Születésének századik évfordulóján, 1932-ben Vámbéry Árminról a Nyugat folyóirat hasábjain Germanus Gyula orientalista a következőket írja: „Szegény sorsban született, szegényebb nála alig lehetett, gyümölcsöt árult a Dob-utcában, hogy éjjelre egy félágyat kapjon nyughelyül, taníttatásra nem tellett, ezért tanított, hogy azalatt maga is tanulhasson. […] Nem ama szobatudósok fajtájából való, akik évtizedek fáradságos munkájával értékesnek látszó teóriákat kovácsolnak, de a való életet nem ismerik – ő beutazta a Keletet, éveken át élt dervismó...
2026. július 31., péntek
Kilátó
Erre, a címben megfogalmazott kérdőmondatra 45 évvel ezelőtt Jerzy Sitó cseh színházi szakember, a Nemzetközi Színházi Intézet 1976 decemberében Magyarországon megtartott kollokviumán, igennel válaszolt. Erre vonatkozó, az igent igazoló terjedelmes referátumából csak egy töredéket említek: „…Veszedelmes szakadék keletkezett az irodalom és a színház között, az elmúlt háború után az emberi szó elvesztette a hitelét, a színház egyre inkább a rendező színházává válik, és maga is kritikus helyzetbe kerül.
Vele szemben a konzervatív irány képviselői nagy erkölcsi felelősséget éreznek a magyarság iránt, az irodalmat a kisebbségi élet elkötelezett, magasabbrendű tényezőjének tekintik. A konzervatív irány törekvése, világnézete, ízlése és erkölcse eredendően erdélyi és magyar.
Április 30-án ünnepeljük a magyar filmművészet napját. Nemrég óta, ugyanis 2018-ban lett ez a dátum beiktatva a jeles napok közé, annak emlékére, hogy 1901-ben ezen a napon mutatták be az első magyar filmet, Zsitkovszky Béla A táncz című alkotását.
Mög né üsse aszt a gyerököt, mer’ kikaparom a szömit! Az Ilonka néni, mög a Zoli bácsi fia ő, röndös gyerök.
A szóhasználatban olykor különös, ritka igék fordulnak elő. A tanácstalankodik is közéjük tartozik.