A természet szeretete, a természet iránt való rajongás, kötődés nem új keletű dolog. Ha végiggondoljuk a művészeti irányzatokat, igen sokban fellelhető a természet közelsége, a természetbe való kivonulás, vagy akár a természeti motívumok megjelenése, alakváltozata. Lehet ez zene, irodalom, vagy akár a képzőművészet. Gondoljunk csak Szinyei Merse Pál, Claude Monet vagy akár Georges Seurat festményeire, amelyeken a zöld pázsit, park jelenik meg. Sorozatunkban képeslapszerű parkbemutatókat közlünk, hogy a kedves olvasóval a Magyar Szó hasábjain együtt barangoljuk be Vajdaság zöld oázisait, felidézzük a letűnt korok emlékeit, a parkokhoz fűződő történeteket, kialakításukhoz kötődő érdekességeket.
A Kárpát-medence gyógy- és termálvízkészlete mennyiségileg és minőségileg is az élvonalba tartozik nemcsak Európában, hanem a világon is. A különleges földtörténeti fejlődésnek, vagyis az idők során a terület alatti földkéreg viszonylagos elvékonyodásának és az így létrejövő forró altalajnak, illetve a vizet tárolni és leadni képes kőzeteknek köszönhetően ezen a területen találhatóak meg a világ egyik legnagyobb hévízkészletei. A mai Vajdaság területe is gazdag gyógyhatású termálvizekben, szinte nincs olyan község, ahol ne rejtene a föld ilyen természeti kincseket. A tartomány székvárosa, Újvidék is bővelkedik ásványi kincsekben gazdag gyógyvizekkel, amelyek közül különös fontosságú a magas jódtartalom.
Az artézi kutakhoz általában népi hiedelmek, hagyományok kapcsolódnak, amelyek a legtöbb esetben a termálvizek gyógyító erejét igyekszenek hangsúlyozni. A Futaki park kialakulásának története szorosan köthető a gyógyvizekhez, hiszen azt célzottan rehabilitációs célokra alakították ki és napjainkban is a Reumatológiai Szakkórház, vagy ismertebb nevén jódfürdő részét képezi.
A jódfürdő valamikor a múlt század elején (Fotó: Stare fotografije Novog Sada/Facebook)
A jódfürdő homlokzata napjainkban (Ótos András felvétele)
A GYÓGYFORRÁS, AMI MINDENT MEGVÁLTOZTATOTT
A parkot a valamikori Futaki erdő közelében alakították ki, ugyanis 1897-ben ezen a helyen artézi kutat fúrtak a vízellátás szükségleteire. A Kálvária mellett 1897. december 20-án kezdődtek meg a kútfúrás munkálatai egy 40 cm-es csővel, majd néhány hónappal később, 1898. április 23-án fejezték be egy 9 cm-es csővel, mindezt 195,74 méter mélységben. Grittner Albert vegyészmérnök a Magyar Chemiai Folyóirat 1899 januárjában megjelent számában közölt részletes értekezést az artézi kút vizének kielemzéséről. A leírtak szerint „A fúrásból a talaj fölött 4,65 m. magasságban kifolyó víz mennyisége 24 óránként 440,6 m3, hőmérséklete 24° C. A víz igen sok gázt ragad magával, mely meggyújtva gyöngén világító lánggal ég. A gáz mocsárgáz, ép úgy mint Püspök-Ladányban, hol azt a vasúti állomás világítására használják.”
A szakember megállapította, hogy a víz nagy mennyiségben tartalmazott jódot, ugyanis azt 25 cm3 vízből is könnyen kimutathatta, amit a lipiki víz mintájából 100 cm3-ből sem tudott kimutatni.
A lelőhelyen kezdetben díjmentesen látogatható népfürdőt létesítettek, majd később vállalkozók számára is engedélyezték kádfürdő kialakítását. Bár a fürdő felszereltsége kezdetleges volt, az artézi víz gyógyhatásának híre gyorsan elterjedt, így a látogatók száma rövid idő alatt jelentősen megnőtt. A századforduló a fürdő történetében is nagy változást hozott, ugyanis 1900. január 28-án, reggel a Barfuss Erzsébet tulajdonában lévő létesítmény porrá égett. A korabeli sajtóhírek szerint „valószínű azonban, hogy a kazánból kipattant szikrák gyújtották fel a faalkotmányt.” (Ujvidéki Hirlap, 1900. január 31.).
A történtek után a város ismét engedélyt adott egy új fürdő megépítésére ugyanazon a helyszínen. Az új épület tágasabb volt elődjénél, de rövid időn belül ez is korszerűtlennek és elégtelen kapacitásúnak bizonyult. 1905-ben a városvezetés – felismerve a fürdő gazdasági jelentőségét – saját kezelésébe vonta az intézményt, és elrendelte a víz részletes vegyelemzését. A vizsgálatok kimutatták, hogy az itt feltörő víz összetétele jelentősen eltér az alföldi artézi kutak többségétől, különösen kiemelkedő jódtartalma miatt. Egy liter ebből a vízből annyi jódot tartalmazott, mint tíz liter margitszigeti víz, sőt mennyisége meghaladta a lipiki jódvíz értékeit is.
A kedvező eredmények, valamint a tapasztalt gyógyhatás alapján a város vezetése egy korszerű fürdőkomplexum felépítése mellett döntött. A kezdeményezést dr. Vilhelm Wilt, elismert újvidéki orvos és balneológus terjesztette elő, a tervezési feladatokat pedig a budapesti Francsek Imre építész kapta meg. Az ő elképzelései szerint 1908-ban, egy mintegy 20 holdas park központi részén indult meg a szecessziós stílusú épület
kivitelezése, amelyet két esztendő múltán már át is adtak. A beruházás költségei elérték a korabeli viszonyok között jelentősnek számító 250 000 koronát. A modern felszereltségű intézményben – a korabeli feljegyzések szerint – 40 kádfürdő, egy 50 kabinos gőzfürdő és egy nagyvendéglő is működött. A kezelések palettája széles volt: elektro-, foto-, krio- és helioterápiát, iszappakolást, valamint masszázst is alkalmaztak. A fürdőt főként reumatikus panaszokkal, isiásszal és különféle ízületi megbetegedésekkel küzdők keresték fel.
GYÓGYÍTÁS MEGKAPÓ TERMÉSZETI KÖRNYEZETBEN
A Futaki park első terveit 1907-ben Pecz Ármin kerttervező dolgozta ki, akit a kereskedelmi kertészet és a faiskolai növénytermesztés egyik hazai úttörőjeként tartottak számon. Bár a parkot végső formájában nem teljes egészében az ő elképzelései szerint alakították ki, a megvalósítás során több, az eredeti tervben szereplő megoldást és motívumot is átvettek és beépítettek a kialakításába. A park délnyugati részén egy tó alakult ki, amit az esővíz és egy föld alatti forrás táplál. Érdekességként megemlíthető, hogy a forrás felett egy harang alakú lámpást helyeztek el, amely a felszabaduló etán- és metángázokat annak középpontjába terelte, ahol meggyulladtak, ezáltal pedig a lámpa fényt árasztott a tavacska felett, ami a park egyik kiemelkedő látványosságának számított. A park területén összesen nyolc kutat fúrtak, amelyek mindegyike egyforma mélységű volt, ezáltal biztosítva a víz hasonló fizikai és vegyi összetételét. Az épületet 1931-ben bővítették ki Đorđe Tabaković tervei alapján: ekkor épült hozzá a Hotel Park elnevezésű rész, amely elsősorban a fürdő vendégeinek elszállásolását szolgálta. A második világháború után az intézmény kezdetben egészségügyi és vendéglátó célokat látott el, majd 1957-ben hivatalosan is egészségügyi rehabilitációs központtá szervezték át. A park első nagyobb felújítása csak 1964-ben következett be, amikor Ratibor Đorđević mérnök tervei alapján utakat és pihenőket alakítottak ki. A következő évtizedekben a technikai fejlődésnek köszönhetően egyre többféle kezelést vezettek be. 1977-ben lebontották az 1910 óta működő központi medencét, ezt követően pedig egyre elhanyagoltabbá vált a létesítmény. A múlt század végére az épület állapota jelentősen leromlott, ezért 1991-ben kisebb felújítási munkálatokat végeztek rajta, valamint korszerű számítástechnikai eszközökkel is ellátták. Ennek ellenére három évvel később valamennyi hidroterápiás kezelést megszüntették. Az egykor patinás épület végül 2010-ben a Tartományi Nagyberuházási Alap több mint 146 millió dináros beruházásának köszönhetően teljes körű rekonstrukción esett át, az alapoktól egészen a tetőszerkezetig. Napjainkban a gyógykezelések során már a legmodernebb, számítógéppel vezérelt berendezések állnak a páciensek rendelkezésére.
Az évszázados fák között található jódfürdő különleges hangulatot teremt (Ótos András felvétele)
TERMÉSZETI KINCSEK A VÁROS SZÍVÉBEN
A kezelésre érkező pácienseket a mintegy 8 hektáros Futaki park területén valóságos arborétum várja, hiszen a zöld oázis több mint száz fajta növénnyel büszkélkedhet, ráadásul több egzotikus példány is megtalálható itt. A területet 1986 óta különleges értékű műemlékként tartják nyilván, így a jódfürdő épületével együtt rendkívül nagy jelentőséget képvisel az önkormányzat számára. A parkban olyan Szerbiában nem honos lombhullató fák találhatóak, mint az amerikai ámbrafa, a japánakác, vagy a nagy méretű feketedió, ugyanakkor több magnóliafaj is gazdagítja a zöld oázist. Az őshonos fajták közül kiemelkedik a tölgy, a fehér nyár és a szilfa, amelyek mellett olyan dekoratív fák is megtalálhatóak a park területén, mint a platánfa vagy az amerikai tulipánfa. A tűlevelű fák közül kiemelhető az amerikai mocsárciprus, amelynek magassága akár a 40 métert is elérheti, valamint ide sorolható a kaliforniai cédrus és a feketefenyő is.
Napjainkban a színes növényvilágnak otthont adó, természetvédelem alatt álló park nemcsak gyógyulást, hanem különleges természeti élményt is kínál. A Futaki park története annak bizonyítéka, hogy a föld mélyéből feltörő gyógyhatású víz generációkon átívelően képes közösséget, gazdaságot és városképet is formálni.
Nyitókép: A természetvédelem alatt álló park a város egyik legértékesebb zöldterülete (Ótos András felvétele)
