„Ki már több nyarat élt, beteg, szeretne is elköltözni, de nemtud; csak gubbaszt az őszi fán; hű párját elvesztette, régi dalaitelfeledte, megkisérti olykor, de közepén belésűl, abba hagyja. Ígyüldögél, vagy lomhán átrepül egyik fáról a másikra, tépett fakóköntösében; még a verebek is kicsúfolják.
2025. november 11., kedd
Kilátó
mint a szivacs.
Kedves Szigetlakó barátom, nem tudom, hogyan kerültél arra a szigetre. Ott születtél, vagy a hullámok sodortak oda?
Ritkábban használatos szavaink egyike a zurbol. Már négy és fél évszázaddal ezelőtt előfordul (főnévi igenévi alakban) Heltai Gáspárnak A bölcs Esopusnak fabulái című munkájában (amely Kolozsvárott jelent meg 1566-ban): „Vonni kezdé a farkas a kosarat és a róka zurbolni kezdé a vizet farkával, és egyik lábával tartja vala a kosarat, a másikkal pedig köveket szedeget vala a kosárba.
Annak a napnak hajnalán, amikor a környékbeli bányászok első alkalommal indultak botokkal felszerelve teherkocsik platóján a városba, Holencsuk képzelt alezredes öt óra negyvenkettőkor, mint minden reggel, kilépett a fülkéből. Ragaszkodott a pontossághoz, talán túlzottan is, pedig a vagon nem gördült volna sehova vele.