az örökös kozmikus győzelmek során.
Kilátó
Bosszút állunk! De még milyen bosszút!
Olykor különös mondatokra fut rá az ember olvasás közben: Gondolta, elérkezett az idő, hogy összeöltözzenek. – Szó se róla, jól összeöltöztek.
Sétálni indultunk a Doroszló–Szentkútra, ahol rebbenékenyek az utak, Tímea gyakran jár rajtuk, szereti ilyenkor kora tavasszal is, mondhatni valódisága, meghittsége van.
Aki közelebbről is ismerhette, mondhatja, hogy valamiképpen nem „illik” a halál Gyulai Líviuszhoz, Luluhoz, hiszen ő maga volt a ma oly ritka, végtelen derű, jóakarat, a mesélő időtlen öregapánk, de a bohém, vidám, huncut kópé is, a körülötte pezsgő élettel és a rácsodálkozó – látó – tekintettel. A maga gyermeki tisztaságában.
A Létünk 2020/3. számában tanulmányai három témakör köré épülnek.

