A szlavóniai magyar írók sorában történetírói munkásságával magasan kiemelkedő helyet foglal el Tarczay Erzsébet, noha magáról a szerzőről vajmi keveset őrizett meg az emlékezet. Jóllehet olyan kiváló művek szerzője ő, mint A jobbágyság története Horvátországban 1650–1848 (1913), vagy A reformáció Horvát-Szlavonországban (1930) című terjedelmes és átfogó tanulmányok, nevét ma már hiába keressük bibliográfiai összefoglalókban, vagy történeti monográfiák hivatkozott irodalmában.
Kilátó
Az idén negyedévszázados tevékenységét ünnepeli az újvidéki Színes Szilánkok Diákszínpad.
Pár éve bukkant fel a szóhasználatban a szülihét főnév, általában arra utal, hogy valaki egy hétig ünnepli a születésének évfordulóját: Júliusban töltöm be a 20-at, úgy döntöttem hogy ez a kerek szám megérdemli a méltó ünneplést, és szülinap helyet szülihetet fogok tartani. A hét mindennapján különböző programokat szeretnék csinálni a családommal, barátaimmal és szerelmemmel… – Fluor Tominak szülinap helyett szülihete van.
Már az általános iskolában tisztában volt vele, belőle nem lesz sem agysebész, sem atomfizikus, vagy efféle fennkölt elme.
– Most nagyon figyeljenek! – fordult a hallgatósághoz a fiatalember.
Csendesen, azonban nem titkolt keserűséggel gépelem a sorokat, amelyek, legalábbis számomra, egy több mint 62 esztendővel ezelőtti esemény emlékét idézik fel bennem. Ugyanis 1955.

