A Magyar Szemlében – Új folyam XXIV. 9-10.
Kilátó
Élt egyszer egy báró, aki nem lábon, hanem kézen járt.
Lassan zötyögött be a megállóba a bukaresti gyors. De késése azért nem volt, szóval nem panaszkodhattam.
„Mintha az egész életem mással történt volna. Más járt a Hágliba pecázni, más turkálta föl a hatalmas tölgyek alját Cili nénivel gomba után kutatva, más puszilta meg Icuka nedves száját, miközben a fölnőttek verték a blattot a szabó asztalán.
Sokan felfigyelnek rá és csodaként értékelik: képes egyszerre több nyelven gondolkodni és egyik nyelvről mágusként átváltani a másikra, gondolkodás nélkül szólni egy harmadik nyelven a kagylóba, vagy 4-5 nyelvű társaságban azonnal fordítani, ha sántikál a kommunikáció. Ritka adottság!
A minap Szabadkán, a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központban Történetek mélyén címmel irodalmi beszélgetős műsorra került sor. A vendég a doroszlói születésű, Szegeden élő Hász Róbert, Márai Sándor-díjas író volt, akivel Lovas Ildikó József Attila-díjas író beszélgetett.