István egy eredeti levelének másolatával; Temesvárott, 1878. 25 [2] p.
Boleszny Antal: A magyar szent korona Orsova melletti elásatása 1849-ben és megtalálása 1853-ban; Temesvár, 1889. 27. p.
Boleszny Antal; Magyar Sion – Egyházirodalmi havi folyóirat; 1889. III. évfolyam, 6. füzet, 465–466. p.
Egyessy Géza: A Vaskapu szabályozási munkáinak megkezdése; Vasárnapi Újság, 1891. január 18. (3. szám), 36–41. p.
[Gecser Béla]: A Dunán le Zimonytól Turn-Severinig és Orsovától Herkulesfürdőig. Írta Gecser Béla polg. isk. tanár; Pancsova – Nyomatott Wittigschlager K.-nál, 1893. 218 p.
Herczeg Ferenc: Pogányok; Budapest – Singer és Wolfner Irodalmi Intézet R.-T. kiadása, é. n. [1925] 261 p.
Jakobovits Elemér: Ada-Káhlén és a Kazán-szorosnál; Orodea – Sonnenfeld Részvénytársaság, 1932. 31 p.
Kalecsinszky Sándor: Az Aldunáról és környékéről; Budapest – A Pesti Lloyd-Társulat könyvnyomdája, 1891. 16 p.
K. I. [Kopper Irma]: Aldunai utunk; In: A palánkai áll. polgári fiú és leány iskola értesítője [az] 1910–11. tanévről. Közli Zakkay Aladár igazgató; Palánka – Kristofek és Blázek könyvnyomdája, é. n. [1911]. 17–21. p.
Kúnos Ignácz, dr.: Ada-Kále és népe; Budapesti Szemle, 1893. LXXIV. kötet, 62–86. p.
Simonyi Jenő, dr.: Az Al-Duna; Budapest – Hornyánszky Viktor cs. és kir. udv. nyomdája, 1903. 19 p.
Perjéssy Lajos: Emlékeim – elbeszélések és rajzok; Budapest – Singer és Wolfner bizománya, é. n. [1901]. 164 p.
Szabó Zoltán: A Vaskapun túl; Budapest – Az Élet kiadása, é. n. [1936. október], 174 p. – 4. Balkáni útikönyv
[Wallandt Ernő]: Adatok a Vaskapu szabályozásának történetéhez. Írta Wallandt Ernő; Budapest – Pátria irodalmi vállalat és nyomdai részvénytársaság nyomása, 1903. 55 p. – Különnyomat a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 1903. évfolyamának X. füzetéből.
[1] Boleszny Antal; Magyar Sion – Egyházirodalmi havi folyóirat; 1889. III. évfolyam, 6. füzet, 465–466. p.
[2] Boleszny Antal: Széchenyi munkálatai az Al-Dunán. Tekintettel a dunagőzhajózás és a Széchenyiút történetére; Temesvárott, 1878. I–II. p.
[3] Uo. 5–6. p.
