Hozamok és árak a mérlegen

Az aratás lassan a végéhez közeledik Vajdaságban, de összességében ellentmondásos képet mutatnak az eredmények. A gazdák legnagyobb gondja az idén sem a termés mennyisége, hanem az ár.

A vajdasági rónán szinte befejeződött az aratás. A termelők szerint a hozamok sok helyen elfogadhatók, de a jövedelmezőséget ismét inkább a felvásárlási árak, mint a termés mennyisége határozza meg. A hozamok tekintetében egyébként nagyok a területi különbségek. A tavaszi csapadékeloszlás miatt jelentős eltérések alakultak ki a különböző térségek között. Észak-Bácskában és Vajdaság középső részén sok gazdaságban 5–7 tonna/hektár búzatermést értek el, az árpa esetében pedig ennél is valamennyivel többet. A jobb talajadottságú területek egyes tábláján 7 tonna feletti hozamokról is beszámoltak. A gyengébb, szárazabb területeken ugyanakkor a 4 tonna körüli eredmények sem számítottak ritkának. A búza minősége általában kedvező, a fehérje- és sikértartalom sok helyen megfelel a malmi követelményeknek, ami javíthatja az értékesítési lehetőségeket, az árak jelentik azonban a legnagyobb problémát.

A betakarítás kezdetén a búza felvásárlási ára 20–23 dinár/kg körül alakult, végül 20 dináron látszik megállapodni, ami sok termelő szerint nem fedezi megfelelően a megnövekedett költségeket. A műtrágya, a növényvédő szerek, a vetőmag, az üzemanyag és a gépi munkák költsége továbbra is magas, ezért még az átlagos vagy jó termés mellett is szűk marad, vagy el is marad a nyereség. 
A meleg, száraz júniusi idő miatt az aratás a szokásosnál korábban kezdődött, és kedvező körülmények között zajlott. Ez csökkentette a betakarítási veszteségeket, ugyanakkor a tavaszi csapadékhiány egyes területeken visszafogta a terméspotenciált. A korai érés és a száraz idő más közép-európai gabonatermő régiókban is jellemző volt. 

Vajdaságban az idei aratás agronómiai szempontból inkább közepes-jó eredményeket hozott. A legtöbb gazdaságban nem a hozam okozza a fő problémát, hanem az, hogy a jelenlegi felvásárlási árak mellett a termelés jövedelmezősége továbbra is alacsony. Nemes Róbert, az Újvidéki Mezőgazdasági Kutatóintézet agrármérnöke rámutatott, hogy tartományunk északi része már száz évvel ezelőtt is gabonatermő vidéknek számított. Nem véletlenül épültek meg itt a nagy malmok, alakultak a malomipari vállalatok. 
 

A betakarítás kezdetén a búza felvásárlási ára 20–23 dinár/kg körül alakult, végül 20 dináron látszik megállapodni, ami sok termelő szerint nem fedezi megfelelően a megnövekedett költségeket. A műtrágya, a növényvédő szerek, a vetőmag, az üzemanyag és a gépi munkák költsége továbbra is magas, ezért még az átlagos vagy jó termés mellett is szűk marad, vagy el is marad a nyereség. 
A meleg, száraz júniusi idő miatt az aratás a szokásosnál korábban kezdődött, és kedvező körülmények között zajlott. Ez csökkentette a betakarítási veszteségeket, ugyanakkor a tavaszi csapadékhiány egyes területeken visszafogta a terméspotenciált. A korai érés és a száraz idő más közép-európai gabonatermő régiókban is jellemző volt. 

Vajdaságban az idei aratás agronómiai szempontból inkább közepes-jó eredményeket hozott. A legtöbb gazdaságban nem a hozam okozza a fő problémát, hanem az, hogy a jelenlegi felvásárlási árak mellett a termelés jövedelmezősége továbbra is alacsony. Nemes Róbert, az Újvidéki Mezőgazdasági Kutatóintézet agrármérnöke rámutatott, hogy tartományunk északi része már száz évvel ezelőtt is gabonatermő vidéknek számított. Nem véletlenül épültek meg itt a nagy malmok, alakultak a malomipari vállalatok. 

– Az adatokat elemezve a kollégákkal, megállapítottuk, hogy valójában a csapadék mennyisége még elegendő is lett volna, az eloszlás viszont nem mindenhol volt ideális. A gazdák továbbra is próbálják úgy végezni a munkát, ahogyan az a korábban kiadott szakkönyvekben le van írva. Az idei év inkább arról szólt, hogy ott, ahol nem volt komolyabb befektetés, ott is van azért termés.  Aki a befektetések terén kicsit szerényebbre fogta a dolgokat, azt talán egy kicsivel jobban járt, amikor a kiadásokat és a bevételeket összevetette. 

Általában, amikor meghívják a különféle bemutatókra, előadásokra, akkor fel szokta hívni a figyelmet arra, hogyan lehetne más kultúrákat is a vetéstervbe beiktatni, illetve a szerkezetváltás szükségességére. Vannak-e pozitív példák ezzel kapcsolatban?

Vannak pozitív példák, de a tapasztalatok azt mutatják, a legtöbben a szántóföldi növénytermesztésben ragaszkodnak a régi szokásokhoz, ami azt jelenti, a vetésforgóban a búza, vagy árpa mellett a kukorica, illetve a napraforgó és repce szerepel. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, nem elég a termelőknek mást termelni. Ha nincs, aki felvásárolja a termést, ha nincs rá fizetőképes kereslet, akkor a dolog nem tud beindulni. Vannak jó példák, ígéretesek. Például a mák esetében, vannak, akik már nagyobb területeken termelik, van rá igény, megvannak a felvásárlók, akik exportálják különféle formában és feldolgozottság szintjén. Más kultúrák esetében, a mustármagtól kezdődően érdemes lenne feltárni az ilyen lehetőségeket. A körülmények azonban még mindig olyanok, ezért nem a termelők okolhatók, hogy többségük a hagyományos vetésforgóhoz ragaszkodik. Az ipar, a jószágtenyésztés, az üzemek és minden más is a kukoricára lett korábban ráállítva és ezt nehéz levetkőzni. A klímaváltozás azonban olyan körülményeket teremtett, hogy az utóbbi években sokan elfordultak tőle, és a vetésforgóban a kalászosok dominálnak. 

Ami a cukorrépát illeti, nagy befektetést igényel a termelése, de régebben nagy területeken foglalkoztak vele, mert jól jövedelmezett. A cukorrépával kapcsolatban mi a helyzet?

A klímaváltozás itt is érezteti hatását. Idén is volt már olyan hőhullám, ami 40 fok közeli hőmérsékletekkel járt. A szárazság, száraz levegő miatt azonban nem trópusi, hanem sivatagi klímáról beszélhetünk. A cukorrépának ez nem kedvez, de a cukorgyárak egy része sem működik már, ezért van az, hogy sokkal kisebb területeken próbálkoznak a termesztésével, mint két, vagy három évtizeddel ezelőtt.
Az utóbbi években sokat emlegették a takarmánycirkot, mint alternatívát, akár a kukorica esetében is, hiszen jobban viseli el a szárazságot, magas hőmérsékleteket. Mi a helyzet, mik a fejlemények a cirok témájában?

A takarmánycirok valóban alternatív kultúra lehetne, de egyelőre nincs elterjedve a termesztése Vajdaságban. A termelők részéről ki kellene tapasztalni, mi kell a sikeres termesztéshez, de sajnos a felvásárlók sem mutatnak nagy érdeklődést iránta, hiszen továbbra is a kukorica lenne a keresett. Marhák, fejőstehenek, juhok takarmányozásában lenne, lehetne szerepe. Kevesen termelik, főleg saját felhasználásra. Ha egyébként visszatérünk az idei évre, most kivételesen a kukorica termelése is sikeres lehet. Eddig ugyanis sok helyen viszonylag kedvező volt rá az időjárás, a csapadékeloszlás. Korai lenne azonban máris azt feltételezni, hogy jó termés lesz átlagosan. A következő egy, vagy másfél hónapban eldől, milyen lesz a termés mennyisége és milyen lesz a minősége a szemnek.

Az árak valóban alacsonyak

Az aratás előtti időszakban még úgy tűnt, idén talán a termés mennyisége, minősége és az ára is jobb lesz, mint az előző években. Volt eset, hogy valaki „zölden”, még április végén 19 dinár 50 parás áron kötötte le a takarmányárpát. Kiderült, hogy jobban járt, mint aki most adta el. Branko Dudić, a topolyai Bácska Földműves Szövetkezet igazgatója elmondta, napi áron vásárolták fel a termést, piaci árakon számolták el a termelőknek az átadott mennyiségeket. Az árpa Topolyán és környékén 6 tonna körül termett hektáronként, a búza esetében 5,5 tonnáról beszélhetünk. Az árpáért az utolsó napokban 17.70 dinárt, a búzáért 19.50 dináros előleget fizettek, a végső ár 20 és 21 dinár között alakulhat. A repce ára napokig 58 dináron állt, az utóbbi napokban egyes felvásárlók annak az árát is csökkentették. 

Nem csak a klíma, az arányok is megváltoznak

A búza, a liszt és kenyérárak közötti kapcsolat az utóbbi 100 évben fokozatosan lazult. Régen a kenyér árát döntően a gabona ára határozta meg. Ma viszont sokkal inkább a munkabér, az energia, a szállítás és a kereskedelem költségei. A három termék kapcsolata matematikailag is illusztrálható. Egy kiló búzából nagyjából 0,75–0,80 kilogramm liszt őrölhető. Egy kiló kenyérhez körülbelül 0,65–0,75 kg liszt kell. Emiatt a búza ára mindig fontos alapja volt a liszt és a kenyér árának, de a feldolgozás és az egyéb költségek aránya idővel megnőtt. A laikusok gyakran azt feltételezik, hogy ha drágul a búza, automatikusan ugyanannyival drágul a kenyér is, de a valóságban a kenyér árának csak egy kisebb része függ közvetlenül a búza árától. A búza, a liszt és a kenyér ára az elmúlt száz évben azonban valójában soha nem mozgott teljesen együtt. A 20. század elején a kenyér árának jelentős részét még maga a gabona adta, mert a termelés és a feldolgozás kevésbé volt gépesített. A búza ára ezért erősebben befolyásolta a kenyér árát. Napjainkban a helyzet más. A búza ára a kenyér fogyasztói árának körülbelül 5–10 százalékát teszi ki, a liszt ára általában 15–25 százalékot, a fennmaradó rész a malomipari, sütőipari, szállítási, csomagolási, energia-, bér- és kereskedelmi költségekből áll. Ezért fordulhat elő, hogy a búza ára akár megfeleződik, miközben a kenyér ára alig csökken. A két világháború közötti időszakban a búza, a liszt és a kenyér ára viszonylag szoros kapcsolatban állt egymással. Az inflációs időszakokban mindhárom termék ára együtt emelkedett. A szocialista gazdaságokban, így az egykori Jugoszláviában is, a kenyér alapvető élelmiszernek számított, ezért az állam gyakran támogatásokkal vagy hatósági árakkal tartotta alacsonyan az árát. Az utóbbi időben a búza drágulása rendszerint lisztáremelkedést okozott, de a kenyér árát egyre inkább a bérek és az energiaárak befolyásolták. Az utóbbi 15 évben aztán a munkaerőhiány, az energiaárak emelkedése és az infláció miatt a kenyér ára sokkal gyorsabban nőtt, mint a búza ára. Így jutottunk el oda, hogy ugyan a búza továbbra is fontos tényező, de a kenyér végső árának már csak viszonylag kis részét adja.